A mogyoróormányos (Curculio nucum) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a Ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába tartozó faj.
Népies elnevezései: mogyorózsuzsok, dió eszelénye, közönséges makkony, mogyorófúró bogár, mogyoróbogár.
Elterjedése Ausztria, Belorusszia, Belgium, Dánia, Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Moldova, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Svájc, Svédország.
Előfordulása Mogyoróbokrok közelében, erdőkben, kertekben él.
Megjelenése Lárvája A mogyoróérés kezdetére éri el teljes, 6–8 mm-es hosszúságát. A test enyhén görbült, ráncos, színe csontfehér, a fej sárgásbarna. Lábatlan, fejtokja kemény.
Imágója
Testhossza 6–9 mm, a teljes testhossz majdnem 2 cm, melyből a rendkívül hosszú, jellegzetes, hajlott, vékony ormány a hímnél hosszabb, mint a fej és az előtor együttvéve, a nősténynél pedig a testtel körülbelül azonos hosszúságú. A fej ormányszerűen megnyúlt, a végén helyezkednek el a rágók. Csápja sűrűn szőrözött, a csápnyélen túl megtörik (úgynevezett térdes csáp), az ormány tövéből ered és az ormány oldalán található barázdába behúzhatóak. Utolsó három-négy íze bunkószerűen megvastagodott. Lába erős, karma tövig hasított. Négy lábfejíze van. Színe világosbarna, a nyakpajzsán és szárnyfedőin elmosódott világosabb foltokkal. A szárnyfedőin a varrat mentén felálló szőrtaraj van.
Életmódja
Az imágók májusban kezdenek rajzani, gyümölcsfákon 1-3 hétig táplálkoznak, majd a párzást követően a mogyoróbokrok terméseibe lyukat fúrnak és belehelyezik a petéiket. A lárvák a teljes kifejlődés után kirágva a mogyorót a földre esnek, majd 20–50 cm-es mélységben, a talajba fúrva, maguk építette földgubóban bebábozódva, nyugalmi állapotban vészelik át a telet. A lárva populáció kb. 1/3-a tavasszal nem alakul át, hanem 1-2 évig nyugalomban marad. Egy nemzedékes faj. A felnőttek körülbelül 3 hónapig élnek.
Szaporodása
A júniusi párzás után a nőstény a fejlődésben lévő mogyoróterméseket keresi fel, ormányával 0,5–5 mm-es lyukat fúr a még lágy termésbe, majd a mogyoró tejes bélrészébe általában egy petét helyez el, ritkán kettőt, vagy hármat. A szúrás helye a termés növekedésével szinte teljesen eltűnik. Általában 25-30 petét rak egyetlen nőstény. A lárvává fejlődés 8-10 napig tart, majd 30-50 napi táplálkozás szükséges a teljes kifejlődésig. Ennyi idő alatt a mogyoróban fejlődő mogyoróbelet szinte teljesen el is fogyasztja. Ezután erős rágójával kb. 2 mm nagyságú lyukat rágva jut ki, majd a talajban bebábozódik, ott alakul át bogárrá.
Tápnövénye A lárváknak a mogyoró, az imágók almán, körtén, cseresznyén, szilván, japánbirsen, mirabolánon, kőrisen, égeren táplálkoznak.
Kártétele
A mogyoró termésének legjelentősebb kártevője. A lárvák mogyorókban okozott kártétele olyan jelentős lehet, hogy a termés akár 70%-át is elpusztíthatják. De nem csak a lárvák, hanem az imágók is jelentős károkat okozhatnak. A gyümölcsfák virágainak, kocsányainak, friss hajtásainak és termésének rágásával utat nyitnak a monília penészgombáknak, melyek csapadékos körülmények között akár teljes terméspusztulást is okozhatnak, bár ez meglehetősen ritka.
Megelőzés A rajzás nyomon követéséhez fénycsapda, kopogtatóernyő, sátorizolátor használható.
Lehet gyéríteni a kártevők számát, ha a mogyorót korán, közvetlenül a beérés után, szüretelik. Ilyenkor a kukacok nagy része még a gyümölcsökben van. A következő évi kártevő mennyiség jelentősen lecsökkenthető, ha szüret után a megfúrt szemeket kiválogatva, azokat megsemmisítik, vagy a termést pár napra vízbe teszik, ekkor a megfulladt kukacok az edény alján összegyűlnek.
Különösen nagy gazdaságokban ajánlott korán keményedő héjú fajtákat telepíteni (pl. Hallei óriás, Barcelonai), aminek a héját az imágók már nem tudják megfúrni.
Mogyoró ültetvények telepítésénél figyelembe kell venni a környezetet is. Mivel a mogyoróormányos a tölgy- és bükkmakkban is megél, ha ilyen erdő is van a környéken, nem ajánlott a telepítés.
Védekezés ellene A lárvák a mogyorótermések belsejében olyan védett helyen vannak, hogy bennük kárt tenni anélkül, hogy a mogyoró termésében is ne tennénk kárt, nem lehet. Egyedül csak az imágók ellen lehet védekezni. Mivel az imágó rajzás 4-6 hétig is elhúzódhat, ezért hosszabb időn át, többszöri beavatkozással kell a számukat csökkenteni. Már háromszori védekezés is 5-10% alá szoríthatja a fertőzött termések számát.
Kiskertekben a legolcsóbb és talán leghatékonyabb védekezés a hajnalban ponyvára, vagy nylonra lerázott és összegyűjtött bogarak, de ez is csak akkor hatásos, ha többször ismétlik, hiszen a rajzás akár két hónapig (május-június) is eltarthat. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az imágók nem csak a mogyoróbokrokon, hanem a csonthéjas termésű gyümölcsfákon is megtalálhatóak. Az összegyűjtés ezekre a területekre is ki kell, hogy terjedjen.
Egyes megfigyelések szerint, 0,3 kg kenőszappan és 0,3 l denaturált szesz keverék (10 l permetlére vonatkoztatva) eredményesen visszaszoríthatja e kártevőket.
Nagy ipari ültetvényeken erős toxicitású és hosszú hatású készítményeket (metidation, karbaril, piretroid stb.) alkalmaznak.
Képgaléria bélyegkép|200px|Az imágó felülrőlbélyegkép|130px|szembőlbélyegkép|200px|oldalrólbélyegkép|200px|és alulról
Jegyzetek
Kategória:Rovarfajok Kategória:Ormányosbogár-félék Kategória:Magyarország bogarai Kategória:A Kárpát-medence rovarai Kategória:Növényi kártevők