NGC 4993267x267pxMegfigyelési adatokCsillagképHydra csillagképRektaszcenzió13h 09m 47,2sDeklináció-23° 23′ 4″Vöröseltolódás0,009TípusE/S0Látszólagos magnitúdó (V)12,4 bélyegkép|Az NGC 4993-at magában foglaló csillagtérképen a Hydra közelében az NGC 4968, NGC 4970, NGC 5042, IC 4180, IC 4197 galaxisok
Az NGC 4993 (NGC 4994 jelöléssel is katalogizálva) elliptikus galaxist, avagy lentikuláris galaxist a Hydra csillagképben, William Herschel fedezte fel 1789-ben. 2017 augusztusában csillagászok bejelentették, hogy egy rövid gamma-kitörést észleltek, amit GRB 170817A-val jelöltek, ezt két neutroncsillag ütközése váltotta ki, ami ebben a galaxisban történt.
2017. október 16-án a LIGO és a Virgo interferométer együttműködés hivatalosan is bejelentette, hogy az érzékelők gravitációs hullámot jeleztek, amit GW170817-vel jelölnek, ez két neutroncsillag összeolvadásához társítható. A gravitációs hullám esemény közvetlen megerősítést ad arra, hogy a bináris neutroncsillag ütközések rövid gammasugár-kitörést hoznak létre.
Megfigyelések A 2017gfo (úgy is ismert, mint SSS17a) átmeneti csillagászati esemény (amiről úgy vélik, hogy egy kilonóva) megfigyelhető volt az NGC 4993 galaxisban 2017. augusztus 17-én.
A GW170817 gravitációs hullám jelet megfigyelte a LIGO/Virgo együttműködés 2017. augusztus 17-én. Ez indította el a keresést egy megfelelő elektromágneses jel után, aminek a felfedezése az első ilyen alkalom volt. A gravitációs hullám jel, amelynek időtartama körülbelül 100 másodperc, az első olyan gravitációs hullám kimutatás, amit két neutroncsillag egyesülése váltott ki, ezeket az GRB 170817A objektumhoz társítják.
A GRB 170817A gamma-kitörést (gamma-ray burst - GRB), a NASA Fermi gamma-sugár űrtávcsőe, és az ESA INTEGRAL észlelte 2017. augusztus 17-én. Bár ez az égi terület nagy, úgy gondolják, hogy az megfelel a másik két észlelésnek, részben annak érkezési ideje alapján, ami 1,7 másodperc volt a GW esemény után.
A két LIGO detektor adatai alapján a neutroncsillagok helyzetét 190 négyzetfoknyi területre sikerült behatárolni (ez a telihold területének kb. 950-szerese). Az Olaszországban működő Virgo detektor adataival a gravitációs hullám forrásának helyzetét tovább lehetett pontosítani. Így 28 négyzetfokra, tehát az eredeti terület 14,7%-ára sikerült redukálni azt a területet, ahonnan a gravitációs hullámok elindulhattak.
Egy ekkora szögtartományon belül nagyjából 130 millió fényévre tőlünk több galaxisban is megbújhat a jelek forrása. Hogy pontosan melyikben, annak meghatározásában segítséget jelentett az ELTE kutatóinak épp ilyen célokra kifejlesztett galaxiskatalógusa, a GLADE. Nem véletlen, hogy az ELTE LIGO-tagcsoportja volt az első, amely a gravitációshullám-forráshoz azonosított égterület és becsült forrástávolság alapján közzétette a lehetséges forrásgalaxisok listáját.Gravitációs hullám és gammakitörés egyszerre
Kapcsolódó szócikkek Swift Gamma-Ray Burst küldetés
Hivatkozások
Külső hivatkozások
GRB 170817A – NASA/IPAC Extragalactic Adatbázis (NED) GRB 170817A – Max Planck Institute for Földönkívüli Fizika (MPE) GRB 170817A - SZERVES Tudomány Data Center (ISDC) Starmap
Fordítás
Kategória:Elliptikus galaxisok Kategória:NGC-objektumok