bélyegkép|263px|Nopcsa Elek felmentő határozata bélyegkép|180px|A báró felső-szilvási Nopcsa család címere
Felső-szilvási báró Nopcsa Elek (Bécs, 1848. október 24. – Újarad, 1918. március 7.) császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő, színházi intendáns.
Életútja A magyar nemesi származású báró Nopcsa családban született. Apja báró felsőszilvási Nopcsa László (1794–1884), Hunyad vármegye főispánja 1848-ig, földbirtokos, anyja borbátvizi Bája Mária (1821–1882) volt. Az apai nagybátyja idősebb báró felsőszilvási Nopcsa Elek (1775–1862) erdélyi udvari kancellár, a Lipót-rend nagy-keresztese és a Szent István-rend vitéze, földbirtokos, aki 1855. december 31-én osztrák bárói rangot nyert.Kempelen Béla: Magyar nemes családok 8. kötet Nopcsa (felsőszilvási), báró. Mivel idősebb Nopcsa Elek báró gyermektelen volt, e bárói ág kihalásához közeledvén, 1856. szeptember 18-án kelt legfelsőbb elhatározással a bárósság idősebb Nopcsa Eleknek testvérére, Nopcsa László, volt hunyadmegyei főispánra, ráruháztatott, amelyet az uralkodott megerősített. Ferenc József magyar király 1874. május 14-én végül magyar bárói címet adományozott ifjabb Nopcsa Elek és bátyja Nopcsa Ferenc (1815–1904) számára.K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 70. kötet - 664. oldal
Nyolc éves korában a bécsi Theresianumba került, ahol kiképeztetését nyerte. 1866-ban belépett a 10. huszárezredbe, ahol csakhamar tiszt lett. Részt vett az 1866. évi hadjáratban; megsebesülve fogságba jutott és több hétig feküdt Csehországban betegen. 1872-ben tartalékba lépve, átvette birtokainak vezetését és az általa épített gyönyörű szanali kastélyba tette át lakását. 1874. május 14-én Budapesten kelt legfelsőbb elhatározással bárósága Magyarországra is kiterjesztetett. A megyei politikával buzgón foglalkozott és ennek köszönhette, hogy 1887-ben a hátszegi kerület egyhangúlag képviselővé választotta mint a szabadelvű párt hívét és 1892-ben mandátumát ismét az ő kezébe tette le. 1894. november 21-től kormánybiztosként dilettánskodott. Zichy Géza gróf visszavonulása után, 1896. október 11-én kinevezték az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsává, 1897. augusztus 26-án azonban ettől az állásától fölmentették. Tevékenysége botrányoktól volt hangos, hevesen és kíméletlenül támadták meg a sajtóban is, szemére vetve, hogy visszaélt hatalmával és a színház nőtagjaiban nem a tehetséget nézte, hanem a neki tetsző szépséget. Operaházi működése során számtalan bemutatót tartottak. 1896-ban, valamint 1901-ben a szászvárosi kerületben választatott meg képviselőnek. A házban a gazdasági bizottságban foglalt helyet.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Házassága és leszármazottjai Újaradon 1876. június 12-én nőül vette lengyel grófi származású római katolikus gróf Zelenka-Zelenski Matild (*Újarad, 1852. április 28.–†Budapest, 1938. december 25.) kisasszonyt, császári és királyi csillagkeresztes hölgy, akinek a szülei a krakkói születésű gróf Zelenka-Zelenski László (1809–1863), földbirtokos és eötvenesi Lovász Amália (1825–1907) voltak. Az anyai nagyszülei eötvenesi Lovász Imre (1756–1827), királyi tanácsos, Arad vármegye alispánja, földbirtokos és esztelneki Biró Amália voltak. Nopcsa Elek báróné gróf Zelenka-Zelenski Matild egyetlen fivére gróf Zselénszky Róbert (1850–1939), nagybirtokos, közgazdasági író, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag, aki 1899. szeptember 28-án I. Ferenc József magyar királytól magyar grófi címet nyert. Nopcsa Elek báró és gróf Zelenka-Zelenski Matild frigyéből született: báró Nopcsa Ferenc (*Déva, 1877. május 3.–†Bécs, 1933. április 25.), dr. phil., paleontológus, geológus, a MTA tagja, a Magyar Földtani Intézet igazgatója, a British Geological Society tagja, huszárhadnagy. báró Nopcsa Elek (*Déva, 1879. szeptember 5.–†Budapest, 1920. november 24.), cs. és kir. huszárszázados. Felesége: Coudekerque-Lambrecht Katalin (*1891. március 8.–†Budapest, 1964. május 27.) báró Nopcsa Ilona (*Szacsal, 1883. május 1. –†Róma, 1963. január 24.), a Máltai Lovagrend tb. hölgytagja. Férje: őrgróf Pallavicini Alfréd (*Abaúj-Szemere, 1873. július 8. –†Abaúj-Szemere, 1929. december 16.), földbirtokos.
Jegyzetek
Források
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994 Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Budapest], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, További információk
Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Budapest, 1990–1999 Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932 Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929 Toth, Adalbert: Parteien und Reichstagswahlen in Ungarn 1848–1892. München, R. Oldenbourg Verlag, 1973
Kategória:1848-ban született személyek Kategória:1918-ban elhunyt személyek Kategória:Bécsiek Kategória:Országgyűlési képviselők (1887–1892) Kategória:Országgyűlési képviselők (1892–1896) Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901) Kategória:Országgyűlési képviselők (1901–1905) Kategória:Országgyűlési képviselők (Szabadelvű Párt) Elek 1848