A Hét-lyuk Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. A Budai-hegység egyetlen aknabarlangja. Nagy mennyiségű, foszfáttartalmú guanót bányásztak belőle. A Remete-szurdok második leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Remete-hegyi 8. sz. barlang.
Leírás
A Budai Tájvédelmi Körzetben, a Remete-szurdok É-i oldalán, Remeteszőlős külterületén, Budapest határától nem messze, cserjésben, a Remete-hegy tetején, tetőperemi helyzetben, a völgy oldalának D felé kinyúló ormán, az orom DK-i felén, fokozottan védett területen lévő sziklakibúvásban nyílik a 7 bejárata. Az egymáshoz közel található bejáratai közül négynek függőleges, háromnak lejtő a tengelyiránya. A barlang helyét és nevét feltüntetik a turistatérképek, de jelzett turistaút nem vezet hozzá. A Remete-hegyi 8. sz. barlang felső bejárata a Hét-lyuk legnyugatibb bejáratától kb. 10 m-re DNy-ra van. A Remete-barlangtól K–ÉK-re légvonalban kb. 200 m-re van. A Remete-szurdok felső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 130 m-re, 400 m tszf. magasságban húzódik) helyezkedik el.
Az I. bejárat ovális alakú, függőleges tengelyirányú, 0,65 m széles és 2,3 m magas. A II. bejárat szabálytalan alakú, függőleges tengelyirányú, 3,9 m széles és 6,1 m magas. A III. bejárat szabálytalan alakú, függőleges tengelyirányú, 3,61 m széles és 2,6 m magas. A IV. bejárat ovális alakú, függőleges tengelyirányú, 0,7 m széles és 1,5 m magas. Az V. bejárat ovális alakú, lejtő tengelyirányú, 1,1 m széles és 1,7 m magas. A VI. bejárat íves alakú, lejtő tengelyirányú, 2,3 m széles és 4,2 m magas. A VII. bejárat szabálytalan alakú, lejtő tengelyirányú, 1,05 m széles és 1,2 m magas.
Felső triász vastagpados dachsteini mészkőben, elsődlegesen karsztvízszint alatti oldódással, másodlagosan omlással alakult ki. Az omlással kialakulás másodlagos folyamat, de nagyon látható benne. Irodalmában előfordul az is, hogy víznyelőbarlang. Többszintes térformájú barlang. A nagyformák közül akna, kürtő és gömbfülke figyelhetők meg. Kisformái a gömbüst, a mennyezeti csatorna és a mennyezeti zsebek. Képződött a járatokban gyengén fejlett állócseppkő, gyengén fejlett függőcseppkő, gyengén fejlett szalmacseppkő, gyengén fejlett cseppkőléc, gyengén fejlett cseppkőkéreg, cseppkőlefolyás, amelyek jelenleg pusztuló állapotban vannak, és a legfelső részeken kondenz borsókő.
Két részre osztható. Felső része rombarlang. A Feneketlen-akna aljától kezdődő Alsó-barlangban nagy mennyiségű denevérguanó volt. Napjainkban is előfordulnak a barlangban denevérek. A legnagyobb terme a 10 m hosszú, 10 m magas és átlagosan 3 m széles Nagy-terem. A teremben van a legmélyebb pontja, 33 m mélyen. A barlang megtekintéséhez nem kell engedély, de teljes bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. Nagyon sok különböző állapotú fix nitt van elhelyezve benne. Három bejáraton keresztül kötéltechnikai eszközök nélkül be lehet jutni. Az Alsó-barlang csak kötéltechnikai eszközökkel járható.
A barlang a nevét a hét bejárata miatt kapta. Előfordul a barlang az irodalmában 9. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Budai Hétlyuk (Sebős 1932), Feneketlen zsomboly (Bertalan 1966), Guano barlang (Kazay 1915), Guánó-barlang (Bertalan 1966), Hét-luk (Kraus 2004), Hétlyuk (Kadić 1932), Hét lyuk (Horn 1932), Hétlyuk-barlang (Pápa 1966), Hét-lyuk-barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Hétlyuk barlang (Bertalan 1976), Hétlyukbarlang (Pápa 1938), Hét-lyuk barlangrendszer (Bertalan 1976), Hétlyuk-zsomboly (Leél-Őssy 1950), Hétlyuk zsomboly (Topál 1954), Hét-lyuk-zsomboly (Kordos 1984), Hét-lyuk zsomboly (Bertalan 1976), Remete-hegyi 9. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 9. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi barlang (Kadić 1952), Remetehegyi hétlyuk (Kadić 1919), remete-hegyi Hét-lyuk (Kordos 1984), remetehegyi Hétlyuk (Bertalan 1966), Remetehegyi hét lyuk (Barcza, Thirring 1920), Remetehegyi Hétlyuk (Kessler 1931), Remete-hegyi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974) és Remetehegyi zsomboly (Barlangvilág 1933) neveken is.
Kutatástörténet bélyegkép|262px|balra|A Hét-lyuk egyik része 1877–1932
Az 1877. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára novemberben gyarapodott 1 (állattól származó) alsó állkapoccsal, 2 csonttal és 3 cseréppel is. Ezeket a leleteket, melyek a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúból kerültek elő, Lóczy Lajos ajándékozta a múzeumnak. Az 1904. évi Budapest Régiségeiben meg van említve, hogy valószínűleg kőkori tanyahelyek voltak Remetemária sziklaodúi, ahonnan Lóczy Lajos (Régészeti N., 168/1877.) vitt a Magyar Nemzeti Múzeumba durva cserépdarabokat.
A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában megjelent, Kazay Endre által írt ismertetés szerint Kazay Endre és Tödter Gyula (Juliusz) október egyik napján kirándultak a Máriaremetei-szurdokba, hogy a szurdok barlangjait átnézzék. Tödter Gyula jól ismerte a szurdok topográfiáját, de a Guano barlangot mégsem találták meg. A barlangot a hegygerincről akarták megközelíteni és sokat bolyongtak a területen, ahogy azt a mellékelt helyszínrajz útvonala mutatja. A barlang bejárata kürtőszerű és emiatt nem könnyű belemenni, valamint régen sok guanót találtak benne. A publikációban látható a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen jelölve van a Guano barlang földrajzi elhelyezkedése. A helyszínrajzot Kazay Endre készítette.
Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő, Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Remetehegyi hétlyuk is fel lett mérve. Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált, Kadić Ottokár által írt jelentésben meg van említve, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Remetehegyi hétlyuk tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitcska Gyula, Pürner József, Frei Hermán és mások) segítették. A barlangban a kutatás be van fejezve. A jelentésből az is megtudható, hogy az Ördög-árok szurdokának K-i végén, a kőbányától ÉNy-ra, a Remete-hegy lejtőjének legmagasabb részén, sziklás hegyoldalban van a 7, egymás mellett nyíló bejárata.
bélyegkép|262px|A Remete-szurdok helyszínrajza (Kazay Endre munkája), amelyen látható a Hét-lyuk földrajzi elhelyezkedése. A térképvázlaton a Hét-lyuk neve Guano barlang
Az 1920-ban kiadott, Budapest Duna-jobbparti környéke című útikalauzban az jelent meg, hogy a Remete-hegy oldalában van néhány barlang. A Remete-völgy K-i végénél, sziklás hegyoldalban, a hegytető és a mészégető kemencék közelében, bokrok által eltakarva nyílik a Remetehegyi hét lyuk. Ez hét, egymáshoz közel nyíló lyuk, amelyek két különálló, beomlásnak indult függőleges üregbe vezetnek. Az első két lyuk egy nagyon mély ördöglyukba vezet, öt lyuk pedig hasonló bonyolult üreg felett található. Az üregek jól bemutatják, hogyan alakul ki dolina (töbör) barlangok beomlása miatt.
Az 1920-ban közölt és Kadić Ottokár által írt, a Budapest Duna-jobbparti környéke című útikalauzt ismertető írásban meg van említve, hogy a kalauzban szerepel a Remetehegyi hétlyuk. A Turisták Lapja 1921. évi évfolyamában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környékén lévő barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban. Az 1924-ben megjelent, Budapest Duna-jobbparti környéke című kiadványban meg van ismételve az 1920-ban publikált könyv Hét-lyukat bemutató része. Az 1927. évi első nemzetközi barlangtani kongresszus résztvevőinek egy része 1927. szeptember 22-én a Nagy-szénási turista otthonból a Remete-hegyen át, a zsombolyt érintve kirándult Hűvösvölgyig.
1931 nyarán Kessler Hubert új részeket tárt fel benne. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában publikált, szerzőnév nélkül megjelent közleményben az olvasható, hogy az egyik, 25 m-es aknájának alján nemrég új részeket fedeztek fel, amelyekben állati csontokat, köztük egy diluviális szarvasagancsot találtak. A Magyar Barlangkutató Társulat 1931. december 19-én tartott választmányi ülésén Kessler Hubert beszámolt a nyáron végzett kutatásról, amelyet a barlangban végzett. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában, a Bekey Imre Gábor által írt publikációban az jelent meg, hogy csak sziklamászóknak érdekesek a Remete-hegyen található ravaszlyukak. Az 1931-ben napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt, Budapest – barlangváros című cikkben az olvasható, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlang a főváros területén található, de távol van Budapest központjától. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület 1914–1931. évekről szóló évkönyvében az került kiadásra, hogy a barlangkutató osztály tagjainak legújabb felfedezése volt a Remetehegyi Hétlyukban talált új részek feltárása.
bélyegkép|262px|balra|A Hét-lyuk egyik része
A Turistaság és Alpinizmus 1932. évi évfolyamában megjelent, Horn K. Lajos által írt rövid közlemény szerint Kessler Hubert Remetemária közelében, a Hét-lyuk mellett addig nem ismert foszfátos barlangot kutatott fel és a Kessler Hubert által felfedezett nagy mélységű barlang ismertetésére még vissza fognak térni. A következő számban az jelent meg, hogy a 25 m mély aknabarlang mélyponti részén a kőtörmelék eltávolításával felfedezett vízszintes rész alján 4 m vastag foszfátos kitöltés van és a réteg állatok maradványaitól származik, valamint ennek mennyisége az addigi mérések és fúrások alapján ezer mázsánál több. A talált barlangi foszfát az első csonkamagyarországi előfordulás volt.
Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben lévő barlangleírás 3 publikáció alapján lett írva. A vonatkozó részben az látható, hogy a Budai-hegységben, a Remete-hegy lejtőjének legmagasabb részén, az Ördög-árok szurdokának K-i végén nyílik a Hétlyuk. 7 bejárata van, amelyek egymás mellett helyezkednek el. Egy nagyon mély zsombolyba vezet két felszíni lyuk, a többi egy nagyon bonyolult, szintén zsombolyszerű és merőleges üregbe nyílik. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában látott napvilágot a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Osztályának 1931. évi tevékenységéről szóló beszámolója, amely szerint az új, Kessler Hubert által feltárt részek Csonkamagyarországon egyedülálló mennyiségben tartalmaznak foszfátföldet. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában publikált, Kadić Ottokár által írt jelentésben az olvasható, hogy a barlang érdekes, pusztulásnak indult zsomboly. A zsombolyt 1931-ben Kessler Hubert felmérte, lefényképezte és részletesen leírta.
1933–1949 bélyegkép|262px|A Hét-lyuk egyik bejárata
A Barlangvilág 1933. évi évfolyamában megjelent, hogy a Magyar Barlangkutató Társulat 1933. április 24-én tartott szakülésén előadást tartott Kessler Hubert a barlangban talált, új magyar foszfát-előfordulásról. 7 bejárata közül a legmélyebbet, azaz a 22 m mélységűt az alján kibontották és megtalálták a zsomboly vízszintes folytatását, amelynek alján 7,88–14,8% foszforsavat tartalmazó trágya van. Az 1934-ben kiadott, Budai hegyek részletes kalauza című könyvben ismertetve van a Hét-lyuk. A kiadványban publikálva lett a barlang függőleges hosszmetszet térképe.
Az 1935. évi Erdészeti Lapokban közölve lett, hogy a Remete-hegy tetejéhez közel, a Remete-völgy K-i végénél, egy kőbányától ÉNy-ra, sziklás hegyoldalban vannak bejáratai. Egymás mellett 7 nyílás látható, amelyek többsége üregbe vezet és Kadić Ottokár szerint ez az üreg a pusztulóban lévő barlang tipikus példája, amely később dolinává fog alakulni. A Barlangvilág 1936. évi évfolyamában kiadott és Kadić Ottokár által írt összegzésben az olvasható, hogy a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztályának tagja, Vecsey György 1935-ben kutatott a barlangban.