A Tiszai evangélikus egyházkerület voltaképpen már a Szabad királyi városi evangélikus egyházkerület így lett volna nevezhető, mióta a szepessárosi egyházkerülettel való kényszerű egybeolvadást követőleg lassanként felsősége alá jutottak az Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa. Szatmár és Bihar vármegyei egyházak is.
Története Attól fogva, hogy a rózsahegyi zsinat törvényesítette ezt az állapotot, „tiszavidéki” név alatt tényleg fordult is elő e kerület, hivatalosan azonban a II. Carolina Resolutio után nyerte a „tiszai” nevet, a gömörvidéki kerületnek vele 1735-ben való egyesítésével egyidejűleg. Ettől fogva mindkét élő püspök tovább is végezte ebbeli teendőit, sőt a gömörvidékiek a magukénak 1738-ban bekövetkezett halála után is kísérletet tettek a különállás fenntartására, annyira, hogy még a másik püspök életében, 1741-ben újra választottak a maguk köréből püspököt. Ez aztán hamarosan püspöke lett az egész új kerületnek, s az 1743. évi dobsinai egyezségben későbbre is szabályozták a püspökválasztás módját, ami az eperjesi egyezségben 1782-ben létrejött pótlással 1863-ig volt érvényben. Eleinte négy (hat szabad kir. városi, sáros-zempléni, gömöri, kishonti), 1742-től a hegyaljaival öt, a 18. század vége felé pedig a Szepességben keletkezett három (tizenháromvárosi, hétbányavárosi, tátraaljai) egyházmegyével együtt nyolc egyházmegyéből állott, melyekhez 1886-ban kilencedikül csatlakozott a brassói magyar egyházmegye. A budapesti első zsinat ide helyezte át a liptói és árvai egyházmegyéket is. Az egyházkerület 1898 kezdetével új beosztáson ment keresztül, ami kisebb változtatásokon kívül főként abban állott, hogy a szepesi tizenháromvárosi és hétbányavárosi egyházmegyék egybeolvasztattak, s részben a hegyaljai, részben a sáros-zempléni egyházmegyékből egy új is kiszakíttatott tiszavidéki név alatt. Ezen 1903 végére még az a módosítás történt, hogy a →hat szabad kir. városi egyházmegye szétosztásával egyházai a terület szerint illetékes egyházmegyékbe olvasztattak. Az egyesülés után a lengyel uralom alatti tizenhármon kívül összesen 70 egyháza volt (a hat szabad kir. városban 6, Abaújban 5, Sárosban 15, Szepesben 2, Borsodban 3, Zemplénben l, Kishontban 14, Gömörben 24). 1791-ben pedig 108-at, 1823-ban 117-et számlált, 1890-ben 147-et, azután 170 lett. Hozzátartozott az eperjesi kollégium (gimnázium, tanítóképezde, jogakadémia, theol. akadémia), a késmárki, iglói, rozsnyói és nyíregyházai gimnázium, meg a rozsnyói felsőbb leányiskola; egyik részben a rimaszombati egyesült prot. gimnázium is. Magyarország felosztása után a szlovenszkói keleti egyházkerület lett belőle némi változtatással. A Magyarországon maradt töredék-egyházkerület azóta alakultakkal együtt mindössze tizenhét anyaegyházból állott két egyházmegyében (a hegyaljaiban és a tiszavidékiben), s területén a miskolci jogakadémián és tanítóképezdén kívül a nyíregyházai fiú és leánygimnázium volt. A magyar ajkú Felvidék visszacsatolása után 39, Erdély és Tiszántúl egy részének visszatértével pedig 46 anyaegyháza volt négy (megszaporodva a gömör-kishontival és az erdélyivel) egyházmegyében, de aztán visszaállott az addigi helyzet.
Püspökei Név Szolgálati idő Megjegyzés Pfanschmidt Keresztély1735–1741lőcsei lelkész Antoni Sámuel1735–1738 (közösen)csetneki lelkész Ambrózy György1741–1746csetneki lelkész Fischer Illés1747–1774késmárki lelkész Fabri Gergely1774–1779eperjesi lelkész Ruffiny János1779–1791dobsinai lelkész Nikolay Sámuel1792–1807eperjesi lelkész Szontágh Sámuel1808–1822kassai nyugalmazott lelkész Jozeffy Pál1823–1848tiszolci lelkész Pákh Mihály1848–1850iglói lelkész Máday Károly1860–1870szepesbélai, miskolci, dobsinai lelkész Czékus István1871–1890rozsnyói lelkész Zelenka Pál1890–1910miskolci lelkész Geduly Henrik1911–1937nyíregyházai lelkész Domján Elek1937–1938sátoraljaújhelyi, nyíregyházai lelkész Túróczy Zoltán1939–1948győri, nyíregyházai lelkész Vető Lajos1948–1952diósgyőr-vasgyári, nyíregyházai lelkész
Kerületi felügyelők
Szirmay Tamás 1735–1743, Szirmay János 1744–1758, Gradeci Stansith Horváth Gergely 1758–1766, Dessewffy Tamás 1766–1773, Szirmay István 1774–1791, Radvánszky Ferenc 1793–1794, Gradeci Stansith Horváth Imre 1795–1801,
Berzeviczy Gergely 1801–1822, Sturman Márton 1822–1839, Draskóczy Sámuel 1839–1847, Fabriczy Sámuel 1848. júl.-aug., Szontagh Lajos 1848–1860, Zsedényi Ede 1860–1875, Péchy Tamás 1876–1897,
Szentiványi Árpád 1898–1918, Mesko László 1921–1922, Zelenka Lajos 1923–1935, Lichtenstein László 1935–1948, Bruckner Győző 1948–1952.
Irodalom Hörk József: Az ev. Tisza-kerület püspökei (1888.), Zoványi Jenő: A tiszai ev. egyházkerület kialakulása (Evangélikus Lap, 1911.)
Források
Kapcsolódó szócikkek Vallási vezetők listái ország szerint
Kategória:Evangélikus kereszténység Kategória:Protestáns egyházszervezet Kategória:Magyarországi protestantizmus