A nemzetközi repülőtér olyan repülőtér, amely vámkezelést és útlevélellenőrzést biztosít az egyes országok közt utazók számára. A nemzetközi repülőterek jellemzően nagyobbak, mint a belföldi forgalmú repülőterek, gyakran hosszabb futópályákkal rendelkeznek, és alkalmasak a nemzetközi forgalomban általában használt nagyobb méretű repülőgépek fogadására. Méretük az egészen nagytól (pl. a London-Heathrow-i repülőtér) az egészen kicsiig (például a Fa'a'ā nemzetközi repülőtér Tahiti szigetén) terjed. A nemzetközi repülőterekről sok országban belföldi járatok is indulnak (sok helyen, például az isztambuli Atatürk nemzetközi repülőtéren, a kül- és belföldi járatoknak külön terminálja van).
A 20. század közepe óta, amikor a nemzetközi repülőterek elkezdtek infrastruktúrát kiépíteni a nemzetközi polgári repülőjáratok számára, a repülőterek épületei, működése és irányítása egyre kifinomultabbá váltak. A biztonság érdekében részletes technikai szabályrendszer alakult ki, a globális konzisztencia érdekében pedig közös kódrendszert fejlesztettek ki a világ repülőterei számára. A több millió utast és járatot kiszolgáló létesítményrendszer az egyik legösszetettebb és legösszefüggőbb rendszer a világon. A 21. század második évtizedére a nemzetközi repülőterek száma meghaladta az 1200-at, és évente csaknem kétmilliárd, nemzetközi járatokon utazó utas, valamint 50 millió tonna rakomány halad át rajtuk.
Magyarországon öt nemzetközi repülőtér található, melyek közül a budapesti és a debreceni bonyolít jelentősebb forgalmat.
Történetük
1919 augusztusában Londonban nyílt meg az első, menetrend szerinti nemzetközi légi járatokat indító repülőtér, a Hounslow Heath repülőtér, melyet később bezártak, helyét az 1920 márciusában megnyílt croydoni repülőtér vette át, ez 1959-ig működött. Az amerikai kontinensen az 1928-ban megnyílt arizonai Douglas városi repülőtér volt az első nemzetközi repülőtér; ez napjainkban már csak kisgépes légiforgalmat szolgál ki.
A nemzetközi repülés korai napjaiban a repülőterek kevés infrastruktúrával rendelkeztek, bár „ha gondok akadtak a hajtóművel, a repülőgépek rengeteg helyen le tudtak szállni”. A négyhajtóműves gépek még nem voltak alkalmasak arra, hogy nagy távolságú, óceánok fölötti utakat leszállás nélkül megtegyenek, így elterjedtek a hidroplánok. A leghosszabb nemzetközi útvonalon (ami később a Nagy-Britanniát Ausztráliával összekötő ún. Kenguru-útvonal lett) a repülőgépek vízi leszállóhelyeket használtak például Surabaya indonéz városban, valamint a nyílt tengeren Kupang mellett. Sydneyben Rose Bay lett a város vízi leszállóhelye.
A nemzetközi repülőterek a polgári repülés mellett gyakran katonai célokat is szolgáltak, emellett fenntarthatóságukra a technológiai fejlődés is gyakran hatással volt. A Kiribatihoz tartozó Főnix-szigetek repülőterét, a Kanton-szigeti repülőteret például a II. világháborúban katonai repülőtérként használták, később pedig légitársaságok vettek fel itt üzemanyagot, például a Qantas, amely az 1950-es évek végén állandó személyzetet állomásoztatott itt.Walker, Howell. "Air Age Brings Life to Canton Island". The National Geographic Magazine: January 1955, pp. 117-132. Az 1960-as évek elején megjelent olyan, sugárhajtású repülőgépek – például a Boeing 707 –, amelyek képesek voltak megszakítás nélkül megtenni az Ausztrália/Új-Zéland és Hawaii közti távolságot, szükségtelenné tették az üzemanyagfelvételt a csendes-óceáni szigeten, így a repülőtéren megszűnt a rendszeres légiforgalom. Más repülőtereket, például a hongkongi Kai Tak repülőteret akkor szüntettek meg, amikor már nem bizonyultak elegendőnek a forgalom kiszolgálására, és újat kellett építeni helyettük.Farewell speech for Kai Tak (6 July 1998)
Tervezésük és építésük
Egy nemzetközi repülőtér építése és üzemeltetése számos összetett döntéstől függ, amelyre hatással van a technológia, a politika, a gazdaság, a földrajzi körülmények, valamint a helyi és nemzetközi törvények. Egy repülőtér megtervezése még kisebb, csak belföldi forgalmat kiszolgáló létesítmény esetén is a kezdetektől fogva kiterjedt együttműködést igényel építészek, mérnökök, a repülőtér leendő vezetői és személyzete között. Emellett a repülőterek gyakran a nemzeti büszkeség megnyilvánulásai, így építészeti szempontból nagyratörő tervek születhetnek. Erre egy példa a jelenleg tervezett mexikóvárosi új nemzetközi repülőtér, amely a tervek szerint a jelenlegi, kapacitását elért repülőteret fogja váltani.
A repülőterek lehetnek toronnyal rendelkezők vagy torony nélküliek, a légiforgalom sűrűsége és a rendelkezésre álló anyagi keret alapján. Magas kapacitásuk és a zsúfolt légtér miatt sok nemzetközi repülőtér saját légiirányítással rendelkezik.
Néhány nemzetközi repülőtér további infrastruktúra kiépítését igényli a repülőtér területén kívül. Például a hongkongi nemzetközi repülőtérhez, amely eleve egy mesterségesen létrehozott földdarabra épült, nagysebességű vasút és autópálya is épült, hogy összekösse a repülőteret a várossal. Az autópályához két híd megépítésére is szükség volt (Tszing Ma függőhíd és Kap Sui Mun kábelhíd), valamint a Ma Van szigeti Ma Van viaduktra, ami összeköti a hidakat. Mindkét hídon közúti és vasúti forgalom is zajlik.
Működésük
A nemzetközi repülőterek a világ minden tájáról érkező utasok és légitársaságok számára igyekeznek szolgáltatásokat biztosítani. Sok nemzetközi repülőtér légiközlekedési csomópontként üzemel, melyen az utasok átszállnak egyik járatról a másikra; mások főleg közvetlen járatokat szolgálnak ki. Ez befolyásolja a repülőtér tervezését is, hatással van például a terminálok számára és elhelyezkedésére, valamint az útvonalra, amelyet az utasok és a poggyász megtesznek a repülőtér különböző területei közt. Egy főleg közvetlen forgalmat kiszolgáló repülőtér rendelkezhet külön nemzetközi és külön belföldi terminállal, külön épületben és külön poggyászkezelő rendszerrel, míg egy csomópontként üzemeltetett repülőtéren a kül- és belföldi forgalom nem válik el egymástól.
A repülőtér üzemeltetése során számos tényezőt figyelembe kell venni, többek között a légitársaságok teljesítményét, az egyes repülőgéptípusok technikai követelményeit, a repülőtér és a légitársaságok kapcsolatát, az utasok számára létrejött szolgáltatásokat, a biztonsági követelményeket és a környezetre gyakorolt hatást.
Szabványok A nemzetközi repülőterek biztonsági előírásait és működési folyamatát meghatározó szabványokat nemzetközi egyezmények szabályozzák. Eredetileg két szervezet hozta létre a repülőterekre vonatkozó szabályzatokat: az egyik a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), amely az Egyesült Nemzetek egyik szervezete. Ez korábbi nemzetközi bizottságok jogutódja, és története 1903-ig nyúlik vissza. A másik az 1945-ben alapított Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA), amely a légitársaságok szervezete. A két szervezet szabályzataiba maguknak a repülőtereknek nem volt beleszólásuk, ami vitás helyzetet teremtett, ezért 1948 januárjában az Egyesült Államok kereskedelmi repülőtereinek tizenkilenc képviselője ült össze New Yorkban (Baltimore, Boston, Chicago, Cleveland, Dallas, Denver, Detroit, Jacksonville, Kansas City, Los Angeles, Memphis, Miami, Minneapolis/St. Paul, New York/Newark, Philadelphia, Pittsburgh, St. Louis, San Francisco és Washington DC repülőtereiről), hogy megoldást találjanak azokra a problémákra, amelyekkel mindannyian szembesültek. Ebből jött létre a Repülőtér-üzemeltetők Tanácsa, melyből később a Repülőterek Nemzetközi Tanácsa (ACI, Airports Council International) lett.
Logisztika A nemzetközi repülőterek kiterjedt műveleteket végeznek a repülés logisztikája terén, ilyen például a légiforgalmi irányítás. A légiforgalmi irányítók a földön és az ellenőrzött légtérben lévő repülőgépeket irányítják, emellett segítik a nem ellenőrzött légtérben tartózkodó repülőgépeket is.
Vámkezelés és útlevél-ellenőrzés
A nemzetközi légi járatokat fogadó repülőterek vámkezelési és útlevélellenőrzési szolgáltatásokat nyújtanak, melyek belépést engedélyeznek az adott országba. Ezek szabályai az évek során változnak, de általában törvények határozzák meg őket. Mivel vannak olyan országok, amelyek egyezmények alapján vámkezelés és útlevélellenőrzés nélkül is engedik közlekedni az átszálló utasokat, nem feltétlenül rendelkezik minden nemzetközi repülőtér ezekkel a létesítményekkel.
Biztonság
A jelenlegi trend, mely szerint a repülőterek biztonságát az utas- és poggyászkezelés hatékonyságának rovására is növelik, a jövőben is előreláthatólag folytatódni fog. Ez anyagi terhet helyez a repülőterekre, nehezíti a kiszolgálás zökkenőmentességét, és az utasok magánszféráját is sértheti. A nemzetközi járatok gyakran magasabb szintű biztonsági intézkedéseket igényelnek, mint a csak belföldi járatok, bár az elmúlt években számos repülőtér ugyanolyan szintű biztonsági intézkedést nyújt mindkettőnek.
A legtöbb nemzetközi repülőtér rendelkezik úgynevezett szigorított védelmi területtel, azaz olyan, a biztonsági ellenőrzést követő területtel, ahol az utasok szabadon mozoghatnak további biztonsági ellenőrzések nélkül. Gyakran található itt olyan vámmentes bolt és egyéb üzletek, amelyek árukészletét biztonsági szempontból már átvizsgálták, így a fedélzetre kerülésük nem jelent biztonsági kockázatot. A repülőtér alkalmazottain kívül csak olyan utasok juthatnak be ide, akik érvényes foglalással rendelkeznek valamelyik, többnyire pár órán belül induló járatra. A védelmi területre általában központosított ellenőrzőpontokon lehet bejutni. Több nagy repülőtéren nem csak egy biztonsági ellenőrzés zajlik; sok esetben már a bejáratnál ellenőrzik az utast és a csomagot, illetve közvetlenül a gépre való beszállás előtt ismét ellenőrzik őt és a kézipoggyászát.
A repülőtér zökkenőmentes működése érdekében új, fejlettebb biztonsági rendszerek állnak kidolgozás alatt – a régi biztonsági ellenőrzőpontokat például új, az egész repülőteret magába foglaló teljes védelmi területeket alakíthatnak ki, melyen az utasokat automatikusan megfigyelik a repülőtérre érkezésük pillanatától egészen addig, amíg fel nem szállnak a repülőgépre.
A belföldi járatokról nemzetköziekre átszálló utasok sokszor fel kell, hogy vegyék a feladott poggyászaikat, hogy átvigyék őket a vámkezelésen, majd újra fel kell adniuk, így az átszállás időigényesebb a kelleténél. Egyes európai repülőtereken a poggyászt nem kell felvenni, belföldi járatról is átteszik a végső úti célra tartó járatra.
Egyes esetekben az utasok már indulás előtt áteshetnek az érkezési ország útlevélellenőrző és vámkezelési procedúráján. Kanada egyes repülőtereiről, valamint az írországi Shannoni repülőtérről az Egyesült Államokba tartó utasok számára például elérhető ez a szolgáltatás; ők olyan amerikai repülőterekre is megérkezhetnek, amelyek nem rendelkeznek vámkezeléssel és útlevélellenőrzéssel. Az ilyen járatokon szállított poggyász a belépési repülőtéren átkerülhet a végcél felé tartó járatra.
A nemzetközi repülőterek egyik létfontosságú biztonsági kérdése az egészségügy, ide értendő a fertőző betegségek, például a SARS terjedésének megakadályozása. Az ezzel kapcsolatos szabványokat az ICAO Szabványok és javasolt gyakorlat, valamint a WHO Nemzetközi Egészségügyi Szabályzata szabályozza, de alkalmazásukba a helyi hatóságoknak komoly beleszólása van.
Közlekedés A repülőterek legfontosabb szolgáltatásai közé tartoznak a repülőtér elérhetőségét biztosító közlekedési létesítmények, úgymint a vasúti útvonalak, taxik és reptéri buszok (shuttle) megállóhelyei, valamint a buszmegállók. Jellemzőek a nagy méretű parkolók, gyakran többszintes parkolóházakban. Egyes repülőterekről reptér busszal érhetőek el a parkolóházak. A nemzetközi repülőterek mérete miatt sokszor reptéri buszok közlekednek az egyes terminálok között is, például a kairói, zürichi és a szingapúri reptéren.