Ontario az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Malheur megyéjében, a Kígyó-folyó mentén, az idahói határ mellett, Portland és Salt Lake City között félúton, az Interstate 84-től nem messze helyezkedik el, egyben a megye, és Kelet-Oregon Nyugat-Kincsvölgy néven ismert területének legnagyobb városa is. A 2010. évi népszámláláskor 11 366 lakosa volt. A város területe 13,39 km², melynek 100%-a szárazföld.
A település az oregoni Malheur és az idahói Payette megyét magában foglaló ontariói agglomeráció fővárosa.
Történet Ontariót 1883. június 11-én alapította William Morfitt, Mary Richardson, Daniel Smith és James Virtue. 1884 márciusában Richard Welch megalapította az első postahivatalt. Az Ontario nevet Virtue adta a kanadai tartomány után. Joseph Morton a várostól egy kilométerre délre Morton településen egy új intézményt hozott létre, melynek vezetőjévé Oscar Scottot nevezte ki. A területért folyó versenyben az előbbi négy üzletember kerekedett felül, ráadásul Morfitt elintézte, hogy a városnak vasútállomása is lehessen. Mivel mindenki tudta, hogy előbb-utóbb megépül a vasút, Oliver Scott bezárta mortoni hivatalát és a mai város területén szállodát nyitott, később pedig Ontario postamesterévé is kinevezték.
Az Oregon Short Line Railroad személy- és tehervonala 1884 végén érte el a várost, ami így tovább növekedhetett. Hamarosan az állam keleti felének marhatenyésztő telepeiről a nyugati partra Ontario érintésével juttatták el az árut. Nemsokára Ontario lett az USA nyugati régiójának legnagyobb kereskedő-központja, a Nevada- és más csatornák megépültével pedig a virágzó mezőgazdaság és az export még tovább növekedhetett.
A település 1899. február 11-én kapott városi rangot.
A második világháború során Elmo Smith polgármester engedélyezte, hogy száműzetésük idejére japán–amerikai menekültek telepedhessenek le itt. A polgármester az Associated Pressnek a következőket mondta: „Ha a japánok, legyenek külföldiek vagy állampolgáraink, belföldre költöztetésük nélkül veszélyt jelentenek a nyugati part biztonságára, egyenesen gyáva dolog lenne mást tenni, mint segítséget kérni. Csak küldjék ide őket; mi legjobb tudásunk szerint fogunk gondoskodni róluk.” A japánok közül a városban 134-en, a környező farmokon pedig a háború során toborzott emberek által 1000 körülien éltek.
Éghajlat A város éghajlata a Köppen-skála szerint félszáraz (BSk-val jelölve). A legcsapadékosabb a december–január, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb pedig január.
Népesség
2010
2000
Infrastruktúra Oktatás A településen a közoktatási intézmények az Ontariói Iskolakerület alá tartoznak, valamint számos magániskola is található itt.
Közoktatás Általános iskolák: Aiken-, Cairo-, May Roberts-, Pioneer-, valamint Alameda Elementary School Középiskola: Ontario Middle School Gimnázium: Ontario High School
Magániskolák Treasure Valley Christian School St. Peter’s Catholic School Four Rivers Elementary School
Közlekedés Autóbusz A Snake River Transit járatokat közlekedtet a város több pontja és az idahói Fruitland, valamint Payette között.
A településen irányonként naponta egyszer megáll a Bend felé közlekedő Eastern POINT InterCity-busz.
A Greyhound Lines keleti- és nyugati irányban is indít távolsági autóbuszokat.
Légi közlekedés A belvárostól hat kilométerre nyugatra fekszik az egy futópályával rendelkező Ontariói városi repülőtér, amely kisgépeket és helikoptereket fogad.
Közút Ontariót átszeli az Interstate 84, amely Portlandtől Boise-on át a utahi Ogden városáig halad.
Gazdaság és média bélyegkép|jobbra|A belváros bélyegkép|jobbra|Naplemente közben távolodó viharfelhők bélyegkép|jobbra|A Holy Rosary Medical Center felé vezető délnyugati negyedik sugárút A térség fő bevételi forrása a russet burgonya-, cukorrépa- és hagymatermesztés. A H. J. Heinz Company leányvállalataként működő Heinz Frozen Food Company (korábban Ore-Ida) körülbelül 1000 fő foglalkoztatásával 75 burgonyafaj feldolgozásával foglalkozik; az éves termelésük meghaladja a 270 ezer tonnát.
Ontarióban folyamatosan növekszik a kereskedelmi szektor; a megye lakosai mellett már nyugat-idahóiak is járnak ide vásárolni. A két legnagyobb jelenlévő hipermarket a Wal-Mart és a Home Depot, de Oregon alacsony adói miatt egyre több vállalat telepszik meg az államban. A cégek mellett a munkavállalóknak is előnyösebb Oregon, mivel a minimálbér 21%-kal magasabb, mint a szomszédos Idahóban.
A John és Chaundra Cammack által elnevezett Four Rivers Cultural Center (Négy tó Kulturális Központ) a térség négy taváról (Kígyó, Malheur, Owyhee és Payette) kapta nevét. A létesítményben található egy múzeum, amely a környéken letelepedő észak-paiute-ok, japán–amerikaiak, eszkimók és európai–amerikaiak történetét mutatja be. A központ anyagilag is hozzájárul a városhoz, például támogatja a nem messze található Kincsvölgyi Közösségi Főiskolát is.
A St. Alphonsus Medical Center egy 49 ágyas, akut ellátásra berendezkedett kórház, amely a kelet-oregoni és nyugat-idahói környéket szolgálja ki. Az intézmény a boise-i Saint Alphonsus Regional Medical Center rendszerébe tagozódik.
A város lapja a The Argus Observer napilap.
Nevezetes személyek AJ Feeley – NFL-játékos Charles C. Gossett – idahói politikus David Wilcox – NFL-játékos Denny Jones – kongresszusi képviselő és farmer Elmo Smith – kormányzó, polgármester és szerkesztő Erik Fisher – síző Joel Hardin – a határőrség ügynöke Leland Evan Thomas – a guadalcanali harcok során meggyilkolt második világháborús pilóta Madeline DeFrees – költő Phyllis McGinley – gyerekkönyv-író Randall B. Kester – bíró Sally Flynn (Sally Hart) – a The Lawrence Welk Show énekese Tom Edens – MLB-játékos
Testvérváros Ōsakasayama, Japán
Fordítás
Jegyzetek
További információk
Oregon Blue Book Ontariói Kereskedelmi- és Iparkamara
Kategória:Malheur megye települései