Gazdapusztai Gyula (Makó, 1931. november 15. – Szeged, 1968. november 14.) magyar ősrégész, egyetemi tanár, a történelemtudományok (régészet) kandidátusa (1962).
Életpályája 1942–1950 között a makói József Attila Gimnázium diákja volt.Gera Tibor: A makói gimnázium 100 éve, 1895-1995. Makó, 1995. 1955-ben diplomázott az ELTE muzeológia szakán. 1955-től a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban dolgozott. 1958–1962 között a leningrádi Zsdanov Egyetem régészeti tanszékén volt aspiráns. 1962-től haláláig a debreceni Déri Múzeum tudományos főmunkatársa, majd a Szegedi Tudományegyetem ókortörténeti és régészeti tanszékén dolgozott tanszékvezető docensként. 1963–1968 között az Acta Antiqua et Archaeologica társszerkesztője, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága Régészeti Szakbizottságának tagja volt. 1964–1968 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának tagja volt.
Öngyilkos lett. Sírja a makói görögkatolikus temetőben található.
Írásait az Archaeologiai Értesítő (1962), a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (1963), a Tiszatáj (1965), A Déri Múzeum Évkönyve (1965) jelentette meg.
Művei Beziehungen zwischen den präschythischern Kulturen des Karpatenbeckens und des Nordkaukasus (Szeged, 1963) A hencidai rézkori aranylelet (Debrecen, 1968)
Jegyzetek
Források
További információk Bodó-Viga: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. Bodrits: A hagyomány szolgálatában. Szerk. Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum-Csongrád megyei Önkormányzat Múzeuma, 2002. Szegedi egyetemi almanach 1921-1970. Szerk. Lisztes László, Zallár Andor. Szeged, Hungária ny., 1971.
Kategória:Magyar régészek Kategória:Makóiak Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1931-ben született személyek Kategória:1968-ban elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos személyek