A nemzeti színház mint színházművészeti státusz – bár fogalmának kialakulása elsősorban a 17–18. századok Európájába tehető, a történelmi-társadalmi, politikai és kulturális változásokkal a 20. századtól – olyan kiemelt minőséget jelöl, amit általában az államok színház támogatási és jogrendszerében határoznak meg.
Általános értelmezés A nemzeti színház, mint színházművészeti státusz fogalmának kialakulása elsősorban a 17–18. századok Európájába tehető. Értelmezése idővel jórészt átalakult a 20. századi történelmi-társadalmi, politikai és kulturális változásokkal. Általánosan elmondható, hogy ahol eleinte a nemzet, illetve nemzetiség fogalma és a kialakult színházaknak az ezek által betöltött társadalmi jelentősége volt elsődlegesen meghatározó, később egyre inkább az egyes államok színház támogatási jogi rendszerében elfoglalt helyük jelöli kiemeltségüket.
A 20. század politikai krízisei során sok független afrikai és ázsiai nemzet éledt újjá. Ezekben az „fiatal” országokban is fellángolt a nemzeti színházak alapítása elsősorban azért, hogy kielégítsék az emberek új kulturális szükségleteit, akik új politikai és nemzeti helyzetben próbáltak identitást találni maguknak. Ezek főleg az európai modellre épültek ezért nagy kihívást jelentett a kolonizáló-elnyomó hatalomtól különböző, igazán eredeti új művészi identitás megformálása. Így az 1950-es és 1960-as évek során alapított Nemzeti Színházak ‑ például Egyiptomban, a ketté szakadt Koreában és Szenegálban ‑ sokat küzdöttek vagy el is buktak. De ahogy később a nemzeti öntudat fejlődött és a nemzetek kulturális szükségletei tisztábban kirajzolódtak, egyre több virágzó nemzeti színház is létre jött, ilyenek például: az egyiptomi Nemzeti Színház, a Duro Ladipo Nemzeti Színház Nigériában, vagy a Ghana Drama Studio. Más korábbi, jelentős nemzeti színház még a világban az izraeli Habimah Színház, a pekingi Nemzeti Nagyszínház, a Török Állami Színház és Konzervatórium, valamint a Chilei Nemzeti Színház is.
Az intézmények nevében megjelenő "Nemzeti Színház" a nemzetközi nyelvi használatban világszerte más és mást jelenthet. Nagyrészt közös vonásuk, hogy nemzeti központi helyen épült, monumentális épületben, a kormány által alapított vagy engedélyezett, kiváltságos és támogatott színházak, amelyeket teljes egészében vagy nagyrészt a nemzeti drámai művek előadására szenteltek. Ugyanakkor vannak olyan államok is, ahol csupán megnevezésként alkalmazzák. Az 1981-ben megnyílt, Zájed bin Szultán Ál Nahján által alapított Abu-Dzabi Nemzeti Színház például egy integrált komplexum,National Theatre , AbuDhabiCulture.ae ami nem csupán színpadi előadásokra szolgál.
Európa A nemzeti színházak fogalomrendszerében egy fajta megközelítése a nemzeti jelző változó jelentéstartalma, mely által lehetővé válik a társadalmi, politikai összefüggésrendszerben való vizsgálatuk. Bár e miatt országonként eltérő a nemzeti színház fogalom- és intézményrendszerének kialakulása, néhány közös jellemző mégis akad.
Az európai színjátszás és dráma megteremtője a klasszikus görög kultúra, az ókori görög színház volt. Ebből alakultak ki a drámai műfajok és azok a színpadi formák, színészi tradíciók, melyek hatással voltak az európai színészet kialakulására. A Római Birodalom bukása után a vándorszínészet az antik színjátszás mesterségbeli fogásait terjesztette el Európa-szerte, mígnem a reneszánsz és a humanizmus tudatosan visszatért a görög hagyományhoz.
16. századra az európai népeknél mindenhol kialakult a nemzeti nyelvű reneszánsz dráma. Azonban Kelet-Európában ezzel párhuzamosan nem alakult ki a hivatásos polgári színjátszás nemzeti intézményrendszere. A nemzet, mint identitás, közösség és állam szervező elv a 18. század végén és a 19. század első felében megjelenő új, a hatalmi narratívákat alapvetően megváltoztató fogalomként, nyugat-európai hatásra jelentkezett a közép-kelet-európai régióban. A nemzeti színpad, a nemzeti nyelven játszó, nemzeti drámákat előadó hivatásos színjátszás a felvilágosodás, a polgárosodás és a nemzeti függetlenségre irányuló törekvések jelképe volt.
A nemzeti színházak, mint intézmények létrehozása leginkább úgynevezett alulról vagy felülről jövő kezdeményezéssel történt. Utóbbira példa a német bécsi Burgtheater (II. József, 1776), az orosz Rosszijszkij Teatr (Erzsébet cárnő, 1756/II. Katalin cárnő, 1765), vagy a lengyel varsói Teatr Narodowy (Szaniszló Ágost, 1765). Társadalmi összefogással létrehozott nemzeti színház például Franciaországban (a Comédie-Française), vagy Angliában jött létre – ezek megnevezésében a nemzeti színház gyakran csak később, a 20. századra alakult ki. Ezeken kívül volt, ahol intézményi háttér nélkül is alakot öltött, például Olaszországban.
Magyarországon Magyarországon az első röpirat, amely még németül fejtegette a Nemzeti Színház, pontosabban a Nationaltheater eszméjét Frendel István tollából 1779-ben jelent meg és vált beszéd témává közgyűlések jegyzőkönyveiben, országgyűlési vitákban, a sajtó nyilvános fórumain és magánlevelekben. A magyar nyelven játszó, állandó színház nemcsak épületet, hanem műsort, játszó személyt, közönséget és eszmerendszert is jelentett. Az első magyar hivatásos színielőadás helye a Várszínház volt, 1790. október 25-én, amit 1833-ban vett birtokba három és fél évre az a magyar színtársulat, ami nagyrészt a Pesti Magyar, amely három évvel később felvette Nemzeti Színház nevet, alapító gárdája volt. Az 1830-as évekre dőlt el visszavonhatatlanul, hogy a nemzet színháza Pest-Budán fog fölépülni, noha a kettős város jogilag 1848-ban lett csak Magyarország fővárosa. Az addigra az elsősorban a vándortársulatoknak kialakult, fontos nemzeti játszóhelyek – mint Kolozsvár (az első magyar színielőadást 1792. november 11-én tartották), Miskolc (1823), Balatonfüred (1831), Székesfehérvár, Nagyszombat, Pozsony, Győr, Esztergom, Debrecen, Nagyvárad, Kassa, Szeben is – menedékei maradhattak a magyar színjátszásnak és a 19. századi Magyarországon csak nehezen létjogosultságot szerzett pesti magyar Nemzeti Színháznak is.
A budapesti Nemzeti Színház jelentősége 1920 után, mint a Trianoni békeszerződés után Magyarországon megmaradt kevés jogfolytonos nemzeti intézmény egyike, felértékelődött ugyan, azonban a világháborús veszteségek és a nagy gazdasági világválság okozta anyagi megvonások korlátozták a színház művészeti megújulásának esélyeit. Igaz, az intézmény fennállásától a társadalmi rendszerek és politikai kurzusok váltakozásában is a legfontosabb nemzeti közintézmények egyike volt, de az államosításakor elvesztette előjogait és műsorprofilját is.Államosítás előtt és után, Pannon Enciklopédia, arcanum.hu (hozzáférés: 2018. november 6.) 1948-ban, a színházak államosítását megelőző évadban Magyarországon 27 színikerület volt (2 elsőrendű, 3 másodrendű, 8 harmadrendű, 9 negyedrendű és 5 ötödrendű megyei), ezek helyére vidéken a következő hét állami színház lépett: a Szegedi Nemzeti Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a győri Dunántúli Tájszínház és a budapesti székhelyű Állami Bányász Színház (a bányavidékek színházi igényeinek ellátásáraMagyar színházművészeti lexikon Bányász Színház Akadémiai Kiadó, 1994 ).A színházak államosítása, Pannon Enciklopédia, arcanum.hu (hozzáférés: 2018. november 6.) A fővárosi Nemzeti Színház 2000. szeptember 1-jétől a Pesti Magyar Színház nevet kapta, indoklás szerint azért, mert ez a név innentől kezdve már az épülő új Nemzeti Színházat illeti meg, társulata szinte változatlanul a Hevesi Sándor téri színházépületben játszott tovább. Az új intézmény 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit Budapest IX. kerületében a Bajor Gizi park 1. szám alatt. Ezzel a két színház helyzetéből adódóan a 2010-es évekig egyfajta kettősség (az OSZMI egykori igazgató-helyettesének megfogalmazásában: egy hivatalos és egy latens „nemzeti”) alakult ki.Szabó István: Nemzeti – Magyar – Nemzeti elemzés a Pesti Magyar és a Nemzeti Színházról (2-3. old.), Színház folyóirat XXXIX. évfolyam 5. szám, old.szinhaz.net - 2006. május (archív)
Magyarországon a rendszerváltást követően a 2009 márciusában hatályba lépett Előadó-művészeti Törvény (2008. évi XCIX. törvény), majd annak 2011-es módosítása strukturálta át az egyes előadó-művészeti tevékenységekhez az állami szerepvállalás feltételeit és szempontjait, illetve az azokhoz kapcsolódó közpénzek felhasználását (ez határozza meg a szakmai együttműködés, döntés-előkészítés és érdekegyeztetés struktúráját és szabályait is). Így ez írja le azt is, hogy a három (nemzeti, kiemelt, pályázati) nyilvántartási-támogatási kategóriában a művészeti tevékenységük jellege szerint mely színházművészeti szervezetek minősülnek nemzeti színháznak.Kosztolánczy Gábor: Új finanszírozás – Akciós színházjegyek , terasz.hu - 2010.MTI: Elfogadták az előadó-művészeti törvény módosítását, hvg.hu - 2011. június. 27. Kriza Zsigmond ezt 2012. január 16-án a Színház a Gödörben I. című a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság által közösen szervezett szakmai konferenciasorozat első eseményén az Erzsébet téri Gödör Klubban úgy ismertette, hogy „az új előadó-művészeti törvénybe foglalt »nemzeti státusz« illetve »kiemelt státusz« egy minősítés eredménye, azok a színházak, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe pályázati úton juthatnak pénzhez”.Színház a Gödörben I. - Élőben tudósítottunk, szinhaz.hu - 2012. január 16.
A magyar nemzeti előadó-művészeti szervezet 2012 óta, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által hozott módosító rendelet megalkotásával nemzeti előadó-művészeti szervezetnek minősül az olyan színház, balett- vagy táncegyüttes, melynek fenntartója az állam vagy amelynek az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény szerinti közszolgáltatási szerződése van az állammal, vezetőjét az előadó-művészeti törvényben foglalt szabályoknak megfelelően bízták meg, és a magyar előadó-művészeti életben betöltött szerepe, a művészeti tevékenysége a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték- és mintaközvetítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
Az előadó-művészeti szervezetek támogatási minősítési rendszerében az előadó-művészeti szervezet által (művészeti tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó művészi, művészeti szolgáltatások igénybevételéhez, eszközök – különösen színpadtechnikai eszközök –, anyagok beszerzéséhez, illetve művészi, művészeti munkakörben való foglalkoztatáshoz, felhasználási jogok megszerzéséhez) nyújtott pályázati kötelezettség nélküli hozzájárulást nem lehet más célra felhasználni vagy átcsoportosítani.
2019-ben az előbbi, éves költségvetésen felüli, előadó-művészeti szervezetek számára nyújtott támogatás adókedvezményének, illetve az ezen szervezetek részére történő, adójóváírással járó adófelajánlási lehetőség (Tao. támogatás) 2019. január 1-jei megszüntetésével párhuzamosan a kormány kialakította az előadó-művészeti szféra költségvetési előirányzaton keresztüli közvetlen támogatásának rendszerét. A program támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma, lebonyolító szervezete az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő. Ezt 6 előre meghatározott nemzetstratégiai előadó-művészeti intézményen felül további 8 kategóriában igényelhetik színházművészeti szervezetek, így a kiemelt és nemzeti minősítésű színházművészeti szervezetek is, egyedi igénybejelentéses pályázat alapján.Előadó-művészeti többlettámogatás - Egyedi igénybejelentés , emet.gov.hu - 2019. április 24.
A magyar nemzeti minősítésű színházművészeti szervezetek Állami fenntartású szervezet Budapest Budapesti Operettszínház (2012–) MACIVA Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. (2012–) Magyar Állami Operaház (2012–) Nemzeti Színház Közhasznú Nonprofit Zrt. (2012–)
A Magyar Állammal közszolgáltatási szerződést kötött szervezet Debrecen: Csokonai Nemzeti Színház (2012–) Győr: Győri Nemzeti Színház (2012–) Miskolc: Miskolci Nemzeti Színház (2012–) Pécs: Pécsi Nemzeti Színház (2012–)