Johann Eberhard Blaumann (Böblingen, 1732. július 4. – Nagyszeben, 1786. február 5.) német származású erdélyi építész, szobrász, kőfaragó.

Élete Németországi kereskedőcsaládból származott, 1756-ban szerzett Nagyszebenben polgárjogot. Ugyanebben az évben vette feleségül a városi evangélikus lelkész, Conrad Daniel lányát. 1769-ben kérvénnyel folyamodott Mária Teréziához, mely szerint a szobrászat nem biztosítja a megélhetését és építőmesteri állást kér. A városi tanács kedvezőtlen véleménye alapján a gubernium először elutasította a folyamodványt, de 1770-ben (valószínűleg Bánffy György pártfogása miatt) mégis kinevezték Nagyszeben városi építőmesterének. Ebben a hivatalában kötelessége volt a nyilvános épületek felügyelete, illetve új városi épületek tervezése. A kolozsvári Bánffy-palota építése során a szebeni magisztrátus nehezményezte Blaumann gyakori és hosszas távollétét és 1775-ben javasolták a városi építőmesteri állás megszüntetését, végül 1776 novemberében felfüggesztették állásából. Ettől kezdve haláláig Bánffy Györgynek dolgozott; vitatott feltételezések szerint a zsibói Wesselényi-kastélynak is ő volt a tervezője.

Művei Bonchidai Bánffy-kastély Kolozsvári Bánffy-palota Kolozsvári minorita templom Nagyszebeni Brukenthal-palota befejezése

Jegyzetek

Források

További információk

Bíró József: A kolozsvári Bánffy-palota és tervező mestere, Johann Eberhard Blaumann; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Cluj-Kolozsvár, 1933 (Erdélyi tudományos füzetek)

Kategória:Német barokk építészek Kategória:Kolozsváriak Kategória:1732-ben született személyek Kategória:1786-ban elhunyt személyek Kategória:Német szobrászok