A nyelvészetben használt regionalizmus terminus olyan nyelvi elemre vonatkozik, amely egy nyelv csak egyik vagy több területi nyelvváltozatában (nyelvjárásban, tájszólásban) létezik, azaz egy bizonyos régióra korlátozott.Constantinescu-Dobridor 1998, regionalism szócikk.Dubois 2002, 406. o. A regionalizmus a sztenderd nyelvváltozatbeli megfelelőjével összehasonlítva megállapított különbségek révén azonosítható.

A regionalizmusok fajtái

A nyelv minden területén vannak regionalizmusok, bár nem azonos arányban. A legtöbb lexikai (szókészleti) és hangtani jellegű, de vannak frazeológiaiak, valamint nyelvtaniak, azaz alaktaniak és mondattaniak is.

Lexikai regionalizmusok

Többféle ilyen regionalizmus, azaz tájszó van. A valódiak egészen más szavak, mint a sztenderdnyelvi megfelelőik, vagy egyáltalán nincsenek megfelelőik az utóbbiban. Példák néhány nyelvben: pityóka (Erdélyben) ’burgonya’;Bokor 2007, 187. o. makuka (Borsod-Abaúj-Zemplén),Király 2007, 641. o. rica (Alföld) ’napraforgómag’;Király 2007, 671. o. chigner (az Antillákon) vs. pleurnicher ’szipogni’;Thibault 2014, 7. hét, 14. o. curechi (Moldvában) vs. varză ’káposzta’.

Jelentésbeli tájszók is vannak. Ezek megvannak a sztenderdben is, de eltérő jelentéssel: bogár (a Dunántúlon) ’légy’, jardin az Antillákon ’szántóföld’, a sztenderdben ’kert’;Thibault 2014, 7. hét, 10. o. ginere Munténiában ’vőlegény’, a sztenderdben ’vő’.Sala 1989, 203. o.

Egyes tájszók csak alakiak, anélkül hogy alaktani vagy hangtani regionalizmusok lennének, például buha ’bolha’.Király 2007, p. 660.

A lexikai regionalizmusok iránt különösen azok a lexikográfusok érdeklődnek, akik tájszótárakat készítenek (lásd lentebb a További információk szakaszt).

Frazeológiai regionalizmusok

A területi nyelvváltozatokban találhatók olyan frazeológiai egységek is, amelyeket nem használnak a köznyelvben, például: farine de pluie (szó szerint ’esőliszt’, Réunionban) vs. pluie fine et intermittante ’szitáló és meg-megszakadó eső’;Thibault 2014, 8. hét, 11. o. a umbla lela (Moldvában) vs. a umbla fără rost ’cél nélkül járkálni’.

Hangtani regionalizmusok

Ezek olyan fonológiai vagy fonetikai változatai a sztenderd fonémáknak, amelyek rendszeresen fordulnak elő legalábbis egyes hangtani kontextusokban. Ilyen például: a Dunántúlon a felső nyelvállású hosszú magánhangzók (ú, ű, í) rövid ejtése: kut ’kút’, tüz ’tűz’, viz ’víz’;Kiss 2006, 360. a [w] kiejtés az Antillákon a sztenderd [ʁ] helyett hátul képzett magánhangzók előtt: parole [pawɔl] vs. [paʁɔl] ’beszéd, szó’;Thibault 2014, 7. hét, 11. o. a bánsági nyelvjáráscsoportban a [ʃʲ]-nek ejtett (hozzávetőlegesen magyar sj) sztenderd [t͡ʃ] (magyar cs) helyett: șier vs. cer ’ég(bolt)’.Sala 1989, 47. o.

Grammatikai regionalizmusok

A területi változatok grammatikai rendszere elsősorban egyes alaktani vonásokban különbözik a sztenderd grammatikai rendszertől: a székely nyelvjárásban a feltételes mód jelének -nó/-nő változata (tudnók, kérnők);Kiss 2006, 363. o. a Réunionban beszélt változatban az avoir ’birtokolni’ segédige használata a létige (être) helyett egyes igék esetében (j’ai descendu vs. je suis descendu ’lementem’);Thibault 2014, 8. hét, 9. o. a körös-vidéki nyelvjárásokban az 1. igeragozási csoporthoz tartozó ún. szuffixumos igék esetében a szuffixum elhagyása kijelentő mód jelen időben: lucru vs. lucrez ’dolgozom’.

Legkevésbé gyakoriak a mondattani regionalizmusok.

A magyarban megemlíthető például az Erdélyben használt kell + feltételes módú ige szerkezet a kell + főnévi igenév helyett: kell menjek ’kell mennem’.Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 366. o.

A réunioni franciában gyakori a pas tagadószó használata más másodlagos tagadószóval együtt, ami helytelen a francia sztenderd szerint: j’ai pas vu personne vs. je n’ai vu personne ’nem láttam senkit’.

A román munténiai nyelvjárásokban hiányzik a decât ’csak’ szóval használt korlátozó szerkezetből a nu/n- ’nem’ tagadószó, amely kötelező a sztenderdben: am decât două mere vs. n-am decât două mere ’csak két almám van’.

A regionalizmusok viszonya nem területi nyelvváltozatokkal

A nyelv folytonos változásokon megy keresztül, és ez abban is megnyilvánul, hogy nyelvi elemek mennek át egyik nyelvváltozatból a másikba. Ez a jelenség a regionalizmusokra is vonatkozik, amelyek gyarapítják a nem területi nyelvváltozatokat.

Regionalizmusok és köznyelv

Regionalizmusok a legkönnyebben a köznyelvbe mennek át. E jelenség egyik aspektusa regionalizmusok fennmaradása az illető régióban beszélt köznyelvben. Ez elsősorban a hangtani regionalizmusokra és esetleg más típusú regionalizmusokra is vonatkozik, amelyek nem befolyásolják lényegesen a köznyelvet. A magyar nyelvészetben szó van regionális köznyelviségrőlKiss 2006, 375. o. vagy regionális köznyelvről.Bokor 2007, 187. o.; Király 2007, 642. o.

Egy másik aspektus regionalizmusok átmenete a nyelv összes beszélői által használt köznyelvbe. A leggyakoribb ilyen esetek a szomszédos nyelvektől átvett jövevényszavakéi, amelyek előbb a befogadó nyelv egyik vagy több nyelvjárásába mennek át, majd az általános köznyelvbe. Ilyenek például a román jövevényszavak a magyarban: áfonya, ficsúr, furulya, málé, mokány, pakura, palacsinta, tokány.Gerstner 2006, 316. o. Hasonló lehet a fentebb említett kell menjek típusú szerkezet esete, amely kialakulását a román nyelv hatása segíthette. Elterjedt Magyarországon is, és a nyelvművelés sokáig helytelennek tartotta, de ma már elfogadja. A sokkal nagyobb számú magyar jövevényszavak analóg módon kerültek a román köznyelvbe, pl. belșug ’bőség’ a cheltui ’költ’, chip ’kép’, a făgădui ’megfogad, ígér’, gazdă ’házigazda’, hotar ’határ’, meșteșug ’mesterség’, oraș ’város’, uriaș ’óriás’, vamă ’vám’. Van olyan magyar képző is, melyet néhány nem magyar eredetű szóra is alkalmaztak: furt ’lopás’ → furtișag ’csenegetés, tolvajlás’, trup ’test’ → trupeș ’testes’.Brâncuș 2005, 78–79. o.

Regionalizmusok és irodalmi nyelv

Közük van a regionalizmusoknak az irodalmi nyelvhez mint a szépirodalom nyelvéhez is. Egyrészt fontos szerepük volt az irodalmi nyelv kialakulásában. Mielőtt egységes irodalmi nyelvről lehetett szó, egyes nyelvjárások is kifejlesztettek irodalmi nyelvet.

A magyar irodalmi nyelv a keleti nyelvjárásokon alapszik, de már keletkezése óta gyarapodott egyéb nyelvjárások elemeivel is. A nyelvújítás korában (kb. 1790–1820) tudatosan is vontak be tájszavakat az irodalmi nyelvbe.Bokor 2007, 194. o.

A középkori Franciaországban több nyelvjárásnak, melyek ma ún. oïl nyelveknek számítanak, volt irodalmi nyelve: pikárd , vallon , françois stb. Ezek közül a Párizsban és környékén beszélt utóbbi maradt élő, amelyből a többi nyelvjárásból átvett elemekkel együtt lett végül a francia nyelv és ennek irodalmi nyelve.Picoche – Marchello-Nizia 1999.

A román nyelv területén is négy irodalmi dialektus volt a 18. században, amelyek közül a munténiai lett a román irodalmi nyelv alapja. Ez a többiből (moldvai, erdélyi és bánsági) származó elemeket is átvett,Ivănescu 1948, idézi Mocanu 2013, 170. o. majd az egységes irodalmi nyelv tovább gyarapodott regionalizmusokká vált elemekkel.

Sokkal az irodalmi nyelv kialakítása után is folytatódott regionalizmusok bevonása irodalmi művekbe stiláris funkcióval, ami aktuális jelenség is, amikor írók couleur locale-t (helyi ízt) akarnak adni egy bizonyos régió falusi környezetében zajló történésnek.Kiss 2006, 370. o. A magyar irodalomban ez jellemző például erdélyi írókra (Tamási Áron, Sütő András stb.), a francia irodalomban főleg Franciaország európai részén kívüli írókra (a kanadai Antonine Maillet ,Thibault 2014, 6. hét, 3. o. a guadeloupe-i Simone Schwartz-Bart Thibault 2014, 7. hét, 13. o. stb.). A román irodalomban a legismertebb ilyen író Ion Creangă az ő moldvai regionalizmusaival.Călinescu 2001, 173. o.

Regionalizmusok és sztenderd nyelvváltozat

Az általános köznyelvbe átment regionalizmusok megvannak ugyanakkor az irodalmi nyelvben és a sztenderd nyelvváltozatban is, amely eredetileg az irodalmi nyelvvel volt azonos.

A jelenség egy másik aspektusa az egynél több sztenderddel rendelkező nyelvekre vonatkozik. Olyan nyelvekről van szó, mint amilyen például a francia, melyek több országban is hivatalosak. A francia lényegében egységes nyelv ugyan, de egyes országokban a sztenderdjében olyan elemek is vannak, melyek regionalizmusok a franciaországi sztenderd szempontjából. Például Belgiumban és Svájcban a franciaországi soixante-dix ’hetven’-nek septante felel meg.TLFi, septante szócikk. A québec-i sztenderd sokkal kevesebb angol jövevényszót fogad el, mint a franciaországi. Például a Franciaországban használt parking ’parkoló’ megfelelői Québec-ben parc de stationnement vagy stationnement, Belgiumban és Svájcban pedig az aire de parcage terminust ajánlja a sztenderd.GDT, parc de stationnement szócikk . Ugyanaz a helyzet egyes intézmények nevével is. Például a magyarországi ’gimnáziumnak’ Franciaországban a lycée, Belgiumban az athénée, Svájcban a gymnase és Québec-ben a cégep felel meg.Thibault 2014, 2. hét, 2. o.

Jegyzetek

Források

Bokor József. Szókészlettan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 164–196. o. (Hozzáférés: 2018. február 5.) Brâncuș, Grigore. Introducere în istoria limbii române I (Bevezetés a román nyelv történetébe). 1. kötet. 2. kiadás. Bukarest: Editura Fundației România de Mâine, 2005. (Hozzáférés: 2018. február 5.) Călinescu, George. Istoria literaturii române. Compendiu (A román irodalom története. Összefoglaló kézikönyv). Bukarest. 1945; az interneten: Istoria literaturii române. Compendiu. Bukarest – Chișinău: Litera. 2001. (Hozzáférés: 2018. február 5.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2018. február 5.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 15.) Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. június 15.) Ivănescu, Gheorghe. Problemele capitale ale vechii române literare (A régi román irodalmi nyelv alapvető kérdései). 2. kiadás (az 1., 1948-as nyomán). Jászváros. Editura Universității „A. I. Cuza”. 2012. Kálmánné Bors Irén – A. Jászó Anna. Az egyszerű mondat. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 345–436. o. (Hozzáférés: 2018. február 5.) Király Lajos. A mai magyar nyelvjárások. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 641–686. o. (Hozzáférés: 2018. február 5.) Kiss Jenő. 18. fejezet – Nyelvjárások, regionális nyelvváltozatok. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 358–379. o. (Hozzáférés: 2023. június 15.) Mocanu, Aura. Polemica G. Ivănescu – Ion Gheție cu privire la limba română literară (G. Ivănescu és Ion Gheție vitája a román irodalmi nyelvről). Anuar de lingvistică și istorie literară. 2013. LIII. kötet. 169–173. o. (Hozzáférés: 2018. február 5.) Picoche, Jacqueline – Marchello-Nizia, Christiane. Histoire de la langue française (A francia nyelv története). 3. kiadás. Párizs: Nathan. 1999 Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. Thibault, André: Francophonie et variété des français (Frankofónia és többféle francia nyelv). Egyetemi előadások. Paris-Sorbonne (Paris IV) Egyetem. 2014 (Hozzáférés: 2018. február 5.) Trésor de la langue française informatisé (TLFi) (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (Hozzáférés: 2018. február 5.) Vitrine linguistique (Nyelvi kirakat), Grand dictionnaire terminlologique] (Nagy terminológiai szótár). Office québécois de la langue française (A francia nyelv québec-i hivatala) (GDT) (Hozzáférés: 2023. június 15.)