Alexandriai Hüpatia vagy Hüpátia (; ; Alexandria, 355 körül – Alexandria, 415 márciusa) késő antik alexandriai újplatonikus filozófus, matematikus és csillagász volt. A matematikus és csillagász Alexandriai Theón leányaként a görög nyelvű alexandriai tudományos és filozófiai hagyományban működött. Az egyik legkorábbi olyan női matematikus-filozófus, akiről viszonylag részletes ókori és bizánci forrásanyag maradt fenn, noha saját művei önálló formában nem ismertek.

A főbb források többsége nagy tekintélyű tanítóként mutatja be, aki Platón és Arisztotelész műveit, valamint matematikai és csillagászati tárgyakat magyarázott tanítványainak. A későbbi hagyomány Diophantosz Aritmetikájához, Pergai Apollóniosz Kónikájához, valamint ptolemaioszi csillagászati anyaghoz kapcsolódó magyarázó vagy szöveggondozó munkát tulajdonított neki. A modern kutatás e művek körét óvatosan kezeli: Hüpatia tudományos jelentőségét elsősorban oktatói, kommentátori, szerkesztői és közvetítői tevékenységében látja, nem pedig modern értelemben vett önálló természettudományos felfedezésekben.

Tanítványai között pogányok és keresztények egyaránt voltak. Legismertebb tanítványa Kürénéi Szünesziosz, a későbbi ptolemaiszi püspök volt, aki leveleiben nagy tisztelettel fordult hozzá. Ez a tanítványi kör különösen fontos a népszerű Hüpatia-kép értelmezéséhez: Hüpatia nem modern ateista racionalista, hanem késő antik pogány újplatonikus filozófus volt, akinek műveltségét keresztény tanítványok és tisztelők is elismerték.

Hüpatia 415 márciusában vált városi erőszak áldozatává. Szókratész Szkholasztikosz közel kortárs keresztény egyháztörténész szerint egy Péter nevű lektor vezetésével keresztény férfiak támadták meg, a Kaiszareionba hurcolták és meggyilkolták. A gyilkosság hátterében az Oresztész alexandriai prefektus és Alexandriai Kürillosz püspök közötti várospolitikai-egyházi konfliktus, valamint az a szóbeszéd állhatott, hogy Hüpatia akadályozza a két vezető kibékülését. Közvetlen püspöki parancsra nincs biztos kortárs bizonyíték, de az eset már az ókorban súlyos árnyékot vetett Kürilloszra és az alexandriai egyházra.

A kora újkortól kezdve alakját gyakran a vallási fanatizmus, az antik műveltség pusztulása, illetve a nők tudományos szerepvállalása körüli viták jelképeként értelmezték. A modern kutatás ezeket a recepciós rétegeket többnyire elválasztja a forrásokból rekonstruálható történeti Hüpatiától. Halála nem a „tudomány és vallás” elvont összecsapásaként, hanem a késő antik Alexandria erőszakos városi, vallási és politikai viszonyai között értelmezhető.

Neve és születési ideje

Nevének görög alakja Ὑπατία, latin alakja Hypatia. Magyarul a szakirodalomban és ismeretterjesztő irodalomban egyaránt előfordul a Hüpatia és a hosszú magánhangzós Hüpátia forma.

Születési ideje bizonytalan. A régebbi irodalomban gyakran 370 körüli dátum szerepelt, de több újabb kutató korábbra, a 350-es évek közepére vagy a 360-as évek elejére teszi születését. A kérdésben nincs pontos ókori adat, ezért a datálás közvetett következtetéseken alapul: apja, Theón működésének idején, Hüpatia tanítói tekintélyén, Szünesziosz tanulóévein és azon, hogy 415-ben már hosszabb ideje ismert és nagy tekintélyű filozófusként jelenik meg.

A 355 körüli dátum ma valószínűbbnek tűnik, mint a 370 körüli születés, mert jobban illeszkedik ahhoz a képhez, amely szerint Hüpatia halálakor nem fiatal tanító, hanem érett, tekintélyes és régóta működő alexandriai filozófus volt.

Források Hüpatia életéhez

Hüpatia életéről kevés közvetlen adat maradt fenn. Saját írásai nem ismertek önálló szerzői formában, tanítását és munkásságát pedig főként tanítványi levelekből, késő antik egyháztörténeti beszámolókból, bizánci lexikonokból és későbbi krónikákból lehet rekonstruálni. Ez a forráshelyzet magyarázza, hogy alakja már az ókor végétől különböző értelmezési hagyományok hordozója lett.

Szünesziosz levelei

A legközvetlenebb forráscsoportot Kürénéi Szünesziosz levelei alkotják. Szünesziosz előbb Hüpatia tanítványa volt Alexandriában, később keresztény püspök lett Ptolemaiszban. Levelei nem adnak rendszeres életrajzot, és Hüpatia haláláról sem számolnak be; Szünesziosz valószínűleg 413 körül, tehát a gyilkosság előtt halt meg.

A levelek értéke elsősorban abban áll, hogy Hüpatiát élő tanítványi és elitkapcsolati háló középpontjában mutatják. Szünesziosz tudományos, filozófiai és gyakorlati ügyekben is hozzá fordult: egyik levelében hidroszkóp készítését kérte tőle, az asztrolábiumról szóló értekezésében pedig tanárától szerzett matematikai és csillagászati ismereteire utalt. Ezek a levelek retorikailag formált késő antik irodalmi szövegek, ezért nem minden részletük kezelhető közvetlen életrajzi adatként, de Hüpatia tanítói tekintélyét világosan tanúsítják.

Szókratész Szkholasztikosz

Szókratész Szkholasztikosz konstantinápolyi keresztény egyháztörténész Egyháztörténet című művének hetedik könyve a legfontosabb közel kortárs elbeszélő forrás. Műve 439 körül készült el, tehát körülbelül két évtizeddel Hüpatia halála után. Szókratész nem szemtanúként beszél, de időben közel áll az eseményekhez, és keresztény szerzőként különösen figyelemre méltó, hogy a gyilkosságot kifejezetten elítéli.

Szókratész szerint Hüpatia műveltsége és önuralma miatt nagy tiszteletnek örvendett. Nyilvánosan is megjelent a városi vezetők előtt, és Oresztész prefektussal való kapcsolata miatt egyesek azt híresztelték róla, hogy ő akadályozza Oresztész és Kürillosz kibékülését. A támadók vezetőjeként Szókratész Péter nevű lektort nevezi meg. Nem állítja, hogy Kürillosz közvetlenül parancsot adott volna a támadásra, de az eseményt a püspök és a prefektus közötti konfliktus közvetlen összefüggésében tárgyalja.

Damaszkiosz, a Szuda és a bizánci hagyomány

Az 5–6. század fordulóján működő Damaszkiosz újplatonikus filozófus Iszidórosz élete című művében Hüpatiát a filozófiai élet kiváló képviselőjeként, Kürilloszt pedig irigységtől vezérelt ellenfélként ábrázolta. Műve elveszett, de részletei későbbi bizánci összeállításokban, különösen a Szuda-lexikonban maradtak fenn. Damaszkiosz fontos, de Szókratészhez képest időben távolabbi forrás, és egy pogány újplatonikus emlékezeti hagyományt képvisel.

A Szuda-lexikon Hüpatiának tulajdonított műveket is felsorol: Diophantoszhoz, Apollónioszhoz és csillagászati anyaghoz kapcsolódó munkákat. Mivel a Szuda 10. századi bizánci lexikon, nem közvetlen forrás, de gyakran korábbi, mára elveszett anyagokat őriz. Hüpatia forrástörténetéhez más bizánci szerzők is kapcsolódnak: a későbbi hagyományban Phótiosz Bibliothékéje, valamint krónikai és lexikográfiai összeállítások is közvetítettek róla szóló adatokat.

A milétoszi Hészükhioszhoz köthető hagyomány különösen fontos, mert nem kizárólag Kürillosz személyére vezeti vissza a gyilkosságot, hanem az alexandriaiak indulatos és erőszakos városi magatartását is felelőssé teszi. Ezzel már a késő antik és bizánci emlékezetben is megjelent az a magyarázat, amely Hüpatia halálát Alexandria sajátos városi erőszakkultúrájába illesztette.

Nikiûi János

Nikiûi János 7. századi egyiptomi püspök Krónikája a legnyíltabban ellenséges elbeszélés Hüpatiáról. Ebben Hüpatia pogány varázslónőként jelenik meg, aki mágikus praktikákkal téveszti meg Oresztészt és a várost. A beszámoló a gyilkosságot nem elítélő, hanem győzelmi hangnemben adja elő.

A mű több mint két évszázaddal az események után keletkezett, hiányosan és fordításokon keresztül maradt fenn, ezért forráskritikai óvatossággal használható. Jelentősége abban áll, hogy megmutatja: a későbbi egyiptomi keresztény emlékezet egy részében Hüpatia már nem tisztelt filozófusként, hanem a pogányság és az Oresztészhez kötődő városi ellenállás jelképéként szerepelt.

Alexandria a késő ókorban

Hüpatia életének megértéséhez elengedhetetlen Alexandria késő antik társadalmi és politikai közegének ismerete. A város a Római Birodalom, majd a Keletrómai Birodalom egyik legfontosabb nagyvárosa volt, jelentős görög, egyiptomi, zsidó és keresztény népességgel. A 4–5. században Alexandria nem csupán tudományos és kereskedelmi központ volt, hanem gyakori városi zavargások, vallási konfliktusok és politikai erőpróbák színtere is.

A város püspöke a 4–5. századra nem pusztán liturgikus és tanító szereplő volt, hanem egyre nagyobb társadalmi, intézményi és politikai befolyással rendelkező vezető. A császári közigazgatást képviselő prefektus és az alexandriai püspök között ezért könnyen kialakulhatott hatásköri feszültség. Hüpatia halálának hátterében sem egyszerűen „pogányság és kereszténység”, még kevésbé „tudomány és vallás” elvont ellentéte állt, hanem egy konkrét városi hatalmi konfliktus: Oresztész prefektus és Kürillosz püspök rivalizálása egy olyan városban, ahol a politikai mozgósítás gyakran utcai erőszakkal járt.

Oresztész maga is keresztény volt, ezért a konfliktus nem írható le pogány államhatalom és keresztény egyház egyszerű szembenállásaként. Hüpatia pogány újplatonikus maradt, de keresztény tanítványai és tisztelői is voltak. Ez a tény árnyalja a népszerű képet, amelyben a keresztények egységesen ellenségesek lettek volna a filozófiai műveltséggel szemben. A valóságban a késő antik Alexandria keresztény és pogány értelmiségi körei között sokkal összetettebb kapcsolat állt fenn.

Alexandriában a vallási közösségek közötti feszültségek sem Hüpatia ügyével kezdődtek. Kürillosz püspökségének első éveiben a novatiánus keresztényekkel és a zsidó közösséggel is konfliktusok robbantak ki. Szókratész Szkholasztikosz beszámol arról, hogy a zsidókkal való összecsapások után Kürillosz hívei elfoglalták a zsinagógákat, és a zsidókat kiűzték a városból. Oresztész prefektus ezt a császári közigazgatás sérelmének tekintette, ami tovább mélyítette a püspök és a prefektus közötti ellentétet.

Élete és tanítása

Családja és képzése

Hüpatia apja, Alexandriai Theón matematikus és csillagász volt, aki Eukleidész és Klaudiosz Ptolemaiosz műveihez kapcsolódó kommentárjairól és szöveggondozó munkájáról ismert. Hüpatia anyjáról és esetleges testvéreiről nem maradt fenn megbízható adat. Valószínű, hogy alapvető matematikai és csillagászati képzését apjától kapta, de ennek részleteit a források nem ismertetik.

Egyes régebbi vagy népszerűsítő elbeszélések szerint Hüpatia Athénben is tanult, erre azonban nincs erős ókori bizonyíték. A megbízhatóbb kép szerint Alexandriában nőtt fel és ott működött. A város még a klasszikus hellenisztikus Mouseion és könyvtár fénykorának elmúltával is jelentős oktatási és tudományos központ maradt, ahol a görög matematikai, csillagászati és filozófiai hagyományok tovább éltek.

Filozófiai tanítása

Szókratész Szkholasztikosz szerint Hüpatia „Platón és Plótinosz tanítását” követte. Ez nem hivatalos egyetemi tanszéket jelentett, hanem filozófiai hagyományhoz tartozást és tanítói gyakorlatot. A modern kutatás Szünesziosz levelei és Szókratész beszámolója alapján olyan alexandriai újplatonikus tanítóként rekonstruálja Hüpatiát, akinek köre elsősorban a platonikus metafizikára, a matematikai műveltségre és az etikai önformálásra épült.

Az újplatonikus gondolkodásban a filozófia célja nem csupán fogalmi ismeret, hanem a lélek felemelkedése és megtisztulása volt. A valóságot hierarchikus rendben szemlélték: az érzéki világ fölött állt az értelem világa, legfelül pedig az isteni eredet vagy „Egy” állt. A matematika ebben a hagyományban nem pusztán számolási technika volt, hanem a rend, arányosság és kozmikus szerkezet szemléletére nevelő tudomány. Ezért a geometria és a csillagászat a filozófiai képzés szerves részét alkotta.