250px|right|thumb|Sznúkerdákó és hosszabbítói A biliárddákó, vagy röviden dákó, egy alapvető sporteszköz a biliárd, a pool és a snooker játékokhoz. Golyók lökésére szolgál, többnyire a fehér golyóéra. A dákók elvékonyodó botok, átlagosan körülbelül 1,5 méter (58 hüvelyk) hosszal és 510-600g (18-21 uncia) tömeggel. A legtöbb dákó fából készült, de ritkábban a fát még beborítják vagy összekötik más anyagokkal is, többek között grafittal és/vagy üvegszállal.
A különböző típusú dákók és részeik A gyártás szemszögéből
A dákók hossza átlagosan 58 hüvelyk, tömegük 18 és 21 uncia közötti és két fő típusuk van. Az első típus az egyrészes dákó; ezeket többnyire biliárdtermekben tartják a hétköznapi játékosoknak. A másik típus a kétrészes dákó, a középső részén elosztva a szállítás (rendszerint dákótokban) könnyebbségéért. Vannak olyan dákók is amiknek még több darabjuk van, kiemelendően a 3 és 5 darabos. Ezeket a köztes dákókat kezdésre, ugratásra, a nyél súlyának változtatására vagy annak meghosszabbítására használják. Egyes kétrészes dákók felépítésükben és megjelenésükben hasonlítanak a hagyományos, régimódi egyrészes dákókra, ezeket "Sneaky Pete"-nek nevezik. Többnyire egyszerű megjelenésűek, ám fontos, hogy még azonos konstrukció mellett is előnyös lehet egy "márkás", egyrészesnek tűnő Sneaky Pete-et használni. Ezeknek a dákóknak a virágzása a hatvanas és hetvenes években tartott, amikor kiemelkedően sokan játszottak pénzmeccseket - ezekben az esetekben pedig előnyt jelentett egy jó dákóval játszani úgy, hogy az ellenfél nem tudja, hogy nálunk nem hagyományos, egyrészes dákó van.
Kapcsolódások A dákó nehezebb részét nyélnek (butt), a kisebb végét pedig spiccnek (shaft) hívják. A két rész találkozását kapcsolódásnak (joint) hívják, ami többnyire egy csavarból áll, mely a fenék végébe van szerelve és menete illik a spicc kapcsolódó üregébe. A kapcsolódások anyagát általában az azokat körülvevő anyagok alapján rangsoroljuk, így lehetnek: rozsdamentes acél (stainless steel vagy rövidebben SS), műanyag, bakelit (phenolic), különböző csontok (elefántcsont -ivory-, agancs -buckhorn-), fa. A sorrend tükrözi ezeknek az anyagoknak az érzésbeli keménységét is, tehát egy acél csatlakozású dákó érzése lesz a legkeményebb, legerősebb, míg egy bakelit vagy fakapcsolódás sokkal puhább visszajelzésekhez vezet. A belső anya és apa kapcsolódási pontok majdnem mindig bronzból vagy acélból készülnek, mivel ezek az anyagok kevésbé érzékenyek a hőmérsékletingadozásra, így kevésbé tágulnak vagy húzódnak össze, mint más anyagok, ezzel hosszabbítva a dákó élettartamát. A kapcsolódások mérete, az anya és apa vége a nyélen és a spiccen többnyire más és más. Hagyományosan két nagy csoportról beszélhetünk itt, az egyik a Wood-To-Wood, ahol (a névvel ellentétben) egy fém csavar az apa, míg a spiccben az anya fa, azaz a spicc maga. Ez közvetlenebb érzést ad, érzésben az imént említett bakelit csatlakozású dákókhoz alkalmazzák a legtöbbet. A másik eljárás során a fémcsavar egy fémperselybe csatlakozik. A hagyományos konstrukciók teljesen menetes kapcsolatot alkalmaznak, míg az új változatok, mint az uni-loc, accu-loc vagy tru-loc már félmenetesek (gyors oldásúak), ezzel lehetővé teszik a játékosoknak, hogy hamar össze- és szétszereljék dákóikat. Fontos megjegyezni, hogy bár hamarabb szét lehet szedni a dákókat a gyors oldású menetekkel, ugyanakkor a hagyományosoknál (3/8-10, 3/8-11, Radial, UNC 5/16"-18, UNC 5/16"-14) nagyobb a kontaktfelület a csavar és az anya között, így lényegesen jobb kapcsolódást és visszajelzést érhetünk el. Utóbbiak esetében az első szám (például 5/16) a csavar átmérőjére utal hüvelykben megadva, míg a második érték (például 14) a csavar emelkedésére, mely a menetek számát jelenti, szintén hüvelyenként. További csoportosítási szempont lehet a spicc nyél felőli végének kialakítása, mely lehet Piloted vagy Flat faced. Ezt könnyű megállapítani, ugyanis a Piloted csatlakozások esetén a spiccből a nyél felé "kilóg" egy kis perem, karima, míg a flat faced típus esetén a spicc nyél/csatlakozás felőli vége tökéletesen sík. Ebből értelemszerűen következik, hogy az azonos menetű flat faced spicc használható a piloted kapcsolódású nyélen, de fordítva ez már nem fog működni.
A spicc különböző részei A spiccek különböző emelkedéssel készülnek, a két legelterjedtebb emelkedés a Pro és az európai. A Pro a hegytől 30-35 centiméterig egyenletes átmérőjű. Az európai kúp alakú és a kapcsolódásig szélesedik.A kettő között rengeteg köztes megoldás is van. A spicc emelkedése adja a dákó ruganyosságának nagy részét. Az európai típusúak merevebbek, mint a Pro-k. Említést érdemelnek a különböző technológiák alapján összeállított több fából készült spiccek, melyek kevésbé vetemednek, és konstansabb teljesítményt biztosítanak.
A vaspánt vagy csont A spicc egy bilincsben végződik, amit vaspántnak vagy csontnak (ferulle) hívnak és arra használatos, hogy a dákóbőrt tartsa és elnyelje az ütközést a fehér golyó ellökésekor, ezáltal megvédve a kevésbé ellenálló, fából készült spiccet a töréstől. A csont alapvetően elefántcsontból, szénszálból vagy olyan műanyagokból készül, mint például a melamine, aegis vagy a phenolic gyanta, melyek kifejezetten tartósak és ütközésálló anyagok, miközben ellenállnak a repedéseknek, a forgácsolódásnak és a töréseknek. A vaspántok rendszerint rézből készülnek ugyanebből a célból, ez leginkább sznúker illetve "jump and break" pool dákóknál használatos.
A bőr Különböző keménységű és alakú bőröket rögzítenek a csonthoz. A szokványos alakja a bőröknek az öt- és tízcentes. Az alak úgy határozható meg, hogy a hegyhez odateszünk egy öt- vagy tízcentest, és görbületet egyeztetünk. A negyeddolláros alakú hegyek ritkák, habár rendszerint használatosak a kezdéskor, mivel a kisebb görbület kisebb véletlen forgatást jelent, ezáltal pontos, egyenes lövést biztosítanak. A gömbölyűbb hegy könnyebben jár forgatással, mert az érintkezési pont a golyó és a hegy között kisebb távolságot igényel a középpontos ütéstől az ugyanakkora csavarás elérése érdekében, mivel növekszik a tangenciális érintkezés. A hegy néha keményebb anyagból készül, mint pl a phenolic gyanta, mert kezdéshez ezt kedvelik jobban. (A kezdés többnyire kevesebb csavarást igényel, így a kevésbé kerek és keményebb hegyek jobban megtartják alakjukat hosszú távon a kezdés hatékonyságának föláldozása nélkül.) A bőrök átmérője változó lehet, de általában 11 és 14 mm közötti, többnyire 13 mm-es a Pool-dákóknál, többnyire 9 mm-es a Snooker-dákóknál és 12 mm-es a karamboldákóknál. A pool-dákó bőrhegye használatos a golyó lökésére. Mivel a bőr természetes módon tömörödik és keményedik a használat által, ezért egyre valószínűbb a golyóról való lecsúszása (minél jobban közelítünk a puhától a kemény bőrig) a találat során, ha nem alkalmazunk valamilyen segédanyagot, hogy az ütés megragadhassa a golyót. Ezen az ügyön hivatott segíteni az ideálisan minden ütés előtt a dákó hegyére kent kréta, hogy a dákó lökés közben ne csússzon le. Ez különösen akkor fontos, ha a játékos nem a golyó közepét löki, így forgatás idézhető elő, mely elengedhetetlenül fontos a pozíciós játék szempontjából. A bőrök különböző keménységszintűek lehetnek, a nagyon puhától a nagyon keményig. A lágyabb hegyek, mint az "Elk Master" jobban tartják a krétát, azonban könnyebben kopnak, alakjukat váltják, és gombásodnak (normál használattól vagy kemény lökésektől, amik összetömörítik a bőrt és az kiszélesedik annyira, hogy a csonton túllóg. Tehát ha a bőr szélével próbálnánk meglökni a golyót, az alátámasztás hiányában engedne és lecsúszna a golyóról). A keményebb bőrök, mint a "Triangle" jobban tartják alakjukat, de keménységük okán a kréta nem ragad meg rajtuk olyan jól. A bőr keménysége többnyire a nyomás erősségén múlik, amit elkészítése során alkalmaztak. Néhány bőrt rétegelnek (ezek a legkedveltebbek és legdrágábbak, például Moori, Everest, Kamui) és néhány egydarabos (Például "LePro"). A rétegelt bőrök jobban tartják alakjukat az egydarabosoknál, de néha szétválhat a rétegek mentén az elöregedése vagy a szakszerűtlen formálás miatt.
A nyél A dákó nyele adja a dákó súlyának többségét. Legyen a dákó 18 vagy 22 unciás, a súlykülönbség nagy része a fenéken van (a magban, a kéreg alatt). A nyelek többféle konstrukcióban készülnek, 3 részestől egészen az egyrészesig, ráadásul az emberek egyedi verziókat is kidolgoztak. Ezek a különbségek más és más "érzésű" lökést adnak a súlyeloszlás és a dákó egyensúlyi pontjának változása miatt. Tradicionálisan a játékosok az egyensúlyi pontot a borítás fölső végéhez vagy a nyél markolatától 7 hüvelyknyire teszik. A dákófenék gyakran egzotikus fa (például cocobolo, bocote) vagy más anyagú, mint például ébenfa vagy elefántcsont berakással díszített. Többnyire a fenék dekoratív gyűrűkkel van felosztva. A különböző típusú (például ír vászon vagy bőr) borítások a fenéken a jobb fogást és az izzadság elnyelését szolgálják. Az olcsóbb dákók nejlon borításúak, aminek nem olyan jó a megítélése, mint az ír vászonnak. Az üvegszálas és grafitdákók "Veltex" markolatúak, ami üvegszálból vagy grafitból van, azonban lágyabb és nem olyan fényes. Néhányan jobban kedvelik a borítás nélküli dákókat, ezért vannak csak fényezettfa-nyelek is. Néha ezek a borítás nélküli dákók díszesebbek, hisz nagyobb a felület a képzelőerőnek.
Anyagok és kialakítás A nyél gyártása során megválasztott anyagok és a művészi megvalósítás nagyon szép és drága dákókat eredményezhetnek. A jó minőségű pool dákók egyedileg készülnek szemes vagy fodros juharból (ez főleg igaz a nyélre). A snooker dákók ezzel ellentétben majdnem mindig kőrisfából készülnek. A dákókat nem mindig játékra készítik, hisz néhányukat csak gyűjtőknek készítik és áruk elérheti a több tízezer dollárt a felhasznált anyagok és az kivételes megmunkálás miatt. A legkeresettebbek a hosszú múltra visszatekintő Herman J Rambow és George Balabushka. Az ő dákóik a legértékesebbek közé tartozik. Ezek a gyűjtői dákók gyakran gyönyörű kövekkel és fémekkel, díszes berakással és változatos faanyagokkal demonstrálják a tervezés és művészet remekeit. Ezek a dákók azért is értékesek ahogyan teljesítenek. Az egyedi dákógyártók ellenfelei tömeggyártásban rétegzéssel és matricázással próbálnak olyan dákókat készíteni amik úgy néznek ki mintha drága anyagokból készültek volna. Habár ezek a megoldások eldöntik a dákók árát a játékbeli hatékonyságukat nem befolyásolják jelentősen. A minőség másik jelzője a berakások elhelyezése a fában. A jó minőségű berakások hézagmentesen illenek a fába; ezen felül tökéletesen szimmetrikusak minden oldalukon ráadásul egyenes vágásúak is, azaz nincsenek rajtuk lekerekített élek. A gépek használata nagyban hozzájárult a berakások és díszítések minőségi javulásához.
Az ütköző Nem elhanyagolandó része a dákónak az ütköző. Habár gyakran alulbecsülik a fontosságát a többi részhez képest, az ütköző fontos a dákó és annak érzésének védelmében. Az ütköző védi a dákót a földre tételkor, vagy mikor falhoz, másik emberhez vagy asztalhoz ütődik. Nélküle a vibrációk tönkretennék a fát az idők folyamán. A vibrációk elég fontos szerepet játszanak a dákó érzetének kialakításában is. Az ütköző nélkül egy ütés rezonanciája másképp hat, mint egy helyesen felcsavarozott, szoros ütköző esetén. Bár aprócska, de az ütköző mégis ad egy csekély súlyt a dákó végén, ezzel javítja az egyensúlyt, ami a dákó érzetének egy másik kulcsa.
"Érezd"