A Tauriai-palota vagy Tavricseszkij-palota (Oroszul: Таврический дворец, Tavricseszkij dvorec) egy neoklasszicista stílusban épült palota Szentpéterváron. Az idők során több funkciót is betöltött, történelmi személyek rezidenciája, országgyűlések helyszíne, kormányépület, pártakadémia és a lovas őrezred (Конный лейб-гвардии полк) központja is volt.
Fekvése és megközelítése A palota Szentpétervár központi kerületében, a Néva bal partján, a Spalernaja utca 47. szám alatt található. Délről a Tauriai kert (illetve azon túl a Kirocsnaja utca), keletről a Tavricseszkaja utca, nyugatról pedig a Patyomkinszkaja utca határolja.
Tömegközlekedés: Metró: 1. vonal - Csernisevszkaja megálló Autóbusz: 46, 54, 74, 135, 135 Iránytaxi: K-76
Története bélyegkép|balra|Benjamin Patersen: A Tauriai-palota látképe a kert felől (olaj, vásznon, 1797 előtt) A palota Nagy Katalin cárnő kedvenc hadvezérének, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin hercegnek épült. Az épület a tauriai hercegként (Tavricseszkij herceg) ismert hadvezérről kapta nevét. Az 1783-ban kezdődő munkálatokkal Ivan Jegorovics Sztarov építészt bízták meg. Az építés költsége mintegy 400000 aranyrubel volt.
A 19. században, I. Sándor idején nagyszabású felújításra és átalakításra került sor. A Carlo Rossi és Vaszilij Petrovics Sztaszov építészek vezette munkálatok után a palota újra uralkodói rezidencia lett.
A palota négy fő helyiségből áll: dómterem, nagy galéria (vagy Katalin-terem), előcsarnok és télikert. Építésekor a nagy galéria a legtágasabb palotahelyiség volt az orosz fővárosban: hossza 74,5 m, szélessége pedig 14,9 m. A télikert ritka növényfajoknak adott otthont.
A palota kezdetben a Lovasőrség palotája (Конногвардейским дом) néven volt ismert, mivel a cári lovas testőrség területén állt, mely ezred tagja volt Patyomkin is. Mai nevét Nagy Katalin cárnő adta Patyomkin halála után, mivel annak jelentős szerepe volt a Krím-félsziget (ókori nevén Taurica) 1783-as Oroszországhoz való visszacsatolásában, ezért megkapta a tauriai herceg címet. Mojszej Urickij, a pétervári Cseka vezetőjének 1918-as meggyilkolása után a palotát Urickij-palotára keresztelték át, azonban ez nem ragadt meg a köztudatban és a történeti név maradt használatban.
A Krím-félsziget ügyeivel elfoglalt Patyomkin csak keveset tartózkodott a palotában, élete utolsó évében azonban bálokat és fogadásokat adott pétervári rezidenciájában. Az 1791. április 28-i bálról feljegyezték, hogy az fényűzőbb volt minden addigi oroszországi estélynél, melyre a cárnő mellett háromezer vendég volt hivatalos. A herceg a palota ajtajában állva, gyémántos aranygombokkal díszített, skarlátvörös frakkban várta az uralkodónőt. Katalin előtt 24 pár táncolt, majd a házigazda körbevezette vendégeit. Az egyes helyiségekben költők olvastak fel verseket, kórusok énekeltek, illetve egy francia komédia került bemutatásra.
Patyomkin 1791-es halála után Fjodor Grigorjevics Volkov vezényletével felújították az épületet. Ekkor az építész tervei alapján egy templommá alakították a nagy csarnokot, egy portikuszt csatoltak a főbejárathoz és a koncerttermet színházzá alakították. A palota bejáratát egy csatorna kötötte össze a Névával, így a kisebb hajók kiköthettek az épület előtt.
I. Pál cár idején újra átépítették a palotát, a lovasőrség rendezkedett be benne, egyes szobákat barakkokká alakítottak, a télikertben pedig istállókat létesítettek.
20. század 1906-ban a palota az orosz törvényhozás, az Állami Duma székhelye lett.
Az októberi forradalom után az ideiglenes kormány és a Petrográdi Szovjet székhelye lett az épület. 1918. január 19-én az Összoroszországi Alkotmányozó Gyűlés az első és utolsó ülését tartotta a palotában. Ugyanazon év májusában a bolsevikok itt tartották 7. kongresszusukat.
1920-tól 1991-ig a Kommunista Párt pártiskolájának adott otthont.
A palota jelenleg a FÁK tagállamainak parlamentközi közgyűlésének ad otthont.
Egyéb bélyegkép|A palota és kertje madártávlatból bélyegkép|A Tauriai Venus A palotáról kapta nevét a jelenleg az Ermitázsban kiállított Tauriai Venus. Ez volt az első ókori szobor, amely Oroszországba került. A szobrot 1718-ban ajándékozta XI. Kelemen pápa I. Péter cárnak, a Vatikán és Oroszország diplomáciai kapcsolatainak kezdetén. Az alkotás két évvel később érkezett Rómából Szentpétervárra, ahol a 19. század közepéig a Tauriai-palotában került elhelyezésre.
A palotában működik az Orosz Parlamenttörténeti Múzeum is.
Az épület mellett áll a „Virágok” (Цветы) kiállítócsarnok.
Orgona A Tauriai-palota orgonáját 2011-ben avatták fel, készítője Gerhard Grenzing orgonakészítő mester volt. A hangszer 23 regiszterrel, két manuállal és pedállal, illetve mechanikus traktúrával rendelkezik.
Az orgona beosztása: I Grand'Orgue C–a3 1. Bourdon 16′ 2. Montre 8′ 3. Flûte à cheminée 8′ 4. Prestant 4′ 5. Flûte ouverte 4′ 6. Quarte 2′ 7. Cornet V 8. Plein-Jeu IV 9. Trompette 8′ Tremblant II Positif C–a3 10. Bourdon 8′ 11. Salicional (tw. aus Nr. 10) 8′ 12. Prestant 4′ 13. Flûte Douce 4′ 14. Nazard ′ 15. Doublette 2′ 16. Tierce ′ 17. Larigot ′ 18. Cromorne 8′ Tremblant II Pedale C–f1 19. Soubasse 16′ 20. Flûte 8′ 21. Flûte 4′ 22. Basson (tw. aus Nr. 23) 16′ 23. Trompette 8′ Kopulák: II/I, I/P, II/P
Galéria
Jegyzetek
Források Érdekes tények a Tauriai-palotáról, az orosz klasszicizmus győzelméről (culture.ru) Tauriai-palota (tonkosti.ru) Tauriai-palota az Arhityektura Rosszii honlapján
További információk
A palota a Független Államok Közössége tagállamainak parlamentközi közgyűlésének honlapján Tavricseszkij-palota (Visit Petersburg)
Kapcsolódó szócikkek Grigorij Alekszandrovics Patyomkin II. Katalin orosz cárnő
Kategória:Szentpétervár építményei Kategória:Klasszicista kastélyok, paloták Kategória:1783 Kategória:1789 Kategória:Oroszország kastélyai, palotái