Valletta, máltai nyelven Il-Belt (jelentése: a város) Málta fővárosa és egyik helyi tanácsa. A Máltai főegyházmegye érseki társszékvárosa. Területe 0,84 km², lakossága pedig 6315 fő, ezzel mindkét szempontból az Európai Unió legkisebb fővárosa. Nevét alapítójáról, Jean Parisot de La Valette johannita nagymesterről kapta. 1980 óta a város teljes területe az UNESCO világörökség része.
Fekvése és klímája Valletta Malta sziget északkeleti partján, a Marsamxett öböl és a Nagy Kikötő közti Sceberras-félszigeten fekszik. A várost délnyugatra a félsziget másik részét elfoglaló Floriana határolja.
Vallettában mediterrán éghajlat jellemző. Az éves átlaghőmérséklet 20,5 °C, télen 10-15 °C, nyáron 25-30 °C között van. Az átlagos csapadékmennyiség 112,5 mm/hónap. A napsütéses órák száma átlagosan napi 8,16.
Története bélyegkép|250px|A Nagymesteri Palota épülete bélyegkép|250px|Az Auberge de Castille et Leon épülete, ma a miniszterelnök rezidenciája A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 1530-ban kapta meg Málta szigeteit, és a Nagy Kikötő melletti Castello a marét választotta székhelyéül. Azonban már az 1560-as években javasolták külföldi mérnökök, hogy a szemközti Sceberras-félszigetre, amelynek csak a csúcsát foglalta el a Szent Elmo-erőd, erődítéseket kellene építeni, ugyanis a félsziget magasabban volt, mint Castello a mare, és a modern ágyúk már képesek voltak átlőni az öböl fölött.
1565-ben az törökök ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Szent Elmo, Castello a mare, Senglea), és valóban, a Sceberrasról lőtték is a túlparti városokat. Ezért, amikor a Nagy ostrom véget ért, Jean Parisot de La Valette nagymester 1566. március 28-án megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a Città Umilissima nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, De La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.
A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között föld alatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig Marsa vízfolyásaihoz kellett járniuk. 1573-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, 1574-ben megnyitotta kapuit a Sacra Infermeria, Európa egyik legmodernebb kórháza. 1615-re Alof de Wignacourt nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A 17. század első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. 1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első közkönyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.
A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634–1721), a Ricasoli-erőd (Kalkara, 1670-től), Cospicua (1675-től), a Manoel-erőd (1726-tól) és a Tigné-erőd.
bélyegkép|balra|250px|Valletta 1801-ben 1798. június 12-én Ferdinand von Hompesch zu Bolheim nagymester átadta a szigeteket Napóleon tábornok francia seregének. A máltaiak felkelése miatt a Henri de Vaubois tábornok vezette franciák ide szorultak vissza, és éhezés és belső viszályok ellenére két évig tartották a várost az időközben portugál és brit segítséggel megerősített helyiekkel szemben. Végül 1800. szeptember 5-én feladták a várost. Málta brit koronagyarmat lett.
Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a vasút megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. 1905-től villamosvonal kötötte össze a Három Várossal és Żebbuġ-dzsal. A fejlődés az első világháború alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt 1919. június 7-én felkelés tört ki a városban, s a brit hadsereg közbelépése négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az 1921-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.
A második világháború során a lakosság nagyon sokat szenvedett. Olaszország hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. Egy ejtőernyősökkel végrehajtott támadás tervét is elkészítették, de feltehetően reménytelennek itélték, ezért végül meg sem próbálták. 1941 májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. 1942 telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. Augusztus 15-én végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, szeptember 29-én itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a brit légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. 1945. január 30. és február 3. között Vallettában találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat.
1946-ban megalakult a Nemzetgyűlés, 1947-től az új kormány székhelye lett a város. A háborútól kezdve lakossága folyamatosan csökken. 1964-ben lett a független Málta fővárosa. 1980-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. 1993 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. 1998-ban erődítései a Lovagi erődök Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszín részei is lettek. 2010-től nagyszabású építkezés kezdődött a florianai oldalon (City Gate Project), ahol a főkapu lebontásával új épületegyüttes, köztük a parlament és egy szabadtéri színház épül. Az egykori Porta San Giorgio (Szt. György-kapu) helyét 2011. május 15-én átadták a forgalomnak, a teljes építkezés befejezését 2013-ra tervezték.
Ma az Európai Unió legkisebb fővárosa.
Önkormányzata Vallettát héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hetedik tanács 2013 márciusa óta van hivatalban, 4 nemzeti párti és 3 munkáspárti képviselőből áll.
Polgármesterei: Hector Bruno (1993–1999) Paul Borġ Olivier (1999–2008) Alexei Dingli (Nemzeti Párt, 2008–)
Ünnepei Szent Pál (január 25.) Szent Augusztin (július 1.) Szent Domonkos (augusztus 4.)
Nevezetességei bélyegkép|jobbra|250px|A Szent János-társkatedrális bélyegkép|jobbra|250px|A Victoria-kapu bélyegkép|jobbra|250px|Az Alsó Barakka Kertek bélyegkép|jobbra|200px|A Nagymesteri Palota belső udvara Templomok Szent János-társkatedrális (San Ġwann, St John’s Co-Cathedral): az ország legnagyobb és legismertebb temploma, amelyet a világ legszebb barokk templomai között tartanak számon, Ġlormu Cassar építész fő műve Szent Augusztin-plébániatemplom (St. Augustine): 1571-ben építtette Ġlormu Cassar, 1765-ben átépítették. 1968 óta önálló plébánia Assisi Szent Ferenc-templom (San Franġisk t'Assisi, St. Francis of Assisi) Kármelhegyi Boldogasszony-bazilika (Santwarju Bażilika tal-Madonna tal-Karmnu): szintén Ġlormu Cassara alkotása. A várossal egyidős templom a második világháborúban elpusztult, ezt követően újjáépítették; hatalmas kupolája ma a főváros látképének meghatározó eleme Az Anglikán Közösség Szent Pál-temploma (St. Paul) A Skót Egyház Szent András-temploma (St. Andrew) Szent Domonkos-plébániatemplom (San Duminku, St. Dominic): az egész új város első plébániatemploma. Az eredeti, Ġlormu Cassar-féle templomot az 1693-as földrengés döntötte romba, az új templomot 1889-ben szentelték fel
Egyéb látnivalói Nagymesteri Palota: a Máltai Lovagrend egykori központja és a rend nagymesterének korábbi rezidenciája, illetve 2015-ig a máltai parlament helyszíne. Auberge de Castille: ma a miniszterelnök palotája Barakka kertek: szép kilátás nyílik innen a Nagy Kikötőre és a Három Városra Liberty Bell (Alsó Barakka kertek) Szent Elmo-erőd: jelenleg felújítási munkák miatt zárva Erődítések Winston Churchill-mellszobor
Kultúra Valletta színházaival és múzeumaival Málta talán legfontosabb kulturális központja. Ezen kívül Málta egészének támogatásával beadja a nevezését a 2018-as évre az Európa kulturális fővárosa címre.
Band clubjai: King’s Own Band Club (1874): 1901-ig L-Istilla majd Prince of Wales Band Club néven működött. 1936. december 8-án ők adták elő elsőként nyilvánosan Málta nemzeti himnuszát La Vallette Band Club
Múzeumok Málta állami múzeumait a Heritage Malta üzemelteti.
St John's Co-Cathedral Museum Grandmaster's Palace Armoury Museum Malta War Museum (Fort St. Elmo) National Museums of Archaeology (Auberge de Provence) National Museum of Fine Arts Manoel Theatre Museum Toy Museum
Színházak Manoel Theatre Royal Opera House: 1942. áprilisában lebombázták, azóta rom. Jelenleg komoly tervek vannak a romok beépítésére, a városkapunál épülő parlamenttel közös komplexumként
Sport Sportegyesületei: Kosárlabda: Valletta Ballers: a másodosztály középmezőnyébe tartozik Labdarúgás: Valletta Football Club (1943): négy korábbi városi csapat egyesüléséből jött létre. Az élvonal egyik legsikeresebb csapata, 19-szeres bajnok. Az egyetlen csapat, amely ugyanabban az évben a labdarúgó-szövetség mind a hat trófeáját el tudta nyerni (2000/2001).Valletta St. Paul: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagjaValletta Stars: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagjaValletta Rovers: ifjúsági klub Rögbi: Valletta Lions Rugby Football Club (2007) Röplabda: Valletta Volleyball Club: szinte egyeduralkodók a sportágban, 2010-ben a bajnokságot és a kupát is elhódították
Közlekedés A városba autóval – néhány rész kivételével – már csak engedéllyel lehet behajtani, a szomszédos Floriana szélén található parkolókból azonban néhány perc alatt megközelíthető. A városkapu előtti St. James-árokban lévő buszpályaudvarra fut össze Málta autóbusz-vonalainak jelentős része. A máltai nemzetközi repülőtér 5 kilométerre található, a Valletta Waterfront (kikötői terminál) pedig sétálva is elérhető.
Autóbuszjáratai (2018. decemberi adatok): 1 (Valletta-Isla) 2 (Valletta-Birgu) 3 (Valletta-Xgħajra) 4 (Valletta-Birgu) 13 (Valletta-Baħar iċ-Ċagħaq) 13A (Valletta-San Ġiljan) 14 (Valletta-Pembroke) 15 (Valletta-Sliema) 16 (Valletta-Swieqi) 21 (Valletta-Sliema) 22 (Valletta-Birkirkara) 24 (Valletta-San Ġwann) 25 (Valletta-San Ġwann) 31 (Valletta-Mosta-Buġibba) 32 (Valletta-Swatar) 35 (Valletta-San Ġwann) 41 (Valletta-Mosta-Buġibba-Ċirkewwa) 42 (Valletta-Mosta-Buġibba-Ċirkewwa) 43 (Valletta-Naxxar) 44 (Valletta-Għajn Tuffieħa) 45 (Valletta-Mosta-Buġibba) 46 (Valletta-Għargħur) 47 (Valletta-Mosta) 48 (Valletta-Mosta-Buġibba) 49 (Valletta-Għadira) 50 (Valletta-Rabat) 51 (Valletta-Rabat-Mtarfa) 52 (Valletta-Rabat-Dingli) 53 (Valletta-Rabat Virtu) 54 (Valletta-Attard) 56 (Valletta-Ta’ Qali-Rabat-Dingli) 58 (Valletta-Birkirkara) 58A (Valletta-Birkirkara) 61 (Valletta-Żebbuġ) 62 (Valletta-Siġġiewi) 63 (Valletta-Qormi) 64 (Valletta-Santa Venera) 71 (Valletta-Żurrieq) 72 (Valletta-Qrendi) 73 (Valletta-Żurrieq) 74 (Valletta-Żurrieq) 80 (Valletta-Birżebbuġa) 81 (Valletta-Marsaxlokk) 82 (Valletta-Birżebbuġa) 83 (Valletta-Santa Luċija) 84 (Valletta-Żejtun) 85 (Valletta-Marsaxlokk) 88 (Valletta-Gudja) 91 (Valletta-Marsaskala) 92 (Valletta-Marsaskala (Zonqor)) 93 (Valletta-Marsaskala (Jerma)) 94 (Valletta-Xgħajra) 122 (Valletta-Mater Dei kórház) 130 (Valletta-Valletta Waterfront) 133 (belvárosi körjárat, Valletta) 238 (Valletta-Mosta-Mġarr) 250 (Valletta-Mosta-Għadira)