A perm–triász (röviden: P–Tr) kihalási esemény, közkeletű nevén „Great Dying” („Nagy Kihalás”) mintegy 252 millió évvel ezelőtt, a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajok 96%-a,Benton M.J. (2005): When Life Nearly Died: The Greatest Mass Extinction of All Time. Thames & Hudson. . a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki. A tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban.Labandeira C.C., Sepkoski J.J. (1993): Insect diversity in the fossil record. Science 261 (5119): 310–315. A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után.
A kihalás két lépésben történhetett, mintegy ötmillió év különbséggel. Okairól több különböző elmélet létezik. Az első, kisebb lépést valószínűleg fokozatos környezeti változások eredményezték, míg a második, valóban tömeges kihalás egy hirtelen fellépő katasztrófához kötődhet.
A perm–triász kihalási eseményt korábban jóval hosszabb folyamatnak vélték. Sokáig időpontjára sem létezett megbízható becslés, illetve az nem volt bizonyított, hogy az egész Földön egy időben következett be. Ma a Kína Szecsuan tartományában lévő mejsani földszelvény radiometrikus vizsgálata alapján a tömeges kihalás időpontját 251,941 ± 0,037 és 251,880 ± 0,031 millió évvel ezelőttre tehetjük, de a kihalási ráta ezután csak jóval később csökkent le az átlagos szintre. A tömeges kihalás időpontját egy jelentős negatív δ13C-anomália (a 13-as tömegszámú, „nehéz” szénizotóp arányának csökkenése) is jelzi, hiszen a „könnyű” 12C-t egyébként nagyobb arányban megkötő biomassza tömege lecsökkent. Radiometrikus korhatározásra alkalmatlan rétegsorokban gyakran ez alapján jelölik ki a perm-triász határ helyét.
A tengerszint a perm legvégén világszerte lecsökkent, ezért számítanak ritkának a folyamatos tengeri üledékképződést rögzítő perm-triász határszelvények. A triász elején újból globális tengerszint-emelkedés következett be. Nem kizárt, hogy ezek a vízszintingadozások is összefüggésben álltak a kihalással.
A perm-triász határon egyes kutatók szerint mind a tengeri, mind a szárazföldi gombák gyakorisága jelentősen megnő. Ez a számukra tápanyagot jelentő nagy mennyiségű elhalt szerves maradványnak tudható be.H. Visscher, H. Brinkhuis, D.L. Dilcher, W.C. Elsik, Y. Eshet, C.V. Looy, M.R. Rampino, A. Traverse (1996): The terminal Paleozoic fungal event: Evidence of terrestrial ecosystem destabilization and collapse. Proceedings of the National Academy of Sciences 93 (5): 2155–2158. A „gombacsúcs” azonban nem alkalmas a perm-triász határ kijelölésére, mivel a triász elején még több hasonló kiugrás követi. Újabban ezt az elméletet több kritika érte: egyes gombaspórának tekintett maradványok (például Reduviasporonites) valójában algák lehettek,Foster, C.B., Stephenson, M.H., Marshall, C., Logan, G.A., Greenwood, P.F. (2002): A Revision Of Reduviasporonites Wilson 1962: Description, Illustration, Comparison And Biological Affinities. Palynology 26 (1): 35–58. továbbá a „gombacsúcs” nem tűnik világméretűnek.López-Gómez, J. and Taylor, E.L. (2005). "Permian-Triassic Transition in Spain: A multidisciplinary approach". Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 229 (1-2): 1–2.
A kihalás időtartamára vonatkozó becslések még mindig bizonytalanok. Valószínű azonban, hogy a kihalt élőlények túlnyomó része a perm időszak utolsó egymillió évén belül tűnt el.Rampino MR, Prokoph A & Adler A (2000). "Tempo of the end-Permian event: High-resolution cyclostratigraphy at the Permian–Triassic boundary". Geology 28 (7): 643–646.
Ezt azonban körülbelül 5 millió évvel korábban már megelőzhette egy kisebb kihalási csúcs, és a kihalási ráta a két említett csúcs közötti időben is meghaladta az átlagosat.
Kihalt élőlények Tengeri szervezetek
Tengeri kihalás kihalt nemzetségek %-ban megjegyzések Tengeri családokForaminiferák (szilárd vázú egysejtűek) 97% A Fusulinidák kihaltak, de számos csoportjuk már a "fő" kihalási hullámot megelőzően eltűntRadiolariák (sugárállatkák) 99% Anthozoák (virágállatok, korallok, bőrkorallok, etc.) 96% A Tabulata és a Rugosa korallok kihaltak Bryozoák (mohaállatok) 79% A Fenestrata, Trepostomata és a Cryptostomata fajok kihaltak Brachiopodák (pörgekarúak) 96% Orthids és a productidák kihaltak Bivalvák (kagylók) 59% Gastropodák (csigák) 98% Ammoniteszek (lábasfejűek) 97% Crinoideák (tengeri liliomok) 98% Inadunaták és Cameraták kihaltak Blastoideák (ősi tüskésbőrűek) 100% Kihaltak, kihalásuk esetleg már korábban is megkezdődött Trilobiták (ősi ízeltlábúak, "háromkaréjos ősrákok") 100% Mindössze 2 nemzetségük érte meg a P/T eseményt Eurypteridák (ősi pókszabásúak, "tengeri skorpiók") 100% Kihaltak, kihalásuk esetleg már korábban is megkezdődött Ostracodák (kagylósrákok) 59% Graptoliták (telepalkotó félgerinchúrosok) 99% A Rhabdopleura nem legalább 5 élő faja fennmaradt. Halak Acanthodianák 100% Placodermák (páncélos őshalak) 100%
A perm-triász határon a legnagyobb veszteség a tengeri gerincteleneket érte. A részletesen vizsgált dél-kínai szelvények alapján 329 tengeri gerinctelen nemzetség közül 280 veszett ki a perm utolsó két konodonta-zónája során.Jin Y.G., Wang Y., Wang W., Shang Q.H., Cao C.Q., Erwin D.H. (2000): Pattern of Marine Mass Extinction Near the Permian–Triassic Boundary in South China. Science 289 (5478): 432–436.
A kihalás két hulláma során teljesen eltűnt a karbonban és a permben igen gyakori mészvázú nagyforaminiferák, a Fusulinidák alrendje. A kalcitvázúakhoz képest kevésbé fogyatkoztak meg a csökkent oxigéntartalomhoz is alkalmazkodni képes, kevésbé specializált agglutinált vázú foraminiferák, így a Textulariinák. A pörgekarúakat (Brachiopodák) már az első kihalási hullám is súlyosan érintette, de ezután hamar „talpraálltak”, azaz sok új, főleg zátonyokhoz kötödő forma megjelenésével újra nagy diverzitást értek el. A perm legvége viszont elsöpörte ezt a faunát: a triász elejéről rendkívül elszegényedett, a stressztűrő Lingula és Criuthyris által uralt együtteseket ismerünk. Ahogy a foraminiferák, úgy a pörgekarúak között is a kizárólag trópusokon élő családok haltak ki legnagyobb arányban.
Mélytengeri tűzköves rétegsorok vizsgálata alapján a radiolaria-produktivitás is nagymértékben visszaesett a P-Tr határon; ez a csoport ekkor szenvedte el legnagyobb krízisét története során.
A puhatestűeket más csoportokhoz képest kisebb veszteség érte, ezért a perm-triász határ jelenti azt a fordulópontot, ami a brachiopodákat végleg háttérbe szorította az életközösségekben hasonló szerepet betöltő kagylókkal szemben. Ám a kagylók között is elsősorban stressztűrő, oxigénszegény vizet elviselő formák élték túl a kihalást: ezek jellemző példája az alsó triász faunákban sokszor tömeges Claraia nemzetség.
A zátonyalkotó szervezetek közül teljesen eltűntek a Tabulata és a Rugosa korallok: előbbiek közül már a wuchiapingi korszakot is csak egy család érte meg, míg a Rugosák a P-Tr határon hirtelen haltak ki. Szintén súlyosan megfogyatkoztak a Bryozoák, így kihalt a Cryptostomata rend, ahová a zátonyok felépítésében addig fontos szerepet játszó Fenestellák is tartoztak. Mindezek miatt az alsó triászból egyáltalán nem ismerünk zátonyokat.
Az ammoniteszek változatossága a perm végén folyamatosan csökkent, amihez a guadalupi végének kihalási hulláma is jelentősen hozzájárult. A P-Tr határon közöttük is hirtelen, katasztrófaszerű kihalás történt, ám itt ennek súlyossága elmarad a triász végi eseményétől.
Más Nautiloideákat, illetve a Conodontákat viszonylag kevéssé érintette a kihalás. Ezért a meishani globális sztratotípus-szelvényben a triász kezdetét egy Conodonta-faj, a Hindeodus parvus első megjelenésével definiálták. Szintén csekély volt a kihalás hatása a halak között.
Szárazföldi növényvilág
A szárazföldi növényeket a földtörténet nagy kihalásai általában viszonylag kevéssé érintették. Egyes vélemények szerint a családok szintjén a kihalások hatása már elhanyagolható, és a fajok 50%-ának a perm-triász határon észlelt eltűnése tafonómiai okokkal (azaz a megőrződés hiányával) magyarázható.Erwin D.H. (1993): The great Paleozoic crisis; Life and death in the Permian. Columbia University Press. . Azonban tagadhatatlan, hogy a triász elejétől a növényvilág összetétele jelentősen megváltozott, más csoportok váltak uralkodóvá, és az addigi nagyfokú földrajzi elkülönülés, sok különálló flórabirodalom helyett a kozmopolita növények veszik át a főszerepet. Ilyenek például a Dicroidium magvaspáfrány, a Pleuromeia korpafű vagy a fenyőféle Voltzia.Pálfy József: Kihaltak és túlélők. Félmilliárd év nagy fajpusztulásai. Vince Kiadó, Budapest. Eltűnik ugyanakkor a Glossopteris magvaspáfrány, mely a permben a Gondwana területén olyannyira elterjedt volt. Délkelet-ausztráliai rétegsorok vizsgálata alapján ez az eltűnés hirtelen következett be, és ezt követően a késő permi levélmaradványoknak mindössze 3%-a lelhető fel.Retallack GJ (1995): Permian-Triassic Life Crisis on Land. Science 267 (5194) pp. 77–80 Kelet-Grönlandon szintén dús nyitvatermő-erdők maradványai lelhetők fel közvetlenül a perm-triász határ alatt, melyeket igen gyorsan vált fel a határ után világszerte jellemző, fűméretű fajokból álló flóra. Azonban itt úgy tűnik, hogy ez a váltás több hullámban ment végbe: a nyitvatermők dominálta együttes átmenetileg még többször visszatért a triász első néhány millió éve soránC.V. Looy, R.J. Twitchett, D.L. Dilcher, J.H.A. Van Konijnenburg-Van Cittert, Henk Visscher (2001): Life in the end-Permian dead zone. Proceedings of the National Academy of Sciences 14 (98): 7879–7883.
A perm-triász határ növényvilágra gyakorolt erős hatását más jelek is alátámasztják. A gomba- és mohaspórák mennyisége a határt követően világszerte ugrásszerűen megnőtt. Az üresen maradt élőhelyeket jellemzően ezek a csoportok hódítják meg elsőként, emellett az elterjedést a gombák esetében jelentősen segíthette a nagy tömegű elpusztult növény által számukra biztosított tápanyag. Más elképzelések szerint a korhadó növényi anyag másik fő fogyasztó csoportja, a rovarok körében végbement kihalás adott lehetőséget a gombák elszaporodására.
Szintén a nagy termetű növények kihalása tehető felelőssé azért, hogy a kora triászból egyáltalán nem ismerünk széntelepeket, de mennyiségük még a középső triászban is igen csekély. Legalább 10 millió évbe telt, mire új növénytársulások tudtak alkalmazkodni a tőzegmocsarak nedves, savas környezetéhezRetallack G.J., Veevers J.J., Morante R. (1996): Global coal gap between Permian–Triassic extinctions and middle Triassic recovery of peat forming plants. GSA Bulletin 108 (2): 195–207. Ugyanakkor a szénrétegek hiányához hozzájárulhat az is, hogy – talán a klíma átalakulása, például a szárazföldeken hulló több csapadék okozta nagyobb törmelékbehordás miatt – eleve ritkábbá váltak a mocsári területek, és csak nagyon kevés ilyen környezetből származó üledéket ismerünk a kora triászbólMcElwain, J.C., Punyasena, S.W. (2007): Mass extinction events and the plant fossil record. Trends in Ecology & Evolution 22 (10): 548–557.
Szárazföldi állatvilág
bélyegkép|200px|bal|A perm időszak gazdag Synapsida faunája súlyos csapást szenvedett a P/T határon.