Kréta (görögül Κρήτη, ógörög átírásban Krété, újgörögül Kríti) Görögország legnagyobb és legnépesebb szigete. A Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigete, területének nagysága Bács-Kiskun vármegyéhez hasonló. Fővárosa Iráklio.

Görögország e legdélibb régióját a helybeliek csak Megáloniszosznak, azaz Nagy Szigetnek becézik.

Népszerű turistacélpont. A turisták szívesen látogatják a Knósszosz, Phaisztosz és Gortüsz ásatásait, Réthimno várát és a Szamariász-szurdokot.

Itt volt a minószi kultúra (kb. i. e. 2600–1400), a legrégebbi ismert európai civilizáció. 1913 óta újra Görögország része. Bár az 1821-ben kitört görög szabadságharc eredményeként 1830-ban az önálló Görög Királyság megszületett, Krétán még néhány évtizedig török uralom volt. 1898-ban a krétaiak független államot hoztak létre, amely másfél évtizedes fennállás után egyesült a Görög Királysággal. A másik görög sziget, Ciprus brit gyarmattá vált, majd 1960-ban független állam lett.

Földrajz thumb|Aradaina szurdoka Kréta Görögország legnagyobb szigete, ugyanakkor (Ciprus után) a második legnagyobb a Kelet-Mediterrán térségben. 2005-ös adatok szerint 650 ezren élnek a szigeten. Kréta hosszanti alakú, 260 kilométer hosszúságban nyúlik el kelet-nyugati irányban. Legnagyobb szélessége 60 kilométer, a legkisebb 12 kilométer.

Területe 8336 km², tengerpartjának hossza 1046 km.

Északon a Krétai-tenger (görögül: Κρητικό Πέλαγος), délen a Líbiai-tenger (görögül: Λιβυκό Πέλαγος) határolja. A görög szárazföldtől körülbelül 160 km-re délre fekszik.

Kréta felszíne hegyekkel szabdalt. A nyugat-kelet irányú hegyvonulat meghatározza a sziget arculatát. Ezt a hegyvonulatot három különböző hegycsoport alkotja: Fehér-hegység vagy Lefká Óri (Λευκά Όρη, 2452 m); Idi-vonulat, Pszilorítisz (Ψηλορείτης, 2456 m); Díkti-hegység (Δίκτη, 2148 m); Kedrosz (1777 m); Thripti (1489 m)

Ezek a hegységek termékeny fennsíkokkal (Laszithíu, Omalósz, illetve Nída), barlangokkal (Diktéo Ándro és Idéo Ándro) és szurdokokkal (például a híres Szamariász-szurdok, Φαράγγι της Σαμαριάς) ajándékozzák meg Kréta szigetét.

Több kisebb folyót találhatunk Krétán, például az Ieropotamoszt a sziget déli részén.

Éghajlat

Növény- és állatvilága

Kréta őshonos élővilágára alapvetően rányomja bélyegét az a tény, hogy bár a sziget korábban szárazföldi kapcsolatban állt Kisázsiával, a pliocén korszak közepén teljes területe víz alá került.A. van der Geer, M. Dermitzakis, J de Vos:Crete Before the Cretans: The Reign of Dwarfs A pliocén végén vagy a pleisztocén elején újból kiemelkedett a Földközi-tengerből, de a növényeknek és állatoknak újra kellett kolonizálniuk. Ebből a szempontból a krétai élővilág az óceáni szigetekére emlékeztet: felülreprezentáltak a jól úszó, repülő, vagy hordalékkal utazó állatok. Az ókori görögöknek is feltűnt, hogy a szigetről hiányoznak a veszélyes állatok: medvék, farkasok, sakálok vagy mérgeskígyók. Ők ezt Héraklész művének tartották, a hős állítólag megtisztította az efféle állatoktól Zeusz szülőhelyét. A keresztény időkben Pál apostolt tartották a sziget megtisztítójának, aki a legendák szerint két évig élt Krétán.

Történelem előtti élővilág A Krétán megtelepedő emlősfajokra jellemző, hogy – akárcsak más szigeteken – a nagy termetű fajok az izolált zsugorodás következtében törpenövésűek lettek, a kisebbek mérete pedig megnőtt. Számos faj ősei a messinai sókrízis idején érhették el Krétát. Az ember megtelepedése előtti fauna két részre osztható:

Az I. biozóna képviselői 1,8 millió évtől 300 000 évvel ezelőttig éltek. Ide tartozik a krétai törpemamut (Mammuthus creticus), a krétai törpevíziló (Hippopotamus creutzburgi), a krétai egér (Kritimys sp.).

A II. biozóna tagjai ezelőtt váltották fel a korábbi faunát és 10 000 évvel ezelőtt pusztultak ki. Ide tartozik a krétai törpeelefánt (Palaeoloxodon chaniensis), nyolc (részben törpenövésű) szarvasfaj (Candiacervus), a Mus nemzetsége tartozó nagytermetű egérfajok, a krétai vidra (Lutrogale cretensis) és a nagy, 60 cm magasságú krétai bagoly (Athene cretensis).

Emlősök A legjellegzetesebb krétai emlősállat a krétai bezoárkecske vagy kri-kri, az ember által behozott házi kecskék több ezer éve visszavadult leszármazottja, amely ma már a vadkecskék egy alfajának számít. A Szamária Nemzeti Parkban a turisták is találkozhatnak vadon élő példányaival. A szigeten endemikus még a krétai cickány (Crocidura zimmermanni), és a krétai tüskésegér. Helyi alfaja él itt a vadmacskának és megtalálható a nyest, a menyét és a borz.

A szigeten a következő denevérfajok honosak: Blasius-patkósdenevér, kis patkósdenevér, nagy patkósdenevér, hegyesorrú denevér, csonkafülű denevér, bajuszos denevér, fehérszélű törpedenevér, közönséges törpedenevér, alpesi denevér, közönséges késeidenevér, barna hosszúfülű-denevér, hosszúszárnyú denevér és nagy szelindekdenevér.

Madarak Kréta gazdag madárvilágába tartoznak a sasok, fecskék (melyek az észak-afrikai éghajlati zónába tartozó déli partvidéken egész évben megmaradnak), pelikánok és darvak. A nehezen hozzáférhető hegyekben és szurdokokban fészkel a veszélyeztetett szakállas saskeselyű. Rajta kívül él még a szigeten szirti sas, héjasas, fakó keselyű, Eleonóra-sólyom, vándorsólyom, Feldegg-sólyom, vörös vércse, macskabagoly, kuvik, dolmányos varjú, havasi csóka, havasi varjú, búbos banka és sok más madárfaj.

Hüllők és kétéltűek Gyíkokkal és gekkókkal gyakran, teknősökkel és siklókkal ritkábban találkozhatunk. A békák és varangyok inkább csak eső után aktívak.

A szigeten él a balkáni zöldgyík, égei-tengeri faligyík, érces szkink, siklószemű gyík, fali gekkó, török gekkó, Kotschy gekkója, mór teknős és kaszpi víziteknős. Korábban előfordult az európai kaméleon is, de a mezőgazdasági vegyszerezés miatt vadon élő populációi ma már kipusztultnak tekinthetők.

Négy siklófaj él Krétán, az emberre egyik sem veszélyes: a leopárdsikló, a balkáni haragossikló, a kockás sikló és az egyedüli mérges faj, a macskakígyó, ám ez utóbbi hátulméregfogas sikló és csak kis testű rágcsálókat vagy gyíkokat képes elérni a méregfogával.

Két tengeri teknős található Kréta környékén a levesteknős és az álcserepesteknős, mindkettő veszélyeztetett faj. Az utóbbi a nagy turistaforgalmú Réthimno és Haniá, valamint a déli öblök homokos tengerpartjain költ.

A kétéltűeket a zöld varangy, amerikai varangy, zöld levelibéka és a tavi béka képviseli.

Növények bélyegkép|jobbra|250px|Pálmafák Vai strandján A sziget keleti részén Vai üdülőtelepülésnél található Európa legnagyobb természetes pálmaerdője.

Közigazgatás

2011. január 1-je óta Kréta egyike Görögország 7 decentralizált régiójának.

2010-ig 2010. december 31-ig Kréta Görögország 13 régiójának egyike volt. Négy prefektúrára osztották: Haniá prefektúra (Νομός Χανίων), Iráklio prefektúra (Νομός Ηρακλείου), Laszíthi prefektúra, (Νομός Λασιθίου) és Réthimno prefektúra (Νομός Ρεθύμνης).

Kultúra bélyegkép|Minótaurosz Kréta szigetéhez kapcsolódik a Minótaurosz, a krétai labirintus, Daidalosz és Talósz mitológiai története. Itt született, és itt kezdte a festészetet tanulni a híres festő, Domeniko Theotokopulosz (El Greco) is. A sziget nagy szülötte Níkosz Kazandzákisz író, a Zorbász, a görög és a Krisztus utolsó megkísértése c. könyvek írója. Sírja Iráklióban (régi nevén: Kandia), a városfalon található.

Történelem A sziget neve már a korai mezopotámiai írásos emlékekben is feltűnik. Későbbi krónikák szerint Sarrukín akkád király meghódította Kaptarát. Lehetséges, hogy ez a sémi név maradt fenn a biblikus Kaftór, ill. az egyiptomi Keftiu alakban, (vö. pl. Szent Jeromos Társulat fordítása, Jer 47,4: ''elpusztítja az Úr a filiszteusokat, Kaftor szigetének maradékát.'' – ugyanakkor a "sziget"-ként fordított אִי szó héberül "part"-ot jelent, így a Kréta szigetével való megfeleltetés vitatott).

Görög nyelven a legősibb nyelvemlékek is "Krété" néven említik a szigetet, míg az itt fönnált ősi királyságot Mínosz néven.

Az emberfélék már 130 ezer évvel ezelőtt megjelentek a szigeten. A késő újkőkorszakban korban és a bronzkorban a minószi civilizáció ideje alatt a sziget meglehetősen fejlettnek számított a többi civilizációhoz képest. Számos ősi hatalom uralta a szigetet: a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom, a Krétai Emirátus, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom.

1898–1913 között önálló krétai kormány uralma alá került, majd csatlakozott a Görög Királysághoz. Németország elfoglalta a második világháború alatt.

A történelem előtti Kréta

Az első emberfélék leletei megközelítőleg évvel ezelőttig nyúlnak vissza, a őskőkorszakig. A települések nagy része az i. e. 7. évezredben már rendelkezett háziasított marhákkal, bárányokkal, kecskékkel, malacokkal és kutyákkal, mellette pedig gabonát és hüvelyes növényeket termesztettek. Ebben az időszakban már Knósszosz volt a központja Kréta szigetének, majd később a minószi időszaknak is. Néhány ismertebb település ebből a korból Kephala, Magasza és Trapeza.

thumb|Phaisztosz romjai

A minószi civilizáció

Kréta Európa első fejlett civilizációjával rendelkezett, a minószival (megközelítőleg i. e. 2700–1420). Ez a civilizáció találta ki az eddig megfejtetlen lineáris A írást. A korai krétai történelemhez számos ismert legenda kapcsolódik, mint például Minósz király, Thészeusz és a Minótaurosz legendája. A Szantorinin történt vulkanikus robbanás miatt a civilizáció nagy része megsemmisült. Ekkor alakult ki a sziget mai nevének őse, a Keftiu. A név az akkád KPTR azaz kapturrūm (asszír kab/p-kûr-u(m)) szóra vezethető vissza, ami tárolóedényt vagy tárolóhelyiséget jelent. Ez a név a kereskedelemben betöltött szerepére utalhat az óasszír kereskedelem korában. Elképzelhető, hogy az anatóliai Kaptara település nevével is kapcsolatban van.

A mükénoszi civilizáció

I. e. 1420 körül a görög anyaföldön kialakult mükénéi kultúra állama lerohanta a legyengült minószi civilizációt. Ekkortól egyedül a knósszoszi palota működött tovább, úgy tűnik, Knósszoszból igazgatták a sziget egészét. Ehhez alkalmazták a lineáris B írást, amelyet sikerült megfejteni, így bebizonyosodott, hogy a nyelv, aminek a leírására használták, a görög volt.

A dór hódítás

I. e. 1300 körül újabb görög hódító törzs hódította meg Krétát: a dórok. Elpusztították a knósszoszi palotát is, így velük indul a paloták utáni korszak. A spártaihoz hasonló katonacivilizációt hoztak létre, amely a római hódításig fönnállt. A dórok központja Gortüsz volt. Az időszak legjelentősebb dokumentuma a kőtáblákra vésett „gortüszi törvény”, mely átfogó képet ad az archaikus kor végének társadalmáról és jogrendjéről (Kr. e. 600 körül). thumb|Gortüsz romjai

A római fennhatóság alatt

A rómaiak jelenléte a szigeten Marcus Antonius Creticus katasztrofális tengeri vereségével kezdődött a kalózok ellen. A hadvezér mellékneve, Creticus (Kréta legyőzője) csak a császárkorból dokumentált, amikor már megszépült az emlékezet. Tény, hogy a krétaiak a kalózok szövetségesei voltak, a kalózok pedig szövetségesül kínálkoztak Mithriadész királynak, így ezzel a győzelemmel Kréta belesodródott a mithridatészi háborúba, aminek részeként Quintus Caecilius Metellus Pius 3 légiójával meghódította a szigetet i. e. 69-ben, és így joggal kapta meg a Creticus jelzőt. Gortüsz (latinosan Gortys) maradt a főváros, de egy lett a sok római provincia közül, Cyrenaicával együtt, így ezek alkották Crete at Cyrenaicát.

A kereszténység elterjedésének kezdeteit az Újszövetségi Szentírás is dokumentálja, hiszen a Tit 1,5 szerint Tituszt Szent Pál azért hagyta Krétán, hogy "városról városra presbitereket rendeljen". Kérdés azonban, hogy Szent Pál mikor járt önszántából Krétán, mivel az Apostolok Cselekedetei csak azt az esetet dokumentálja, amikor őrizet alatt, átutazóban Róma felé járt ott (ApCsel 27, 8-13). Mindenesetre a Tituszhoz írt levél a Krétán a Kr. u. 80-as évektől terjedő kereszténység hiteles tanúja.