A Zelezna Baba-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Régészeti leletek kerültek elő belőle. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Fiatal, porózus mészkőben kevés barlang alakult ki Magyarországon. Ezért különleges az ilyen kőzetben létrejött Zelezna Baba-barlang.
Leírás
Az Etyeki-dombság keleti peremén, Sóskút északi részén, a 173 méter magas Kálvária-hegy Benta-patak felöli oldalán elhelyezkedő sziklavonulat északi végén messziről felismerhető a faragott, régi kőbányára utaló meredek sziklafal. A felhagyott, bozótos kőbánya tövében, a fal közepén nyílik a Zelezna Baba-barlang 6,5 m széles, 5,5 m magas, átalakított jellegű, szabálytalan alakú, vízszintes tengelyirányú bejárata.
A barlang miocén (lemezes, pados) mészkőben karsztvízszint alatti oldódás miatt jött létre. Lehet, hogy sóskúti mészkő, vagy tinnyei mészkő a barlang befoglaló kőzete. Az egyszintes barlang térformája elágazó. Jellemző szelvénytípusa a háromszög. A kőbányászat miatt elpusztult a kb. 15 m hosszú külső része. A barlang két ága kb. 10-15 m hosszú, magassága kb. 1–1,5 m, szélessége 2-3 m. Néhány gömbüst és ujjbegykarr is látható a barlangban, néhány helyen pedig fosszilis kagylók figyelhetők meg benne. A mennyezet kemény kőzetrétegében sok oldódási nyom van.
Az egész barlangra jellemző a tűzkő előfordulása. Mindenhol kvarckavicsok vannak a kőzetben. Az üreg vízszintes kiterjedése 46 m. Nyest, vagy róka szokta használni az otthagyott maradványok alapján. Néhány helyen penészgomba, a bejárati részen alga található. A lezáratlan barlang engedély nélkül, barlangjáró alapfelszereléssel és könnyen járható.
Bronzkori és római kori régészeti leletek kerültek elő kitöltéséből. A barlang régészeti lelőhely-azonosító száma 11446.
A Remény-terem nevű rész a továbbjutási lehetőség miatt kapta nevét. A Zelezna Baba-barlang név először egy 1976-ban írt kéziratban szerepel, és ez a név először 1984-ben jelent meg nyomtatásban. Előfordul a barlang az irodalmában Babó-lyuk (Kraus 2002), Babólyuk (Torma 1986), Sóskuti-barlang (Kordos 1984), Sós-kuti-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Sóskúti-barlang (Kraus 2002), Sóskúti barlang (Bertalan 1976) és Zelezna Baba (Halász 1963) neveken is.
Kutatástörténet
Az 1920-as években itt működött kőbánya miatt nagyon gyorsan lepusztult a barlang külső része. A bányászat idején a követ a barlang előtti sziklapárkányig lefejtették. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban megjelent, Földváry Miksa által írt publikációban olvasható, hogy a barlang a székesfehérvári magyar királyi erdőhivatal közlése szerint Sóskút északnyugati felében, a kálvária oldalában, sziklás és kopár területen helyezkedik el, és két szűk bejárata van. Egy kb. 8 m széles előcsarnok következik a keskeny bejárat után. Az előcsarnokból régen tovább lehetett menni, de már nem járható, mert a barlang mennyezete beomlott. Fésűket és egyéb használati tárgyakat találtak benne. A székesfehérvári káptalan birtokához tartozik a barlang.
Halász Árpád 1939. augusztus 20-án járt a barlangban. Ebben az évben készített egy fényképet, amely a barlang bejáratát mutatja be, és egy távolról fényképezett képet, amelyen a barlang bejáratának környéke látható. Megrajzolta a barlang alaprajz térképvázlatát és hosszmetszet (K–Ny irányú) térképvázlatát. A két térképvázlaton 1:500 méretarányban van bemutatva a barlang. Készített két helyszínrajzot, amelyeken megfigyelhető a barlang földrajzi elhelyezkedése. Halász Árpád 1940. június 18-án feljegyezte, hogy sok szájhagyomány fűződik a barlang keletkezéséhez. Például az, hogy a barlangbejárattól 1,5 km-re van egy vasajtó, az ajtó mögött pedig embereket végeztek ki. Egy másik történet szerint Etyekre egy 15 km hosszú alagút vezet, de még nem találták meg.
1940. december 8-án rögzített Halász Árpád egy történetet, mely szerint a török uralom idején a sóskútiak ide menekültek, amikor azt hallották, hogy jön az ellenség. Néhány nap múlva a török lovascsapatok megérkeztek a faluba, de nem találtak ott senkit. Az egyik portyázó csapat a barlang előtti völgybe ment és itt egy asszonyt találtak, aki a patakban ruhákat mosott gyanútlanul. A csapat vezére megfenyegette az asszonyt, aki felmutatott a barlang felé és azt mondta, hogy ott vannak a falusiak. A vezér azonnal levágta az asszony kezét, a barlangot pedig forró mésszel befalazták. A bujdosók ezért meghaltak. A történet másik változata szerint nem használtak forró meszet a falazáshoz. Néhány évtizeddel ezelőtt egy kovácsműhely volt a barlang, amely a kőfejtés miatt elpusztult.
Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi bejáratból hiányzik egy körülbelül 10–15 méteres rész. Halász Árpád 1941. december 7-ei feljegyzése szerint a barlangban tavaly folytatták a kutatást, akkor egy emberkoponya-töredék és cserépdarabok kerültek felszínre. A barlang legbelső részéig lehet követni az ember itt tartózkodásának nyomait. Halász Árpádék próbaásást végeztek egy-két helyen, de kevés eredménye volt. A barlang talaja nagyon lejt délnyugat felé. Egy kis folyosóban végződik 60 méter után, itt a humusz és az agyag teljesen elzárja a továbbjutást. Körülbelül négy métert lehetett haladni többszöri próbálkozás után. A folyosó az elején szögletesre és a teteje látszólag simára van faragva. Ez lehet az Etyekre vezető, mesterségesen tágított folyosó. Egy darabig be tudott világítani és azt látta, hogy egy-két méter után kényelmes szélességű lesz a folyosó és be lehetne jutni, megfelelő előkészületekkel.
bélyegkép|262px|balra|A Zelezna Baba-barlang bejárata
Visszaúton a barlangnak lentről számított második termébe értek és itt pihentek, majd átnézték a teremben lévő, járható méretű lyukakat. Az egyik folyosó elől mázsás köveket távolítottak el és kézzel ástak a kövek között, ám eredmény nélkül. A terem kör alakú mennyezetén látni egy üstszerű bemélyedést és kúp alakúan emelkedik a talaj alatta. A mennyezeten ismeretlen szerzők, talán turisták koromrajzai láthatók. A terem szélein, különböző irányba öt folyosó nyílik. Közülük kettő délkeleti irányba halad a terem alatt. A többi folyosó közül az, amelyik az északi oldalon nyílik és néhány méter után véget ér, a főfolyosóval párhuzamos. Egy kis pihenő után, az első terem baloldali elágazásában egy kis futóárkot ástak, amelyből néhány díszített perem került elő. A bejárás után megnézték a főbejárat mellett nyíló mellékbarlang üregét, amely teljesen zárt boltozatszerű.
Bent egy barna tónusú, finoman iszapolt, díszítetlen, lapos aljú, belül félgömb alakú, kifelé hajló oldalú táltöredék, egy lineáris vonalakkal díszített, teljesen kihajló peremű és fekete korsóperem töredék, egy díszítetlen, barnásfekete, durván iszapolt, belső felén simított és kihajló peremű edényperem töredék, egy belső felén vörös-barna bevonatos, durván iszapolt és kívül durván simított, edényoldalfal töredék, egy simított, díszített töredék, oldalt csavaros, egy centiméteres, kiemelkedő dudoros és barnásfekete foltos töredék, egy népvándorlás kori, korongon készült, szürke és finom iszapolású korsóaljtöredék, egy fekete, fényes, simított, durván iszapolt, jól égetett és díszítetlen edénytöredék, egy díszített, kívül durva, belső felén simított edénytöredék, amelynek a díszítése kiemelkedő szalagba mélyített ujjbenyomásokból áll, egy durván iszapolt, barna tónusú és kézzel gyúrt kavicsszemeket tartalmazó edényalj és egy égetett, kihegyezett és ismeretlen állat lábszárcsontja került elő. A leletek nagy részét az Érdi Múzeumnak ajándékozta Halász Árpád.
bélyegkép|262px|Zelezna Baba-barlang, a bejárat környéke
Az 1963. október 25-én készült, Halász Árpád által írt jelentésben az olvasható, hogy 1939-ben Molnár Gábor közölte vele: Sóskút közelében találtak egy barlangot, amely a templomtól 250°-ra, kb. 1 km-re, a nagy kőfejtőtől 240°-ra, kb. 1,5 km-re, 197 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A völgytalptól 80 m-rel magasabban lévő mészkőtömb É-i végén található a barlangbejárat. 15–20° dőlésszögű, vastagpados, réteges, kemény, tömött, 6–7-es keménységű, szarmata mészkőben keletkezett a barlang. Befoglaló kőzete a nagy kőfejtő mészkövétől különbözik. Kitöltése kb. 1 m vastag és agyagból, humuszból, valamint kőzettörmelékből áll. Valószínűleg egy tektonikus mozgás következtében kialakult, ÉK–DNy irányú repedés mentén, hideg forrásvíz hatására oldódott ki a barlang.
5 m átmérőjű teremmel kezdődik a bejárat, utána egy hosszú folyosón lévő termekből áll. Kis kupolák és gömbfülkék vannak a termek mennyezetén. A főbejárattól D-re egy 5 m átmérőjű, zárt terem mélyül a mészkőbe, s innét különböző irányokba, több kicsi, (50 cm átmérőjű) ismeretlen hosszúságú folyosó nyílik. 1939. augusztus 20-án a bejárattól 5 m-re 8 °C-ot, a bejárattól legtávolabbi ponton 6 °C-ot mért Halász Árpád. A bejáratnál a külső hőmérséklet 30 °C volt. Befelé irányuló légmozgást és nagyon nedves, párás levegőt észlelt, de nem mérte a páratartalmat.
bélyegkép|262px|balra|A Zelezna Baba-barlang belseje
Kitöltése bolygatott, valószínűleg 1935-ben változtatták meg a Székesfehérvári Múzeum által végzett ásatáskor. Az ősember kihasználta kedvező fekvését, mert alkalmas volt arra, hogy lakhely legyen. A Benta-patak közel van és a víz segítségével, valamint az agyagból könnyen elkészítette edényeit. A felszínen őskori, vörös és fekete, kézzel gyúrt cserépdarabokat, nem meghatározott embercsontokat és állatcsontokat lehet találni, de Halász Árpád csak egy vastag, emberi koponyatöredéket talált a felszínen. A kitöltés felső rétege fekete humusz, egy–másfél méter vastag, kicsit agyagos és ebben találta az őskori cseréptöredékeket. A barlang előtti sziklapárkányon, valamint az I. és II. számú teremben van a legtöbb lelet, ezért valószínű, hogy a barlang legbelső részeit nem használta az ősember. A bejárat utáni teremben egy négy méter hosszú, egy méter magas, másfél méter széles, lapos, leszakadt sziklatömb van. Nagyon pusztul a barlang, mert sok kőzetdarab hullott az oldalfalakról és a mennyezetről a járószintre.
Állatnyomok közül csak rókanyomot fedezett fel. Denevérek tanyáznak a hátsó termek keskeny, magasabb részein. Zöldes penészgomba borítja több helyen a falakat. A bejáratát egykor befalazták. Az első teremben új tűzhelynyomok és kormos falak vannak. 70 méter hosszú. A járatok alaprajzi hossza körülbelül 50 méter, a mellékágak 20 méter hosszúak. A barlang lejtésszöge a bejárattól az 5-ös számú teremig körülbelül 20–25°. Halász Árpád szerint a tengerszint feletti magasságot meg kell állapítani, fel kell tárni, el kell készíteni a barlang térképét, szelvényezését, fénykép-dokumentációját, esetleg ásatást kell végezni benne.
bélyegkép|262px|Zelezna Baba-barlang, a jobb oldali ág bejárata belülről fényképezve
Az 1963. október 29-én készült, Halász Árpád által írt szpeleográfiai terepjelentés szerint a Zelezna Baba-barlang Sóskúton, a sóskúti templomtól 315°-ra, kb. 1,2 km-re, a sóskúti kőfejtőtől 240°-ra, 1500 m-re, a Kálvária-hegy É-i végén, kb. 197 m tengerszint feletti magasságban található. Az előző adatok 1939-ben lettek lejegyzetelve és egy 1929-ben kiadott (1:50.000 méretarányú) Érd és környéke térkép alapján lettek megállapítva. Elfalazást, bővítést, kormozást, kőrakást és tűzhelyet látott a barlangban. 1935 körül a Székesfehérvári Múzeum ásatást végzett benne. Az inaktív forrásbarlangot Halász Árpád Molnár Gábor szóbeli kérésére kutatta át. A barlang alkalmas a kiépítésre és arra, hogy a kiépítés után, turista úticélként legyen hasznosítva.