A digitális bölcsészet olyan tudományos diszciplína, amely számítógépes technológiákat használ, fejleszt bölcsészeti, társadalomtudományi kutatások során. Így hagyományos tudományos kérdésekre keres többnyire matematizálható válaszokat, valamint az új módszerek révén új kérdésfeltevésekkel gazdagítja a bölcsészet- és társadalomtudományokat. A digitális bölcsészet ennélfogva transzdiszciplináris kutatási terület, ahol a számítógép számolási kapacitását irodalomtudományi, kulturális emlékezeti, médiatudományi, történettudományi és nyelvészeti kutatási programokban használja fel, ezen felül pedig reflektál mindezekre a területekre. A digitális bölcsészet a nemzetközi és a magyar felsőoktatásban is helyet talál magának elsősorban a mesterképzés területén.
A digitális bölcsészet története
A digitális bölcsészet története két narratívába illeszkedhet: az egyik narratíva a bölcsészet- és társadalomtudományok és a számítógép kapcsolatára épül, a másik pedig a név használatára és ezáltal az önálló diszciplína alakulására. Mindkét narratíva legitim, és nem szükségszerűen esik egybe vagy választható el egymástól.
A számítógép és bölcsészettudományok története az 1940-es évekre megy vissza, különös tekintettel Roberto Busa jezsuita szerzetes tevékenységére, aki az IBM-mel együttműködve elkészítette az Index Thomisticust, azaz egy számítógép generálta konkordanciát Aquinói Szent Tamás műveihez.Melissa Terras, Julianne Hyhan: " Father Busa’s Female Punch Card Operatives" http://dhdebates.gc.cuny.edu/debates/text/57 Az ő tevékenységét követve kezdtek el szövegeket digitalizálni, majd ezekben a szavak keresését, számolását, statisztikai módszereket alkalmazni. A digitális szövegkezelés következő nagy etapja az volt, amikor az xml fájlok adta lehetőségeket kezdték kiaknázni, azaz az xml címkézési struktúrát alkalmazták szöveges dokumentumok metaadatokkal való ellátására. Ahogy Bíró Szabolcs írja : „az XML leíró jelölést alkalmazó jelölőrendszer, vagyis olyan jelölőkódokat használ, amelyek nevekkel azonosítják (kategorizálják) a dokumentumok bizonyos részeit.”Bíró Szabolcs: Szövegfeldolgozás XML alapokon (Neumann Kht.) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szovegfeldolgozas-xml/ch03.html Ez a tevékenység irányította a figyelmet arra, hogy érdemes szabványokat kialakítani a metaadatolásra, és így jöttek létre metaadatszabványok, amelyek közül a leghíresebbé és legsikeresebbé a TEI (Text Encoding Initiative) kódolás vált a bölcsészettudományok körében, hiszen a „TEI-XML segítségével nemcsak a látható szerkezeti struktúrákat jelölhetjük (fejezet, címsor, bekezdés), hanem a szöveghez fűződő elemzéseket és értelmezéseket is”Labádi Gergely: "Digitális filológia" in Bevezetés az irodalomtudományba http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Bevezets_az_irodalomtudomnybaV2/ii34_a_digitlis_szveg.html
A számítógép és bölcsészet-, társadalomtudományok további kapcsolódása lett a kulturális adatbázisok nagy hullámának megjelenése, különösen az 1990-es évek második felétől, a világháló kommercionális használatától. Ezeknek az adatbázisoknak egy része mára eltűnt, másik része azonban folyamatos frissítések miatt ma is elérhetőek. Ezek közül ismert a Blake Archívum és számos más hasonló projekt. Ezeknek a megjelenésével egyre bővült a számítógép szerepe a bölcsészettudományokban, hiszen a szöveges dokumentumok mellett más médiumok is egyre inkább helyet kaptak az adatbázisokban.
A 21. század első évtizede tekinthető annak az időszaknak, amikor már nem csak a számítástechnika, informatika szolgált segédletül a bölcsészettudományok számára, hanem a két terület kölcsönhatása egyre markánsabbá vált. Olyan erősnek tűnt ez a folyamat, hogy megszületett az igény, hogy a két terület együttműködése immár egy önálló kutatási, tevékenységi körré kezdjen alakulni, és eljött az ideje ezeknek az eredmények összefoglalásának és a róluk való tudós reflexiónak. 2004-ben jelent meg A Companion to Digital Humanitieshttp://www.digitalhumanities.org/companion/ című tanulmánykötet John Unsworth, Susan Schreibman és Ray Siemens szerkesztésében, amely kötet megjelenése és a benne található tanulmányok pompásan kifejezik az igényt az önálló diszciplínára. A visszaemlékezések szerint a kifejezés úgy jött létre, hogy a szerkesztők eleinte még a hagyományos névben gondolkodtak, azaz a „humanities computing” kifejezésben, ám a kiadó egy elegánsabb nevet kívánt, és az ötletelés közben Unsworth gondolta ki a „Digital Humanities” nevet, amely aztán a szerkesztőknek és a kiadónak is megtetszett.
A digitális bölcsészet (Digital Humanities) megszületésével egy másik folyamat is elindult, mégpedig a nyelvészeti és kulturális beállítódás különválása. A digitális bölcsészet elsősorban kulturális produktumokkal foglalkozik, míg a számítógépes nyelvészet a nyelvi elemzésekkel, korpusznyelvészettel, és ezek gyakorlati alkalmazásával, azaz gépi fordítással, szöveg hanggá, hang szöveggé alakításával, szövegbányászattal. A 21. század második évtizedére azonban ez az elválasztottság már finomodott, hiszen a digitális archívumok, adatbázisok esetében is egyre fontosabbá vált a keresés, ami sok egyéb mellett nyelvészeti kérdéseket is felvet, illetve a szövegbányászat az irodalmi kutatásoknál is egyre inkább előtérbe került, továbbá szövegek kvantitatív, stilisztikai elemzése is határos a nyelvészeti kutatásokkal.
A digitális bölcsészet története meglehetősen hézagos, sok kutatást feltételez, hiszen egyelőre ez a történet is elsősorban angolszász központú. Vitán felül áll, hogy nem csak az angol-amerikai világ áll a digitális bölcsészet élvonalában, és történetében, hiszen számos másik országban is folytatnak digitális bölcsészeti kutatásokat, alkotnak adatbázisokat, járulnak hozzá a digitális kultúrához. A nemzeti nyelvek és országok hozzájárulásának elemzése azonban még várat magára.
Viták a digitális bölcsészet körül
A digitális bölcsészet körül számos vita alakult ki. A viták számos esetben izgalmasak, érdekfeszítőek és hasznosak, hiszen segítenek tisztázni a digitális bölcsészet tevékenységi körét, elméleti hátterét, elköteleződéseit. Számos más esetben azonban meglehetősen erisztikus hangvételűek, és így kevéssé segítik fogalmak, előfeltevések tisztázását. Ezek a digitális bölcsészetet illető viták időnként magán a digitális bölcsészeten belül alakulnak ki, máskor külső nézőpontot érvényesítenek.
A digitális bölcsészeten belüli viták a következő, egyáltalán nem fontossági sorrendben tárgyalt témák körül alakulnak ki. Az egyik legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy vajon egy digitális bölcsésznek elegendő lehet-e az elméleti tudás vagy elengedhetetlen, hogy tudjon építeni is, például kulturális adatbázist, illetve hogy tudjon programozni, hiszen ez az építés alapköve.Denis Tennen: "Blunt Instrumentalism: On Tools and Methods" http://dhdebates.gc.cuny.edu/debates/text/60 Magának a vitának talán lehet az az eredménye, hogy természetesen az építés nagyon fontos, és tudnia kell kódot is írnia, ez persze nem szükségszerűen kell, hogy azt jelentse, hogy fel kell tudnia venni a versenyt egy informatikus mérnökkel, hanem azt, hogy tudnia kell értelmezni a kódot, tudnia kell digitálisan is gondolkodni. Ezzel párhuzamosan a kultúraelméleti, kultúrakritikai ismeretek is elengedhetetlenek, hiszen fel kell tudni fedezni, fel kell tudni ismerni azokat a jellegzetességeket akár a digitalizáció során is, amit mindenki természetesnek vesz, ám a kritikai reflexió ítélőszéke előtt már nem állja meg a helyét az adott előfeltevés. A digitalizáción belül hasonlóan vitára sarkalló kérdés a statisztikai elemzések értéke, hiszen a statisztikai elemzés számára a szavak kontextuális jelentése, sőt a jelentése egyáltalán elvész, márpedig miféle irodalmi elemzés lehet az, amelyik eltekint a jelentéstől.Almási Zsolt: "A gépi szövegelemzés episztemológiai státuszáról: Kvantifikáció és spekuláció" In: Panka Dániel, Pikli Natália, Ruttkay Veronika (szerk.) Kősziklára építve. Built Upon His Rock: Írások Dávidházi Péter tiszteletére. Writings in Honour of Péter Dávidházi. Budapest: ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet, Anglisztika Tanszék, 2018. pp. 1-9. Ezen túlmenően további megfontolás tárgya a matematizálható eredmények igazságértéke, és meggyőzési mértéke bölcsészettudományi kutatások során. Az átfogóbb viták mellett hasonlóan érdekes technikaibbnak tűnő vita tárgyát képezi, hogy vajon egy kulturális adatbázis backendjén egy JSON fájl, vagy egy xml fálj álljon. Milyen programozási nyelven érdemes írni a programot? Hogyan lehet kiküszöbölni a nagy metaadat modellek hiányosságait, korlátain túllépni?
A digitális bölcsészetet érintő, ámde nem digitális bölcsészek általi szempontokat sem lehet felsorolni teljességében. Megállapítható azonban, hogy ezek a viták elsősorban támadó jellegűek. Az első egyik legfontosabb támadás során Stanley Fish azzal támadta a digitális bölcsészetet, hogy a nagy irodalomelméletek harca után, amikor kimerültek a viták, akkor jött a digitális bölcsészet, hogy megváltóként jelenjen meg, ám a digitális bölcsészetről is ki fog előbb-utóbb derülni, hogy a király meztelen.Stanleay Fish: "The Old Order Changeth" https://opinionator.blogs.nytimes.com/2011/12/26/the-old-order-changeth/ Ugyanő hangsúlyozta, hogy a tudományos kutatásoknak nem tesz jó, ha a digitális bölcsészek forradalmároknak és vallási prófétáknak gondolják magukat.Stanley Fish: "The Digital Humanities and the Transcending of Mortality" https://opinionator.blogs.nytimes.com/2012/01/09/the-digital-humanities-and-the-transcending-of-mortality/ Hasonló támadás érte a digitális bölcsészetet, amikor a neoliberális ideológia képviselőjének nevezték.Daniel Allington, Sarah Brouillette, David Golumbia: "Neoliberal Tools (and Archives): A Political History of Digital Humanities" https://lareviewofbooks.org/article/neoliberal-tools-archives-political-history-digital-humanities/#! Filozófiáját tekintve hasonló támadás a digitális bölcsészet ellen azt felhozni, hogy a digitális bölcsészet nem önálló diszciplína, hanem csak segédtudomány, amely ott áll minden hagyományos diszciplína segédtudományai között.
A digitális bölcsészet tipikus projektjei
Digitális filológia
A digitális bölcsészeti kutatások és tevékenységek nagyon gyakran célozzák meg olyan hálózati, kritikai kiadások megalkotását, amelyek ötvözik a hagyományos filológia alaposságát és elméletét a digitális tér adta lehetőségekkel, azaz a kereshetőség, szemantikus keresés, szövegbányászat, különböző szövegvariánsok megjelenítése. Az egyike a leghíresebb magyar hálózati kritikai kiadásoknak A magyar irodalomtudomány filológiai portáljánDigiphil található. Ahogy Parádi Andrea írja: „A digitális technológia nemcsak a terjedelmi korlátoknak vet véget, de sajátos lehetőségei révén képes megoldani olyan problémákat, melyek a hagyományos szövegkiadások esetében jelentkeztek.”Parádi Andrea: "Internetes kritikai kiadások" in A magyar irodalom filológiája (2005) Gépeskönyv Kft. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-irodalom/ch13s05.html Természetesen a digitális szövegkiadás nemcsak megoldásokat nyújt, hanem sajátos problémákat is felvet. Maróthy Szilvia megfogalmazásában „A tudományos elektronikus kiadások megőrzésének és fenntarthatóságának problémája nemcsak e műfaj múltja, hanem jövője miatt is sürgősen megoldásra vár”.Maróthy Szilvia: "Elektronikus szövegkiadások a könyvtárban" (306) TMT 64. évf. 2017. 6. sz. 298-309. Erre a problémára reflektál bizonyos fokig Palkó Gábor, amikor leszögezi „A 21. században a digitális kulturális örökség világában talán legerősebb elvárásként a platformfüggetlenség, nyílt hozzáférés (Open Access) és szabványosság kívánalmai fogalmazódnak meg.”Palkó Gábor: "Mit jelent a digitális filológia a szemantikus web korában: a DigiPhil projektről" Magyar Tudomány 2016. November http://www.matud.iif.hu/2016/11/07.htm
Digitális textológia