265px|bélyegkép|Balassi Bálint: "Ó én édes hazám, te jó Magyarország! Ki kereszténységnek viseled paizsát…" Magyar és török vitéz összecsapás, korabeli allegórikus ábrázolásaAz oszmán-török hódítás ideológiája , mohacsi-csata.hu A kereszténység védőbástyája a középkorban széles körben használt díszítő jelző, missziós érzület, mellyel a nyugati kereszténységet a nem keresztény (pogány, muszlim) népek és országok, különösképpen az Oszmán Birodalom támadásai ellen sikerrel védő országokat illették. Ez időben és e népek ellen harcolván vált a magyar nemzeti hivatástudat kifejezésévé. A magyar nemzetfogalom, nemzeti identitás két legfontosabb eredő forrása a hun–magyar rokonságon alapuló leszármazástudat (más néven történeti tudat) és a kereszténység védőbástyája eszméből levezetett hivatástudat.Deér József akadémikus, történész megfogalmazásában: "Ez a XV. század végén már elméletileg készen álló, sőt közvéleménynek tekinthető nemzeti öntudat két ellentétes, de végeredményben egymást kiegészítő elemből, egy történeti és egy hivatástudatból tevődik össze. A magyarság, mely a 13. század vége óta a maga náció-mivoltának tudatára ébred, két évszázad leforgása alatt eljut odáig, hogy ezt az érzelmi keretet határozott tartalommal töltse ki: származására visszapillantva felismerje nemzeti létének és jellemének azokat a vonásait, melyek őt a világ minden egyéb nációjától elválasztják, ugyanakkor azonban oly célokat tűzzön maga elé, melyek helyét és rendeltetését a keresztény népek közösségében kijelölik. A későközépkori magyar tudatban tehát a merev népi elkülönülés és az emberi szolidaritás ellenséges erői békülnek össze, azok az erők, melyek a nemzeti individualizmus és a keresztény univerzalizmus alakzataiban, ugyanakkor az egész európai szellemben összemérik erejüket." Deér József: A magyar nemzeti öntudat kialakulása. Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt, 13. old A lengyel-magyar barátság kialakulásában is szerepe volt.
Kialakulása Magyar környezetben e fogalom hamarább megjelent, mint nyugaton.Kifejtését lásd alább. Kialakulása nyugaton Nagy Konstantin megalapította az Új Rómát (Konstantinápolyt), és ezáltal keletre költözött a Római Birodalom fővárosa. A keresztény Konstantinápoly elbukásával felmerült a kérdés ki fogja megállítani az oszmán terjeszkedést. A középkori felfogás szerint az a jó keresztény, aki meg tudja védeni a keresztényeket. Egy középkorban kialakult erénnyé vált ez. A legalkalmasabb személy erre a király, aki hadsereget szervez és sikeresen veri vissza az országba betörő portyázásokat, vagy hadsereget. Ő lesz az Athleta Christi (jelentése: Krisztus Bajnoka) és a Defensor Fidei (A Hit Védelmezője). Ebből alakul ki, és a XVI. században jelenik meg a Védőbástya-eszme, amelynek célja a buzdítás, és elismerés. A pápai bullákban éppúgy megtaláljuk, mint oklevelekben az antemurale christianitatis kifejezést,Vecsey Lajos: Az imádságok bullája és A déli harangszó, ppek.hu melyet leginkább akkor használnak amikor sikeres hadművelettel védekezik egy keresztény ország. Az egyik legismertebb hirdetője Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi római pápa II. Piusz.
A kereszténység védőbástyája vándorló fogalommá válik, nemcsak politikai retorikává válik, hanem megjelenik az irodalomban is. Nemcsak egy országra használják, hanem éppen arra, amely abban az időben kitűnik a keletről jött támadások elleni vitézséggel.
Magyarországon A magyarság a Szent István-i államalapítással (feudális keresztény állam alapítása, előtte a nem-római államiságot képviselő Magyar Nagyfejedelemség voltSzabados, György (2013) Állam és ethnosz a IX–X. századi magyar történelemben. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 135. pp. 3-24.) betagozódott a latinkeresztény, nyugati keresztény királyságok sorába. Magyarországtól délre és keletre viszont a görög- vagy bizánci kereszténység honosodott meg. Közkeletű néven az elsőt római katolikus, míg a másikat görögkeleti kereszténységnek nevezzük. Magyarország a római katolikus műveltség határmezsgyéje, legkeletibb állama lett. A legkeletibb fekvés folytán a délről és keletről jövő támadások többségének szükségszerűen Magyarországon kellett általmennie. Szent István volt az első uralkodó, aki a kereszténységet megszilárdította törvénykezéssel, belső és külső harccal. Törvénykönyvében mint a keresztények védelmezőjét Defensor Christianitis írja le magát.epa.oszk.hu/00000/00021/00344/pdf/mk_1990_3-4_093-098.pdf Még a 11. században szentté avatják, így lesz Magyarország első szentje. A kereszténységet a Mennyek Királynőjének, Szűz Máriának történő országfelajánlással erősíté meg röviddel halála előtt. A kereszténység védelme így lett a királyeszméből nemzettudat.A középkorban a szentek, különösen a szent királyok tisztelete az adott általános érvényű volt. bélyegkép|265px|II. Piusz pápa Szent István utódai teljes meggyőződéssel vállalták a hitvédelem szerepét, amit a magyarság történeti és földrajzi helyzetének felismerése még csak megkönnyített számukra. A XI. század közepétől kezdve az országot három oldalról pogány, eretnek és szakadár népek gyűrűje: délen a Bizánci Birodalom részben szakadár, részben patarénus-bogumil eretnekséget követő népei, északkeleten az ugyancsak skizmatikus oroszok, keleten pedig a pogány besenyő, uz és kun hordák. vette körül. Szent László királynak e kellemetlen keleti szomszédok ellen vívott harcait a király életírója a pogányok és keresztények, sőt a pogányság és kereszténység mérkőzéseként jellemzi, s minduntalan azok a frázisok tolulnak tollára, melyekkel az Ószövetség Izrael és a bálványimádók csatáit jellemzi.„összetörte az Úr a kunokat a magyaroknak színe előtt”. László király is úgy jellemzi önmagát a montecassinói apáthoz írott levelében, mint aki nem csupán adományokkal gazdagította az egyházat, hanem azonfelül még „kevés erővel sok győzelmet is aratott a barbár népek felett”. A XIII. század folyamán a magyar király kereszténységvédő szerepe még sokoldalúbbá válik. A bizánci birodalom összeomlása nem csupán melléktartományok és hűbéres államok szervezését teszi lehetővé, de módot nyújt királyainknak a nyugati-latin kereszténység terjesztésére is.Gondoljunk csak Imre, II. Endre, Kálmán herceg és IV. Béla szerb, bosnyák és bolgár vállalkozásaira, melyeket azután hasonló hitterjesztő szellemben Nagy Lajos támaszt fel a XIV. században. Ennek a hitvédő és hitterjesztő törekvéseknek legszebb példája a magyar dominikánusoknak a „Magna Hungaria felkeresésére, népének megtérítésére" irányuló vállalkozása a tatárjárás előestéjén, melynek támogatója és talán kezdeményezője is a későbbi IV. Béla volt.
A 14. században alakult ki az általános vélekedés, hogy a törököket ki kell űzni Európából. Nagy Lajos király Bulgária területén 1366-ban legyőzte a törököket, és később állandósultak a harcok. A pápa 1410-ben még Bizánc eleste előtt Magyarországot a "a keresztény hit védőpajzsának, és bevehetetlen védfalnak"" nevezi. A keletet megvédő országok közül Magyarországot látták legalkalmasabb erősségnek. Különösen a nándorfehérvári diadal után 1456 után terjedt el az országról a kereszténység védőbástyája cím. Aeneas Sylvius Piccolomïni, 1458-tól II. Piusz néven pápa, erős szorgalmazója a törökellenes harcoknak és dicsérője a magyaroknak. A kereszténység védőbástyája politikai retorikává válik, kifejezi vele a nem-keresztények elleni harc szükségességét, hasznosságát és üdvözítő voltát, bírálja és mozgósítani kívánja evvel a renyhéket, kishitűeket, megemlékezik az áldozatokról, és kitűzi a végső célt: megvédeni Európát a törököktől. Kifejezi egyben aggodalmát, ha ez Magyarországnak nem sikerül elvész mindaz a humánum amit ez az ország felhalmozott.
1509-es Hagymási Bálint Ad Pannonium versében kibővíti a bástya fogalmát pajzsra: "Csupán te vagy a Krisztus-hívő népnek/ Védelme és legyőzhetetlen pajzsa". 221. oldal. A hitszónokok, például Laskai Osvát egyenesen Istenre hivatkoznak, és alakítják ki a magyarságban ekkor a küldetés, illetve felelősségtudatot: "...a magyarságot rendelé Isten pajzsul a Nagy Török ellen." Magyarország kiemelt bástyáját egy korabeli allegorikus grafika mutatja be, ahol a római Angyalvár előtt egy bástyán magyar katonák, és az oldalán magyar címer van. Erre utaló kifejezést - Magyar kutatások szerint - a 13. - 17 századig 206 alkalommal találtak utalást a Vatikáni titkos levéltárban megemlítve Magyarországgal kapcsolatban.
Magára hagyatottság