A kozmográfia (a görög kósmos (="univerzum"), gráfein (="írás") szavakból) a Föld és az univerzum leírásának tudománya. A középkori kozmográfia a földrajztudományt, a geológiát és a csillagászatot is magában foglalta, és feltárta az embernek a világhoz való viszonyát. A kifejezés Klaudiosz Ptolemaiosz munkájában jelent meg. A 17. századig e kifejezést előfutárként használták e tudományágak szinonimájaként.
A 13. századi perzsa tudós, Zakarija al-Kazvini (1203–1283) A teremtés csodái című műve tekinthető a kozmográfia egyik fő korai munkájának.
Johannes Honterus (1498-1549), az erdélyi szász humanista latin nyelvű kozmográfiája Európa-szerte keresett földrajzi tankönyv volt, a 16. században számtalanszor kiadták.
1659-ben Thomas Porter egy kisebb, de kiterjedt leírást tett közzé a világról, amely magába foglalta a teremtés előtti világesemények kronológiáját is. Mindez része volt az európai reneszánsz tendenciájának, hogy feltárja (és talán megértse) az ismert világot.
Nevezetes kozmográfusok Anonymus de Ravenna (7. század) Martin Behaim (1459–1507) Martin Waldseemüller (ca. 1470–1521) Sebastian Münster (1488–1552) Petrus Apianus (1495–1552) Gerardus Mercator (1512–1594) Livio Sanuto (1520–1576) Ignazio Danti (1536–1586) Alain Manesson Mallet (1630–1706) Vincenzo Maria Coronelli (1650–1718)
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Ókori tudomány