A klímatörténet és az emberi történelem cikk a Föld éghajlatának múltbeli történetével és a hozzá szorosan kapcsolódó történelemmel foglalkozik.
A kainozoikum szakaszai A kainozoikum földtörténeti korai: paleocén – kb. 65,5 millió évvel ezelőtt kezdődött és 55,8 millió éve ért véget. eocén – kb. 55,8 millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,9 millió évvel ezelőtt fejeződött be oligocén – 33,9 millió évvel ezelőtt kezdődött és 23 millió éve zárult miocén – 23 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt zárult pliocén – 5,3 millió évvel ezelőtt kezdődött és 2,6 millió évvel ezelőtt ért véget pleisztocén – 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt ért véget holocén – jelenleg is tart
Holocén A holocén időszaka kb. - évvel ezelőtt kezdődött és máig tart.http://www.stratigraphy.org/ICSchart/ChronostratChart2015-01.pdf Az éghajlati ingadozásokon alapulva öt időintervallumra osztják. Ezek a nemzetközi és a Kárpát-medencei nevük alapján: preboreális szakasz vagy fenyő-nyír-korFőként a fenyők hona volt hazánk. A hegyekben lombelegyes tűlevelű tajgaerdők voltak, a Kárpátokban már jelentős volt a lucfenyő, az Alföldön az erdőssztyepp, a sztyepp növényzet, de mindvégig, mindenhol az erdeifenyő és a nyír volt a jellemző. boreális szakasz vagy mogyoró-korEurópa-szerte, de különösen tőlünk nyugatra ebben a fázisban mutatták ki a legtöbb mogyorót atlantikus szakasz vagy tölgy-korA hegyvidékeinken a tölgyesek, gyertyánosok és bükkösök, az Alföldön a kelet-európai nagy erdőssztyepp zóna legnyugatibb előfordulásaként a tölgyes erdős puszták alkotják a természetes növénytakarót. szubboreális szakasz vagy bükk-korA posztglaciális folyamán ekkor volt az Alföldön a legtöbb erdő, és a fafajok közül leggyakoribb a bükk. szubatlantikus szakasz
A holocén kezdetén a megafauna kipusztulásával a jégkorszaki vadászoknak életmódot kellett váltaniuk. A nagyemlősök jelentős fajtapusztulásának okáról a szakirodalomban élénk vita folyik. A gyapjas orrszarvú, a nagy barlangi medve, az európai kardfogú tigris kihalását egyesek a klímaváltozás következményének tartják.
A fiatalabb driász kb. év után éppoly hirtelen fejeződött be, mint ahogy elkezdődött. A holocén kezdetén az évi átlaghőmérséklet néhány évtized alatt több Celsius-fokkal emelkedett. A viharok hevessége csökkent, a csapadékmennyiség megduplázódott. Arra a kérdésre, hogy hogyan került sor erre a radikális klímaváltozásra és felmelegedésre – mint mindig – most is hiányzik a válasz.
A holocénban jött létre az a környezet, amit ma „természetesnek” tartunk. A tengerszint emelkedésével létrejött a kontinensek mára is jellemző formája, a növény- és állatvilág az új viszonyokhoz igazodott.
Kr. e. 7000 körül az északi féltekén hidegebbek lettek a nyarak.
Kr. e. 7500-5000 között: özönvizek A tengerszint emelkedésével világszerte megváltoztak a tengerek partvonalai. A Beringia szubkontinens eltűnt, akárcsak az ázsiai szárazföldet, Japánt és Indonézia nagy szigeteit összekötő földhidak, például a Szunda-föld. Örökre megszűnt a szárazföldi kapcsolat Ausztrália és Új-Guinea között, India és Ceylon, továbbá Afrika és Madagaszkár között. A világon mindenhol nagy tengerparti régiók kerültek víz alá, amelyek korábban lakott területek voltak. Egyúttal új tengeri utak jöttek létre, például a Bering-tenger, a Szunda út vagy a Márvány-tenger, új tengerágak jöttek létre, mint a Perzsa-öböl vagy a Vörös-tenger. Új tengerek foglalták el a korábbi gleccserek helyét, mint például a Balti-tenger vagy a Hudson-öböl. Kialakult a La Manche csatorna, amely elválasztja Brit-szigeteket a szárazföldtől.
Kr. e. 5500 körül csobogás hallatszott a Boszporusznál, majd a víz a Niagara-vízesésnél 400-szor hatalmasabb erővel tört át, ami az európai történelem legnagyobb árvízi katasztrófájának kezdetét jelezte.https://www.nytimes.com/1996/12/17/science/geologists-link-black-sea-deluge-to-farming-s-rise.html Az egykori nagy édesvizű tóból a Fekete-tenger lett. Ezt az özönvizet sokan a Gilgames-eposz történetével és a bibliai özönvízzel kötik össze. A korai fekete-tengeri kultúrák maradványai azóta a tenger alatt fekszenek eltemetve.Stephen Mitchen: After the Ice, London, 2003, 153. sk.
Kb. Kr. e. 5000 körül elkezdődött az Északi-tengeren a Dogger-pad víz alá kerülése. Szicília különvált Olaszországtól, akárcsak a görög szigetek az anatóliai szárazföldtől.
Az atlantikus korszak klímaoptimuma A középső holocénban, Kr. e. 6000 körül nedvesebb lett az éghajlat. Általánosan ezt a közbülső meleg periódust nevezik atlantikus szakasznak (kb. Kr. e. 6000-3000). Ez a legmelegebb és egyúttal a leghosszabb szakasza a holocénnek. Átlagosan 2-3 °C fokkal volt magasabb a hőmérséklet, mint a 20. század végén. A gleccserek nagyrészt elolvadtak, és nagy mennyiségű vizet szabadítottak fel. A mai Jeges-tenger jégmentes volt. A Közel-Kelet egész területén Indiával és Kínával bezárólag nedvesebb klíma uralkodott. A tengerszint és a tavak vízszintje jóval magasabb volt, mint ma. A tavak akkorák voltak, mint a beltengerek.
Ha az aranykorról szóló mítoszoknak van reális alapjuk, akkor alighanem az újkőkorszakban és a bronzkorban uralkodó tartósan meleg éghajlatról szólnak. A klímatörténészeknek az a véleményük, hogy ez a kor messzemenően mentes volt a viharos időjárástól, és hogy a klíma stabilitása kedvezően hatott a kultúrák gyors fejlődésére.
Az újkőkor évezredeiben az erdő borította Közép-Európa az irtások és a földművelés következtében kultúrtájjá alakult át. A növekvő népességszám miatt újabb és újabb erdőket kellett kiirtani.
Az atlantikus szakasz alatt az Alpok messzemenően fagymentes volt. Csak a vége felé kezdődött el lassan újra az eljegesedés a magasban. Ötzi, a gleccsermúmia megtalálása éghajlatjelzőként szolgálhat.
Szahara Afrikában a Csád-tó területe Kr. e. 4000-ben km² lehetett (ma km² körüli), míg a vízszint 40 méternyivel volt a mai fölött.http://ecolounge.hu/vadon/ezert-viragzanak-az-esoerdok A Nílus áradásai 7 méterrel magasabb szintet értek el, mint az asszuáni-gát felépítése előtti időkben. A nagyobb nedvesség felvirágoztatta Észak-Afrikát. A korai holocénban a Szahara középső részén, amelyet gyakori esőzések, számtalan folyó és tó jellemezett, nagyvadra vadászó emberek sűrű populációja élt. Őket váltották később fokozatosan a nomád marhapásztorok. Feltehető hogy első ízben éppen itt háziasították a szarvasmarhát.R. Said, Hugues Faure: Cronological Framework: African pluvial and glacial epochs
A legújabb kutatások alapján a Szahara vegetációja Kr. e. 3500 körül kezdett átalakulni. Először az erdős vegetáció, majd a füves szavanna is eltűnt, és vele együtt az orrszarvúak, zsiráfok, elefántok és az ember is. A terület kiszáradása igen hosszú ideig, több ezer évig tartott, de Kr. e. 700 körül már a maihoz hasonló sivatagi környezet jellemezte.http://www.ma.hu/tudomany/13072/A_Szahara_elsivatagosodasa_tobb_ezer_evbe_kerult
Kr. e. 2150 körül: a fejlett kultúrák összeomlása Az első fejlett kultúrák összeomlása még közvetlenebbül hozható összefüggésbe az éghajlat ingadozásaival, mint felemelkedésük. Az óbirodalom krízisét és az "első átmeneti kor" kezdetét a Nílus áradásának Kr. e. 2150 körüli megszűnésével és a szubboreális szakasz egyik tetőpontjával magyarázzák. A klímaváltozás következményei nem a fejlődés irányát határozták meg, hanem az "eddigi létformák folytatását zárták ki".John Baines, Jaromir Málek: Welt-atlas der Alten Kulturen: Ägypten, 1980, 14. o. II. Pepi fáraó hosszú uralkodásának végén éhínségek törtek ki. A birodalom összeomlott, a központi hatalom már nem töltött be ellenőrző szerepet. A következő dinasztia alatt Egyiptom több részre hullott, és csak több mint száz évvel később, a középbirodalom 11. dinasztiája idején vált újra egységes birodalommá.
Nem sokban különbözött a helyzet Mezopotámiában. Ennek a fejlett kultúrának a felemelkedése az éghajlat megváltozásának volt köszönhető. A Perzsa-öböl partvonala lényegesen megváltozott annak következtében, hogy a jégkorszak után 110 méterrel megemelkedett a tengerszint. Az atlantikus szakasz végén, Kr. e. 3500 felé a tenger Ur környékéig, a sumer kultúra központjáig ért. Ahogy a Tigris és az Eufrátesz feltöltötte a keskeny öblöt, hátrébb húzódott annak partvonala, benépesült a termékeny árterület. A mocsarak lecsapolásáról a világirodalom egyik legrégibb eposza ad hírt. A mezopotámiai kultúra felemelkedéséhez hasonlóan a bukása is szélsőséges klimatikus eseményekhez, a boreális szakasz tetőpontjának aszályaihoz kapcsolódik: az Akkád Birodalom megközelítőleg akkor bomlott fel, mint az Egyiptomi óbirodalom, Kr. e. 2150 körül. A folyamatot a városállamok és a nomád törzsek lázadásai indították el.
A Perzsa-öböl mélyéről vett furatminták azt mutatják, hogy az összeomlás idején pusztító aszály uralkodott, ami minden valószínűség szerint társadalmi és politikai problémákhoz vezetett. A komoly öntözési problémával küszködő aszályos terület a Földközi-tenger térségétől Kínáig terjedt. A „termékeny félhold” térségét száraz nyarak sújtották, az esős időszakok pedig lerövidültek vagy kimaradtak.Paul Andrew Mayewski, Frank White: The Ice Chronicles, 2002, London, 102. sk.
Indus-völgyi civilizáció Majdnem egy időben Egyiptommal – kb. Kr. e. 2600 körül – kezdődött az Indus-völgyi kultúrák virágzása. Ezt a csapadékmennyiség megnövekedése és a növényzet sűrűbbé válása előzte meg Kr. e. 3000 körül. Az indiai folyamvölgyi kultúrák nagy mértékben függtek a csapadék mennyiségétől; a monszun megbízható ismétlődése a mezőgazdasági termelés kezdetén kedvezett a terméshozamnak.
Az indológusok szerint a klímaváltozás okozta környezeti katasztrófa vetett véget az Indus-völgyi civilizációnak. A régészeti leletek arra utalnak, hogy a Ghaggar folyó völgyének Kr. e. 1700 körüli hirtelen kiszáradása idézte elő a termés visszaesését, ami azután a városok pusztulásához vezetett. A városokkal együtt az emberek is eltűntek és a harappai kultúra a feledés homályába merült.G. Singh: The Indus Valley Culture, 1971 Csupán 200 évvel később, Kr. e. 1500 körül az indoeurópai népvándorlási hullámmal Dél-Ázsiába jött nomádok telepítették be újra a területet.Hermann Kulke, Dieter Rothermund: Geschichte Indiens, 1998
Elképzelhető hogy erre a hanyatlásra van párhuzamos példa a másik korai civilizációban, Egyiptomban is. Ott a Kr. e. 18. században hasonló katasztrófa történt, mint az óbirodalom pusztulásakor. A 13. dinasztia korában olyan gyakran váltották egymást a fáraók, hogy pontos számukat a mai napig sem sikerült tisztázni, majd az azt követő 14. dinasztia alatt összeomlott a birodalom.
Kr. e. 1200 körül: kulturális összeomlás A fejlett mükénéi kultúra a Kr. e. 13. század végén katasztrófával végződött. Ebben az időben fejeződött be Görögországban a palotaépítések kora. A jelentős központok kiürültek, és az elkövetkező évtizedekben egész övezetek maradtak lakatlanok az ország belsejében. Ez a korszak Görögország sötét korának számít, mert kiapadtak a művészet, az építészet és az irodalom forrásai, és a homéroszi kor kezdetéig egyáltalán nem léteznek írásos művek, amelyek a történelem e sötét időszakát megvilágítanák.
A Görögországot sújtó hosszan tartó aszály következtében veszítette el a társadalom a létalapját.Reid A. Bryson: Drought and the Decline of Mycenae, 1974, 46-50. old A vízhiány volt az oka a hettita birodalom bukásának is, ami 200 év prosperitása után Kr. e. 1200 körül következett be. Az Anatóliában pusztító éhínségek után a hettiták Egyiptom segítségét is kérték, és birodalmuk központját a fennsíkról Szíria sík vidékére helyezték át. Ott azonban másik nehézséggel kellett szembenézniük. A Földközi-tenger térségében dúló éhínség a tengeri népek rohamát, pusztítással egybekötött vándorlását idézte elő, amely Ugarit és feltehetőleg a hettita birodalom kultúrájának leáldozását is okozta.Horst Klengel: Hungerjahre in Hatti, 1974, 165-174. old.