Kieselbach Tamás (Budapest, 1964. április 25. –) magyar műkereskedő, művészettörténész és műgyűjtő, a Kieselbach Galéria és Aukciósház tulajdonosa és vezetője. Műkereskedelmi tevékenysége mellett rendszeresen publikál; galériája múzeumi rangú kiállításokat rendez és hiánypótló könyveket ad ki.
A kezdetek Tizennégy évesen vásárolt először műtárgyat, két évvel később pedig eldöntötte, hogy műkereskedő lesz. A régi használati tárgyak iránti érdeklődése vezette a festményekig. Az elkövetkező években szisztematikusan bejárta Magyarország és a világ múzeumait, megalapozta azóta is bővülő művészeti könyvtárát. Gyűjtőklubokba járt, rendszeresen részt vett a kor egyetlen, állami tulajdonú aukciós cége, a Bizomány Áruház Vállalat árverésein. Megismerkedett az idősebb gyűjtőgeneráció tagjaival, így fokozatosan feltérképezte a hazai magánkollekciókat is. A gimnáziumi évek alatt, 1981-ben megnyerte a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett háromfordulós, országos művészettörténeti versenyt, s ez a siker is megerősítette abban, hogy korán kibontakozó szenvedélyét egész életét kitöltő hivatásként folytassa.
A Petőfi Gimnáziumban letett érettségi után két évig a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria bírálati osztályán dolgozott, majd 1984-ben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-művészettörténet szakára. 1989-ben művészettörténész, majd egy évre rá design manager diplomát szerzett. Az egyetemi évek alatt már műkereskedőként dolgozott, a megkeresett pénz jelentős részét utazásra és saját műgyűjteményének fejlesztésére fordította. Napi rendszerességgel látogatta a pesti régiségboltokat és galériákat, szombatonként a legendás Ecseri piacon, havonta egyszer pedig a pécsi vásáron vadászott az értékekre. Páratlanul intenzív munkával, alig néhány év alatt létrehozta azóta is folyamatosan bővülő magángyűjteményét, amelyet két kötetben, 1996-ban és 1999-ben a nagyközönségnek is bemutatott. Példája nyomán azóta több tucat hasonló gyűjteményi monográfia jelent meg Magyarországon.
Galériától az aukciósházig Bár a nyolcvanas évek közepétől rendszeresen kereskedett, a kilencvenes évek elején pedig már a hazai műkereskedelem jól ismert alakja volt, sokáig nem határozta el magát arra, hogy saját galériát nyisson. Kezdetben ugyanis legfőbb szenvedélye a nemzetközi régi mesterekhez fűzte és sokáig arra készült, hogy idővel külföldön, a világ valamelyik jelentős műkereskedelmi központjában telepedik le. Végül a maradás mellett döntött és ezzel együtt az a cél is megfogalmazódott benne, hogy képzőművészetünket megpróbálja külföldön is sikerre vinni. Ő mondta ki elsőként, hogy a magyar festészet sok szempontból világszínvonalú, s ez a szándékosan provokatív megállapítása azóta széles körben visszhangra talált. 1993-ban négy alkalommal Kováts Lajossal közösen rendezte meg a Blitz Galéria árveréseit, majd 1995-ben megnyitotta első saját galériáját a Falk Miksa utcában. Bő egy esztendővel később, 1996 decemberében költözött mai helyére, a Falk Miksa utca és a Szent István körút sarkán elhelyezkedő reprezentatív üzlethelyiségbe, az egykori Luxor Kávéház legendás termeibe. 1997 szeptemberében rendezte meg első aukcióját, s rövid időn belül a magyar műkereskedelem vezető szereplőjévé vált.
A műkereskedő A Kieselbach Galéria árverései és galériás forgalma elsősorban a 20. századi modern magyar festményekre koncentrálódik, de az állandóan változó kínálatban antik, 19. századi, valamint kortárs festmények és szobrok is megtalálhatók. 2018 tavaszáig a galéria összesen 58 festmény-aukciót rendezett, évente három alkalommal, tavasszal, ősszel és télen több száz festményt és grafikát kínálva az érdeklődőknek. A 2007-ben és 2008-ban megvalósult három fotóárverés jelzi, hogy Kieselbach Tamás a vizuális művészetek minden területe felé nyitott. 1999 novemberében Magyarországon először internetes festményaukciót rendezett, 2010-ben megalapította az Első Magyar Festményszakértői Irodát, 2011 végén pedig a vezető budapesti árverőházak körében sikerült meghonosítania a becsértékes aukciós rendszert. 2004-ben elsőként hirdette meg galériája honlapján a festmények ingyenes értékbecslését, amelynek következtében az elmúlt közel másfél évtizedben rengeteg jelentős műalkotás került elő a feledés homályából.
Számos festő egyéni aukciós rekordja mellett 2012 decemberéig nevéhez fűződött a legdrágábban eladott magyar festmény értékesítése is. Csontváry Kosztka Tivadar A szerelmesek találkozása című képe 230 milliós leütési áron kelt el a 2006. december 15-i árverésen, amely mérföldkőnek számít a hazai műkereskedelem történetében.
Számos jelentős műalkotás került a közvetítésével a világ kiemelkedő múzeumaiba. Rippl-Rónai József Sárga zongoraszoba című festményét a Kieselbach Galéria 2003 tavaszi aukcióján, akkor rekordnak számító 58 millió forintos áron vásárolta meg a világhírű amerikai gyűjtő, Audrey Jones Beck. A kép hamarosan a houstoni Museum of Fine Arts állandó kiállítására került Derain, Dufy és Marquet alkotásai közé. Rippl-Rónai másik jól ismert festménye, a Karcsú nő vázával című korai kompozíció szintén Kieselbach Tamás közvetítésével került 2012-ben a chicagói Art Institute kollekciójába és állandó kiállítására.
A gyűjtő Kieselbach Tamás a gyűjtőknek abba a táborába tartozik, akik számára a képek megszerzése és csoportosítása elsősorban véleménymondás. A kezdetektől a magyar festészet történetét akarta újraírni a kollekcióban testet öltő független értékítélettel, a válogatás és a belső hangsúlyok segítségével. A bélyeggyűjtőkre jellemző, a rések szisztematikus kitöltését megcélzó mentalitás helyett ő inkább a „térdremegtető” nagyvadakra, a korszakokat, művészi pályákat magukba sűrítő, megrendítő erejű ikonokra koncentrál, hiszen úgy tartja, hogy a művészi teljesítményeket is a legnagyobb dobások jellemzik igazán. Határozott véleménye szerint egy jó gyűjtemény erejét a nagy életművekből megszerzett kiemelkedő darabok adják. Saját kollekciója e gyűjtői attitűd mintapéldája: a modern magyar festészet legnagyobbjait egyaránt múzeumi rangú alkotások reprezentálják, olyan sűrűségben, amelyre nem találunk példát korszakunkban. Csontváry, Ferenczy, Mednyánszky, Fényes, Vaszary, Rippl-Rónai, Galimberti, Berény, Aba-Novák – a terjedelmi korlátok miatt még felsorolni is lehetetlen azokat a művészeket, akik korszakos főművekkel vannak jelen Kieselbach válogatásában.
Kollekcióját – melyet egyben soha, senki sem látott még – élesen elválasztja attól a hatalmas, de szükségszerűen heterogén műtárgyanyagtól, amelynek megszerzése műkereskedői tevékenységének következménye. Az utóbbiban a megengedő szabadság érvényesül, az előbbiben szigorú elvek és kiérlelt értékítélet ölt testet. Mindez a színek erejét felfokozó, fauve attitűd hangsúlyozásában éppen úgy megnyilvánul, mint abban a döntésben, hogy a klasszikus „nagyok” mellé kiket és milyen művekkel emelt be az elfeledett és felfedezésre váró, vagy egyenesen lenézett életművek közül: Szabó Vladimir monumentális, verista kompozícióit, Scheiber korai olajképeit, Batthyány Gyula túlfűtött, art deco festményeit, vagy Bohacsek Ede a nemzetközi neoprimitivizmussal, és Duray a német neue sachlichkeittel rokon alkotásait. Egyike volt azoknak, akik gyűjtőként fontos szerepet játszottak a nagybányai művészet, majd a magyar Vadak kiállítási revelációt hozó felfedezésében, de a Nyolcak 2010-es tárlatainál is a legnagyobb magánkölcsönző volt.
Igazi gyűjteményében minden kép mögött tudatos, alaposan átgondolt döntés áll: Rippl-Rónaitól nem véletlenül egy kukoricás főmű, Ferenczytől egy nagybányai, figurális plein air, Aba-Nováktól pedig egy 20-as évekbeli, felsőbányai olajkép került be, mint ahogy Vaszary „minimalista” csendélete, Rudnay üres tája, Kádár sturmos kompozíciója vagy Gulácsy légies grafikái is élesen jelzik az egyes életműveken belüli hangsúlyokat.
A gyűjtés irracionális energiákat és szinte felmérhetetlen időt felemésztő sprintjét a 90-es évek közepén egy tudatos döntéssel lassította, majd zárta le, mikor válogatását két reprezentatív, mintaadó kötetben tárta a közönség elé. A magyar festészettörténet újraírásának ambíciója azóta sem csillapodott benne, csupán más eszközökkel kívánja segíteni. Könyveket ad ki, adatbázist épít, tudatosan fejleszti minél hangsúlyosabbra a magyar festészet internetes jelenlétét, valamint fokozottan támogatja a magyar festményekből rendezett külföldi kiállítások ügyét. Mindezt azért, hogy végre a nemzetközi figyelem a kvalitásai által megérdemelt erővel forduljon a magyar képzőművészet felé.
Könyvkiadás Kieselbach Tamás gyűjtői szenvedélye mindig szorosan összefüggött azzal a vággyal, hogy képek segítségével fogalmazza meg saját véleményét a magyar festészetről, a történelemről és az életről. Miután megszerkesztette és kiadta a műgyűjteményét bemutató két kötetet, idővel megérlelődött benne az elhatározás, hogy a lehető legbővebb forrásból merítve folytassa ugyanezt a kommunikációt. Közel öt éves intenzív munkával feltérképezte és befotóztatta a hazai köz- és magángyűjteményeket, majd megszerkesztette és kiadta a magyar festészet történetét tárgyaló, valaha volt legjelentősebb összefoglalást. A Modern magyar festészet 2003-ban és 2004-ben megjelent első két kötete mérföldkő a hazai művészettörténet-írás és műgyűjtés történetében: nem csupán a bemutatott anyag páratlan gazdagságával, de a válogatás újszerűségével és a csoportosítás kimeríthetetlen komplexitásával is új utakat jelölt ki. A több mint 2400 mű reprodukciója azóta csaknem minden magyar tárgyú festészeti kiállítás és kötet kiinduló bázisa, így kánonformáló hatása szinte szinte felbecsülhetetlen. E két kötettel, a képfolyamokban megtestesülő ízléssel és érzékenységgel Kieselbach Tamás egyike lett azoknak, akik az ezredfordulót követő években a legnagyobb hatást gyakorolták a hazai képzőművészeti értékrendre és diskurzusra. Ezt a folyamatot erősíti, hogy a galéria az elmúlt másfél évtizedben – az ország legnagyobb, több mint 50 ezer műalkotás reprodukcióját tartalmazó fotóarchívumával – szinte valamennyi, a 20. századi magyar festészettel foglalkozó kötet létrejöttéhez tevékenyen hozzájárult.