Georges Feydeau (IPA: [ʒɔʁʒ fɛ.do]) (Párizs, 1862. december 8. – Rueil-Malmaison, 1921. június 5.) francia drámaíró, az általános vélemény szerint Molière óta a legnagyobb francia vígjátékszerző. Az abszurd dráma előfutáraként több mint 60 színdarabot írt. Apja Ernest Feydeau (1821–1873) író, fia Jean-Pierre Feydeau (1903–1970) filmrendező, forgatókönyvíró.

Életrajz bélyeg|bal|Georges Feydeau Ernest-Aimé Feydeau (1821–1873) író fiaként született, aki szintén sikeres mesék szerzője volt, pl. Fanny (1858), Souvenirs d'une cocotte (1872). Édesanyja Léocadie Boguslawa Zalewska lengyel származású nő volt. Húszéves korában írta Feydeau első komikus monológját. Első sikerét négy évvel később, a Tailleur pour dames (A női szabó, 1886) című darabjával aratta. Még abban az évben feleségül vette Marianne Carolus-Durant, a híres portréfestő, Carolus-Duran leányát. A házassággal elegendő jövedelemhez jutott, amíg sikeresebb szerző nem lett, ám 15 év után a pár jogilag különvált, és 1916-ban hivatalosan is elvált.

1890-ben Feydeau nagy fába vágta fejszéjét; elkezdte tanulmányozni Eugène Labiche, Henri Meilhac és Alfred Hennequin műveit. Ez inspirálta őt, hogy megírja elismert darabját, a Champignol malgré lui (A tartalék tartalékos, 1892) címűt. Ezután nevet szerzett magának mind hazájában, mind a tengeren túl, más nyelveken is játszották műveit, akár már franciaországbeli bemutatójuk előtt.

Ezek a komédiák gyakran a párizsi alvilágban játszódnak. Nagyszerű és bonyolult komplikációikkal, félreértésekkel és véletlenekkel együtt, egy kritikusa „bohóc a dobozban” konstrukciónak nevezte.

bélyeg|264px|Sikerei csúcsán

Több mint 60 színdarabja közül a leghíresebbek, a vaudeville stílusában íródott Une puce à l’oreille (Bolha a fülbe, 1907), Le Système Ribadier (1892), La Dame de chez Maxim (Osztrigás Mici; Egy hölgy a Maximból, 1899), és az Hortense a dit: „Je m’en fous!” (Hortense mondja: „Nem érdekel!”, 1916). Más híres vígjátékai: L’Hôtel du libre échange (Hotel Paradiso), Le Dindon (A tökfilkó; Balfék, 1896) és egy sor 1908 után, ilyen címeken: Du Mariage au Divorce (Esküvőtől válóperig) (On purge bébé, Feu la mère de madame, Léonie est en avance és Mais ne te promène donc pas toute nue).

Kritikusai szerint Feydeau ebben az időszakban felhagyott a könnyed szórakoztatással, és kora egyik legnagyobb francia drámaíróinak egyikévé avanzsált. Darabjait ma is játsszák mint a szürrealista-, a dada- vagy az abszurd dráma előfutárait. 17-et még a Broadway-n is bemutattak 1895 és 199 között. Szerbiában Ljubiša Ristić színházi rendező színre vitte a Bolha a fülbe címűt, majd több mint 1600-szor adták elő a nagy sikerre való tekintettel. Premierje 1971. június 7-én volt, majd több mint 45 éven keresztül folyamatosan színen maradt.

Fenomenális irodalmi sikere magas életszínvonalat biztosított számára (állandó asztalt foglaltak neki a Maximban), mégis a szerencsejáték és házassága kudarca anyagi nehézségekbe taszították.

Az éjszakai élet, a szerencsejáték, a szexuális kicsapongások végül vesztét okozták. 1918 telén megfertőződött vérbajjal, ami lassan őrültségbe torkollott, és három évvel később, 58 esztendős korában egy pszichiátriai klinikán bekövetkezett halálához vezetett. A párizsi Montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

Jelentősége Korán színdarabok szerző-rendezője lett, működését jellemzi a szinte eszeveszett ritmus, a „matematikailag” kiszámított komikus hatás (szigorú metteur en scène volt), amivel szerzett népszerűsége végül felülmúlta a műfaj mestere, Eugène Labiche műveiét is.

Tizenegy vaudeville-t Maurice Desvallières-vel közösen írt meg.

Feydeau nemcsak szerzője, hanem díszletezője, világosítója, jelmeztervezője, is volt darabjainak, mesteri színészvezetéssel. A táj (gazdag, bonyolult változások a láthatáron, s a sötétben) célja, ajtók, ablakok, szekrények száma, kiszámított, pontos szögek, amely (ha helyesen használják a színészek) a nevetséges hatást kelt.

Színházában sokszor helyzetkomikumra épít, olykor a helyzetek teljesen mentesek a humortól: egy férfi belép a jelenetbe, egy nő kijön onnan, mégis kirobban a nevetés.

Rendezői készsége drámaíróként évtizedek óta kiváltja a nevetést bármely típusú helyzetben, oly módon, hogy a kegyetlen szatíra a párizsi polgárság kifigurázásával, mégis beárnyékolta a munkáját. Csak mostanában, ahogy újraértékeljük, újraértelmezzük, kapjuk meg a kulcsot a polgári képmutatás ironikus ostorozásához.

Feydeau teoretikus művésze volt a ritmusnak, a hyper-reális cselekvésnek, a színészeket megpróbáló, az időben, a zenében jelentős készségeket követel, mind vokálisan, mind fizikálisan.

Művei Par la fenêtre (Az ablaknál) 1 felvonás – 1882 Amour et piano (Szerelem és zongora; A zongoratanár) 1 felvonás – 1883 Gibier de potence (Potens alak) 1 felvonás – 1884 Fiancés en herbe (Jegyesek a zöldben) 1 felvonás – 1886 Tailleur pour dames (A női szabó) 3 felvonás – 1886 La Lycéenne (Gimnazistalány) 3 felvonás – 1887 Un bain de ménage (Házi fürdő) 1 felvonás – 1888 Le chat en poche (Macska a zsebben; A csukott skatulya; Zsákbamacska) 3 felvonás – 1888 Les Fiancés de Loches (Loches-i jegyesek) 3 felvonás – 1888 L’affaire Eduard (Az Eduard-ügy) 3 felvonás – 1889 C’est una femme du monde (Világi nő) 1 felvonás – 1890 Le mariage de Barillon (Barillon házassága) 3 felvonás – 1890 Le ruban (A szalag) – 1891 Madame Sganarello (Sganarello asszony) – 1891 Monsieur chasse! (Az úr vadászni jár; A férj vadászik]) 3 felvonás – 1892 Champignol malgré lui (A tartalék tartalékos)] egy felvonás – 1892 Le système Ribadier (A Ribadier-rendszer) 3 felvonás – 1892 Un fil a la patte (Rövid póráz; Fel is út, le is út]) 3 felvonás – 1894 Notre futur (Jövőnk) 1 felvonás – 1894 L’Hôtel du libre échange (Hotel Paradiso) 3 felvonás – 1894 Le Dindon (A tökfilkó; Balfék]) 3 felvonás – 1896 Les Pavés de l’ours (Il rimedio è peggiore del male) 1 atto – 1896 Séance de nuit (Éjszakai ülés) 1 felvonás – 1897 Dormez, je le veux! (Alvás!) 1 felvonás – 1897 La dame de chez Maxim 3 felvonás – 1899 La duchesse des Folies-Bergères (A Folies-Bergères hercegnője) 3 felv. – 1902 Le Main passe (Az asszony körbejár; Kézről kézre) 4 felvonás – 1904 Le Bourgeon (A hülyéje) 3 felvonás – 1906 La Puce à l’oreille (Bolha a fülbe) 3 felvonás – 1907 Occupe-toi d’Amélie (Amélie ajánlatai) 3 felvonás – 1908 Feu la mère de Madame (A kedves anyós) 1 felvonás – 1908 Du Mariage au Divorce (Esküvőtől válóperig) 1 felvonás – 1908 után Le circuit (A kör) 3 felvonás – 1909 (Croisset-vel közösen) On purge bébé (Megpurgáljuk a babát) 1 felvonás – 1910 Mais n’te promène donc pas toute nue! (Ne járkálj körbe-körbe tök pucéran!]) 1 felvonás – 1911 Léonie est en avance, ou le mal joli (Léonie túl korán jött) 1 felvonás – 1912 Je ne trompe pas mon mari (Nem csalom meg a férjem) 3 felvonás – 1912 Hortense a dit: “Je m’en fous!” (szó szerinti fordításban: Hortenzia azt mondta: „Nem érdekel!”; magyar színpadokon A szobalány fütyül rám címmel játszották) 1 felvonás – 1916 Cent milions qui tombent (Százmillió az égből) 3 felvonás – 1911 Les Monologues (22 monológ) Inédits (Kiadatlan): Szalmabáb, Szerelem, hallgass a neved, Két kakas, egy tyúkra, Kit illet a nejem?, Óvóbácsi, Félböjt

Magyarul

A tökfejű; Rozsnyai, Bp., s.a. [1900 k.] (Rozsnyai Károly monológ-könyvtára) Mit jársz meztelenül? Vígjáték; ford. Heltai Jenő; Lampel, Bp., 1914 (Fővárosi színházak műsora) Akasztófavirág / Aludj el!; in: Ahány ház, annyi szokás; ford. Végh György, rend. tanácsok Dániel Ferenc, Mészáros Tamás; NPI, Bp., 1972 (Színjátszók kiskönyvtára) Jövendőbelink; Tragikus hirtelenséggel; Akasztófavirág; Aludj el!; in: Untat a hivatal. Francia bohózatok; ford., bev. Végh György; NPI, Bp., 1975 (Thália könyvtár) Az Úr vadászni jár. Bohózat három felvonásban; ford. Vinkó József; in: Színház, 1983/nov. Fel is Út le is Út! Komédia három felvonásban; ford. Vinkó József; in: Színház, 1987/máj. Bolha a fülbe. Vígjáték három felvonásban; ford. Mészöly Dezső; Kortárs, Bp., 2012

Bibliográfia Jacques Lorcey L’Homme de chez Maxim’s : Georges Feydeau, sa vie – Tome I, Coll. « Empreinte », Éditions Séguier, Paris, 2004. 296 p. Du mariage au divorce : Georges Feydeau, son œuvre – Tome II, Ibid., 2004. 252 p. Georges Feydeau (coffret) : L'homme et l'œuvre, Ibid., 2005 Henry Gidel, Feydeau, Grandes Biographies, Flammarion, 1992 AA. VV., Georges Feydeau, Les Nouveaux Cahiers de la Comédie-Française, La Comédie-Française – L’avant-scène théâtre, Paris, novembre 2010. Fabio Perilli, Georges Feydeau: écriture théâtrale et stratégies discursives, Coll. « Lingue, Linguaggi, Letterature », E.S.I., 2010, 228 p.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Francia drámaírók Kategória:1921-ben elhunyt személyek Kategória:1862-ben született személyek Kategória:A montmartre-i temetőben nyugvó személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai