A sáfránycsiröge (Xanthopsar flavus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó Xanthopsar nem egyetlen faja.
Rendszerezése A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, az Oriolus nembe Oriolus flavus néven. Egyes szervezetek az Agelaius nembe sorolják Agelaius flavus néven.
Előfordulása Dél-Amerikában, Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi szezonálisan elárasztott legelők, folyók, patakok és mocsarak környéke, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 20 centiméter. bélyegkép|220px|A tojó Életmódja Rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt kisebb gerinceseket és magvakat is.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma 1 500–7 000 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
EUR-Lex - magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Csirögefélék Kategória:Madárfajok Kategória:Argentína madarai Kategória:Brazília madarai Kategória:Paraguay madarai Kategória:Uruguay madarai