Alekszandr Szergejevics Puskin (; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
Élete Ifjúsága 1799. június 6-án, a Julián naptár szerint május 26-án született Moszkvában. Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal, Nagy Péter cár abesszin tisztje révén (aki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.Film is készült belőle Vlagyimir Viszockij főszereplésével, rendező: Alekszandr Mitta.
1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje Szeló-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jó hírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.
Száműzetésben Először Kisinyovba került, majd Odesszába és a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.
1824-ben visszatérhetett a száműzetésből, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.
Moszkva és Szentpétervár bélyegkép|260px|Natalja Nyikolajevna Goncsarova. A. P. Brjullov akvarellje, 1831–1832
Moszkvába, illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, amikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.
1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feleségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.
1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.
1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.
Halála 1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének védelmében párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d’Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült, amibe harmadnapra, február 10-én (a julián naptár szerint január 29-én) Szentpétervárott belehalt.
Lermontov A költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:
Meghalt a költő! Tisztasága rabját gonosz szó fente be bosszús szívét golyó találta, aláhorgadt nemes feje!… S mert alantas sértés, gyalázat nagy lelkén nem száradhatott, mint annyiszor már, maga lázadt a világ ellen – s most halott!… (részlet, ford. Lator László)
Szabadkőművessége Puskin szabadkőművességét ugyan egyesek megkérdőjelezik, de azt egyértelműen igazolja egy naplóbejegyzése és egy levele:
Puskin 1821-es naplójában ez szerepel: „Május 4-én felvettek a szabadkőművességbe.”
Zsukovszkijnak 1826-ban írt levelében található a következő mondat: „Szabadkőműves voltam a kisinyovi páholyban, pont abban, amely miatt az összes oroszországi páholyt betiltották.” Ez az ironikus véleménye feltehetőleg abból származott, hogy I. Sándor cár nem sokkal belépése után, 1822-ben betiltotta országában a szabadkőművességet.
Egyik állami tisztségéhez 1832-ben olyan nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kijelenti, hogy nem volt sem szabadkőműves, sem más titkos társaság tagja. Ezt Puskin megtette, de soha senki nem rótta fel neki – pedig a titkosrendőrség révén az illetékesek nyilvánvalóan tudtak mind szabadkőműves, mind más társaságokban játszott szerepéről.
Pályája, költészete bélyegkép|balra|250px|A 14 éves Puskin Gyerzsavin versét szavalja Carszkoje Szelóban Rjepin festményén
Pályakezdése (1811–1820)
A költészet a szabadságot jelenti számára, a Carszkoje Szeló-i líceumban (1811) ismerkedik meg a szabadgondolkodás szellemével, a líceumban főleg a klasszicizmus kultusza uralkodik. A diákok verseket, költeményeket, antológiákat, folyóiratokat írnak. Legfőbb eszméik közé tartoznak a hedonista életelvek, a nemzeti szabadság és felvilágosodás szabad gondolatai.
Indulása, eszmélése: 14 évesen a Vesztnyik Jevropi közli első költeményét, majd 15 évesen a 18. század népszerű orosz költőfejedelme, Gyerzsavin a líceumban költővé avatja, s Puskint mint „a második Gyerzsavint” említi. Ifjúkori lírájában a dekabristák eszmeköre jelenik meg. Liberális irodalmi társaságok ülésein vesz részt, szatirikus dalokat és epigrammákat illetve politikai verseket ír a rabság és rabszolgaság ellen (pl: Óda a szabadsághoz, Csaadajevhez, A falu). Költeményeinek közös jellemzője a politikai szabadság követelése, a blaszfémikus és a társadalmi ízlés elleni lázadó hang. Ars poeticája ekkor: a művészet a tiltott dolgok színtere. Megírja első nagyszabású elbeszélő költeményét: a Ruszlán és Ludmíla 1820-ban születik meg.
Romantikus korszaka (1820–1830) Száműzetésében írta az ún. déli elbeszélő költeményeket: A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút; Бахчисарайский фонтан, (1824) és a Cigányok (1824) című alkotásait. Romantikus poémáiban már ekkor felbukkannak a realista jegyek.
1825–26-ban hazatért Mihajlovszkojéba, anyja birtokára, ahol egyetlen társa a dajka, Arina Rogyionovna. Költeményeiben balsejtelmek és tűnődések, merengő hang, az elmúlás gondolatai jelennek meg.
Történeti tárgyú munkákba kezdett, s megszületett a Borisz Godunov (1825), amellyel megváltoztatja az orosz drámát. Később is ír történelmet feldolgozó munkákat, de utóbbiakban már nem maga az orosz történelem, hanem a művészet és az emberi szenvedélyek felé fordul érdeklődése, mint Mozart és Salieri (1830) illetve A kővendég (1830) című műveiben.
Romantikus életsorsokat és történeteket prózában is feldolgozott, erről árulkodnak Néhai Petrovics Belkin elbeszélései (benne A lövés, A postamester, A parasztruhás kisasszony, A hóvihar), és A pikk dáma. Célja az egyszerű és tömör fogalmazás.
Puskin a dekabrista mozgalom bukása után ismét a nemzeti történeti poéma és regény felé fordul: barátai emlékére írja az Üzenet Szibériába című versét. Költészetében folytatódik a szabadság gondolatának növekedése, s magát a váteszköltő szerepében látja, amiről árulkodik például A próféta (költemény). Nagy Péter korát a nemzeti szerveződés idejének érzi, s úgy reméli, hogy létrejöhet I. Miklós alatt is egy hasonló Oroszország. E gondolat több művében is megjelenik (Nagy Péter szerecsene, Családfám, Poltava, A bronzlovas). A történelmi ábrázolás csúcspontját A kapitány lánya (1836) című regénye jelenti.
Puskin népköltészet iránti vonzódása szorosan összefügg a történelmi érdeklődés gondolatkörével. Régi dalok, mondák motívumai elevenednek meg műveiben, majd az 1830-as évek elején meséket ír, a híresebbek közé tartoznak a Mese Szaltán cárról vagy a Mese a halászról meg a kis halról. Ekkor keletkezik befejezetlen verses drámája, A sellő is. Művészetében egyesül a folklór hagyománya és a fennkölt irodalom.
Romantikus korszakának és életművének csúcspontját világhírű verses regénye, az Anyegin megírása jelenti. Egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról. Világos és egyszerű stílusban, ám kiforrott zeneiséggel, az Anyegin-strófa eszközével. Már ajánlásában is az olvasót célozza meg:
Nem a hideg, kevély világnak, Neked szántam regényemet. Bár adhatnék a hű barátnak Ennél méltóbb hűségjelet, Méltót hozzád, szép tiszta lélek, Te szárnyaló és egyszerű, Kiben költői álmok élnek, S álmában élet van, s derű. Vedd elfogult kezedbe, kérlek, Pár tarka fejezet csupán, Van köztük bús is, van vidám is, Van népies és ideális; Kissé gyarló gyümölcs talán: Sok zsenge s hervadt színű évem, Mulatság, ihlet s egy sereg Álmatlan éj, borús kedélyem S hűvös látás termette meg. (ford. Áprily Lajos)
A romantika klasszicizálása, út a realizmus felé (1830–1837) 1830-ban a költő a Lityeraturnaja Gazetában írt, mely a dekabristák finomabb hangján szólt. Az időszak azonban nemzetközi viszonylatban is forrongó eseményekkel szolgált, egymást követték a koleralázadás, a lengyel forradalom és a párizsi felkelés. A lengyel ügy „családi pöranyag” volt Puskin szemében, s hatására alkotta az Oroszország rágalmazóihoz és A borogyinói évforduló című munkáit.
Az irodalmi életben 1836-tól a Szovremennyik (Kortárs) című folyóirat révén irodalomszervezőként is szerepet játszott. Folyóiratát Szentpéterváron 30 éven át adták ki.
Művei
bélyegkép|230px|jobbra|Szeráf Puskin A próféta című verse nyomán, (1905), Mihail Vrubel műve
Költeményei: Óda a szabadsághoz Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól. 1818 A nap tüzét A tőr A fogoly Madárka A magvető A könyvárus beszélgetése a költővel A tengerhez, xxx-hoz(1825) Téli este A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét. Téli utazás Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen, buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság. A költő és a tömeg Téli reggel: szerelmi költemény. Szerettem önt Az emlékmű
Prózai és verses epikai művei:
Ruszlán és Ludmíla (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul, s onnan merít történelmi példát. Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, amelyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett. Poltava (Полтава) (1829) témája Nagy Péter cár győzelme XII. Károly svéd király felett a poltavai ütközetben, 1709-ben. Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései (Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul. A lövés (Выстрел) A hóvihar (Метель) A postamester (Станционный смотритель) A koporsókészítő (Гробовщик) A parasztruhás kisasszony (Барышня-крестьянка) Dubrovszkij (Дубровский) (1832–33, megj. 1841) regény, amely valódi történet alapján született. A bronzlovas (Медный всадник) (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége. A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés Anyegin (Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, "az orosz élet enciklopédiája" (Belinszkij). A kapitány lánya (Капитанская дочка) (1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.
Meséi: Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról (Сказка о попе и о работнике его Балде) (1830) Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg Lebegyről, a gyönyörű cárlányról (Сказка о Царе Салтане) (1831) Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről (Сказка о мертвой царевне и семи богатырях) (1833) Mese a halászról meg a kis halról (Сказка о рыбаке и рыбке) (1835) Mese az aranykakasról (Сказка о золотом петушке)
Drámai művei: Borisz Godunov (Борис Годунов) (1830) történelmi dráma, színmű, a shakespeare-i dráma felelevenítése és az orosz dráma megújítása, a tömeg történelemalakító szerepéről szól. Mozart és Salieri (Моцарт и Сальери) (1832) dráma Lakoma pestis idején (Пир во время чумы) (1833) dráma A fukar lovag (Скупой рыцарь)(1836) dráma A kővendég (Каменный гость) (1839 megj.) dráma A sellő (Русалка) verses dráma, befejezetlen