260px|bélyegkép|Mikszáth Kálmán László (balról a második) öccsével és szüleivel Horpácson (1905) Kiscsoltói Mikszáth Kálmán László (dr. ifj. Mikszáth Kálmán; Budapest, 1885. április 28. – Budapest, Ferencváros, 1950. december 20.)Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 2127/1950. folyószáma alatt. jogász, politikus, Miskolc főispánja, Mikszáth Kálmán író fia.
Családja és származása Budapesten született Mikszáth Kálmán (1847–1910) író és farkasfalvi Mauks Ilona (1853–1926) második gyermekeként. Apai nagyszülei Mikszáth János (1808–1873), szklabonyai földbirtokos, árendás mészáros és kocsmáros, és a kisnemesi származású Veress Mária (1823–1873) voltak. Anyai nagyszülei farkasfalvi Mauks Mátyás (1825–1876), balassagyarmati szolgabíró, ügyvéd, földbirtokos és Hercsút Kornélia voltak. Öccse Mikszáth Albert író, újságíró volt. Házassága és leszármazottjai 1913. március 19-én Budapesten feleségül vette Földes Lívia Bernardine Klementinát (Budapest, 1882. június 28. – Budapest, 1970. április 13.), akinek a szülei Földes Béla (1848–1945), közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar közgazdaságtan és statisztika kiemelkedő alakja, valamint Hollander Anna (1856–1945) voltak. Ifjabb Mikszáth Kálmánnak Földes Líviától született Mikszáth Antal nevű gyermeke (1914–1975), aki a második világháború után Párizsba emigrált. Dr. Mikszáth Kálmán Miskolc után véglegesen visszavonult a politikától. 1950. december 20-án délelőtt háromnegyed kilenckor, hatvanöt éves korában hunyt el agylágyulás, függőér-meszesedés következtében.
Élete Alap- és középfokú iskoláit a fővárosban végezte el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, itt szerezte meg jogtudományi doktorátusát – kitüntetéssel. Ezután Párizsban, a Sorbonne-on tanult, Károlyi Mihállyal, a későbbi miniszterelnökkel együtt. London következett, itt jogi-közigazgatási tapasztalatokat szerzett.
Hazatérése után bekapcsolódott az itthoni közéletbe, ismertté vált publicistaként is. 1911-ben ügyvédi vizsgát tett, és Budapesten ügyvédi irodát nyitott, ám hamarosan visszatért Horpácsra, családi birtokára. Tisza István Nemzeti Munkapártja szimpatizánsaként figyelemre méltó közjogi-politikai tanulmányokat írt (A vármegye reformjáról, 1913; Az általános szavazati jog, 1917). Az első világháború alatt az Országos Hadsegélyező Bizottság munkatársa volt. A háború után Bethlen István szűkebb köréhez tartozva elindult az 1922-es nemzetgyűlési választásokon, de sikertelenül. Visszavonult Horpácsra, ahol gazdálkodott és tanulmányokat írt (A kötelesség állama felé, 1926), egyéb írásai fővárosi lapokban jelentek meg.
Sztranyavszky Sándor államtitkár ösztönzésére rövidesen újra bekapcsolódott a politikai életbe, és Miskolc főispánja lett. Tisztségét 1926 júliusa és 1932 októbere között töltötte be. Működése Hodobay Sándor polgármestersége idejére esett, de ugyanekkor volt megyei főispán a Gömbös-párti Borbély-Maczky Emil, aki a fajvédők képviselőjeként ismert. Kapcsolatukra az állandó konfliktusok voltak a jellemzők. Pedig beiktatási beszédében Mikszáth a politikasemleges működést helyezte előtérbe: „A főispánnak nincs programja, nem arra való, hogy politikailag enunciáljon. A miniszternek van programja, a főispánnak kötelességei vannak. […] őrködni [fogok] a fölött, hogy a gondjaimra bízott közérdekből egy jottányit sem hagyjak elsikkadni sem a politika, sem a helyi torzsalkodások piszkos karmai között. […] nem politizálni jöttem, hanem dolgozni”. Mikszáth főispán miskolci évei aktívak voltak, tevékeny vezetőként ismerték meg. Működése egybeesett a bethleni konszolidáció időszakával, amikor a városban az amerikai újjáépítési célú Speyer-kölcsön segítségével számos fontos beruházás valósult meg (például a Zenepalota, a Vásárcsarnok, a Lillafüredi Palotaszálló, az a Soltész Nagy Kálmán utca városi bérházai stb.). 1932-ben saját kérésére visszavonulhatott a főispánságtól, és érdemei elismeréseként megkapta a Másodosztályú érdemkeresztet a csillagokkal kitüntetést. Thurzó Nagy László Miskolci lexikon című könyvében írta, hogy a város közönsége és a politikai pártok eleinte némi idegenkedéssel fogadták a Nógrádból érkező főispánt. Az ellenzéki pártok „különös ellenszenvvel viseltettek a kissé palócosan beszélő új főispánnal szemben, mert Bethlen Istvánt vallotta vezérlő csillagának. [… Ez] később lecsillapult, sőt bizonyos rokonszenv nyilvánult meg mellette, amikor a város lakossága látta és tapasztalta, hogy a főispán nem sajnálja a fáradságot, ha a város érdekeiről van szó, s hogy következetesen és energikusan munkálkodik Miskolc érdekében. […] Mikszáth Kálmán egyik érdeme, hogy papírra vetette, bevitte a köztudatba és a minisztériumok előtt is dokumentálta Nagy-Miskolc gondolatát és sürgette a gondolat megvalósítását. Főispáni működését korrektség, a törvények tisztelete és nem pártos alkalmazása jellemezte” – írta.
Főbb művei A vármegye reformjáról, Budapest, 1913 Az általános szavazati jog, Budapest, 1917 A kötelesség állama felé, Budapest, 1926 Miskolc a magyar városok előretörésében; Ludvig-Janovits Ny., Miskolc, 1930 (Miskolci Jogászélet könyvtára)
Jegyzetek
Források
Kategória:Miskolciak Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1950-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarországi politikusok Kategória:Miskolc főispánjai