Savoyai I. Károly Emánuel, , , ragadványnevén „a Nagy”, , , (Rivoli, 1562. január 12. – Savigliano, 1630. július 26.), a Savoyai-házból származó herceg, Emánuel Filibert savoyai herceg egyetlen fia. Apjának halála után, 1580–1630 között öt évtizeden át Savoya hetedik uralkodó hercege, Piemont hercege, Aosta és Maurienne grófja, Jeruzsálem és Ciprus címzetes királya.

Élete Származása balra|65px Károly Emánuel herceg a piemonti Rivoli kastélyában született 1562-ben, szüleinek egyetlen gyermekeként.

Édesapja a Savoyai-házból való Emánuel Filibert savoyai herceg (1528–1580) volt, III. (Jó) Károly savoyai herceg (1486–1553) és Beatrix portugál infánsnő (1504–1538) fia, I. (Szerencsés) Mánuel portugál király (1469–1521) unokája.

Édesanyja a Valois-ház angoulême-i ágából való Valois Margit francia királyi hercegnő, Berry hercegnője (1523–1574) volt, I. Ferenc francia király (1494–1547) és I. Klaudia breton hercegnő (1477–1514) legifjabb leánya, XII. Lajos francia király (1462–1515) unokája.

Trónra lépése, első hadjáratai Apjának, Emánuel Filibert hercegnek politikai mozgásterét (uralkodásának utolsó két évtizedében) az 1559-ben megkötött cateau-cambrésis-i békeszerződés és a Valois Margit francia királyi hercegnővel kötött dinasztikus házasság határozta meg. A francia megszállók távoztak Savoyából, a hercegség a Habsburg császár hűbérese maradt. Az 1570-es években Emánuel Filibert – a spanyol Habsburgok és a Francia Királyság között ügyesen lavírozva – sikeresen visszaszerezte fővárosát, Torinót, és két fontos piemonti várost, Pinerolót (Pignerol) és Astit. Halálakor, 1580-ban egy modernizált, erős, fokozatosan terjeszkedni kezdő fejedelemséget hagyott fiára.

balra|bélyegkép|A Barraux-erőd terve (Ercole Negro, 1597) Károly Emánuel 18 évesen lépett a trónra. Apja szellemében kezdett politizálni. Első intézkedéseként szakított a protestáns Genffel, és tervbe vette Chablais tartomány visszafoglalását. 1581-ben és 1582-ben Thonon-ból rajtaütéseket indított, de sorra kudarcot vallott. Az ifjú uralkodó ekkor új szövetségest keresett. 1585-ben feleségül vette II. Fülöp spanyol király egyik leányát, Katalin Mihaéla infánsnőt. Spanyol támogatással Károly Amadé újabb terveket kovácsolt. Kihasználta a javában zajló francia vallásháborúk okozta bizonytalan politikai helyzetet. Anyja, Valois Margit révén I. Ferenc francia király unokája volt, erre hivatkozva a Francia Királyság trónját magának követelte.

1588-ban elfoglalta a Saluzzói Őrgrófságot. 1590-ben a katolikus liga tagjaitól megkapta a Provence grófja címet. Többször is lerohanta a francia Dauphiné tartományt, 1590-ben Fréjus-ig nyomult előre, elfoglalta Draguignan-t és Aix-en-Provence-ot, de 1591. szeptember 17-én vereséget szenvedett a pontcharrai csatában (a mai Isère megyében) IV. Henrik francia király hadvezérétől, Lesdiguières hercegtől. 1593-ban ismét hadjáratot vezetett francia területre és elfoglalta az exilles-i erődöt (Chambérytől délre). 1597-ben a Grésivaudan-völgy bejáratánál felépítette a barraux-i erődöt, amellyel dauphiné-i hódításait akarta biztosítani, de az éppen elkészült erődöt 1598-ban Lesdiguières herceg csapatai elfoglalták tőle.

Házassága bélyegkép|jobbra|Felesége, Ausztriai Katalin Mihaéla infánsnő (Sofonisba Anguissola festménye, 1577 k.) Károly Emánuel herceg 1585. március 11-én az aragóniai Zaragozában feleségül vette a Ausztriai-házból származó Katalin Mihaéla spanyol infánsnőt (1567–1597), II. Fülöp spanyol király (1527–1598) és Valois Erzsébet francia királyi hercegnő (1545–1568), V. Károly német-római császár és II. Henrik francia király unokáját.The Peerage.com

A hercegi pár házasságából tíz közös gyermek született:

Fülöp Emánuel (Philippe-Emmanuel/Filippo Emmanuele, 1586–1605) trónörökös, fiatalon meghalt, Viktor Amadé (Victor-Amédée/Vittorio Amedeo, 1587–1637), apja utódjaként 1630-tól I. Viktor Amadé néven Savoya uralkodó hercege, aki 1619-ben Bourbon Krisztina francia királyi hercegnőt (1606–1663) vette feleségül, Emánuel Filibert (Emmanuel-Philibert/Emanuele Filiberto, 1588–1624), spanyol királyi admirális, Szicília spanyol alkirálya, nem nősült meg, Margit (Marguerite/Margherita, 1589–1655), aki 1608-ban IV. Gonzaga Ferenc mantovai herceghez (1586–1612) ment feleségül, Izabella (Isabelle/Isabella, 1591–1626), 1608-tól III.  Estei Alfonz modenai herceg (1591–1644) felesége, Móric (Maurice/Maurizio, 1593–1657) bíboros, Vercelli érseke, Nizza kormányzója, aki 1642-ben unokahúgát, Savoyai Lujza Krisztina hercegnőt (1629–1692), I. Viktor Amadé leányát vette feleségül, Mária Apollónia (Marie Appoline, 1594–1656), apáca Rómában Franciska Katalin (Françoise Catherine/Francesca Catarina, 1595–1640), apáca a piemonti Biellában, Tamás Ferenc (Thomas François/Tommaso Francesco, 1596–1656), Carignano első hercege, Savoya–Carignano-ház megalapítója, aki 1625-ben Bourbon Mária soissons-i grófnőt vette feleségül, egyik gyermekük Eugène-Maurice de Savoie-Carignan herceg (Savoyai Jenő császári hadvezér hadvezér apja). Johanna (Jeanne/Giovanna, */† 1597), születésekor meghalt, édesanyjával együtt.

A francia–savoyai háborúban (1600–1601)

A Francia Királyság és a Savoyai Hercegség közötti viszály egyik forrása a Saluzzói Őrgrófság volt. A Piemont tartományon belül fekvő francia enklávéra Savoya rátette a kezét. 1595-ben IV. Henrik francia király Lyonban tárgyalt Károly Emánuellel, és felkínálta az őrgrófságot a savoyai herceg valamelyik fiának, francia hűbéri kötelékben. Károly Emánuel azonban ragaszkodott Saluzzo közvetlen birtoklásához. A vitát pápai közvetítéssel sem tudták feloldani. 1599 decemberében IV. Henrik király a fontainebleau-i kastélyban fogadta Károly Emánuelt, és választás elé állította: Savoya vagy visszaadja Franciaországnak a Saluzzói Őrgrófságot, vagy megtartja, de akkor kárpótlásul adja át Franciaországnak Bresse grófságát, Barcelonnette (Barcelonetta) algrófságot, Valle Stura di Demonte, Villar Perosa és Pinerolo (Pignerol) völgyeit.; ; ; .

Károly Emánuel időt kért, visszatért Torinóba, és háborús előkészületeket tett. Katonai segítséget kért a Milánói Hercegség spanyol kormányzójától, Pedro Henriquez de Acevedo de Fuentes gróftól. A határidő lejártakor IV. Henrik ultimátumot küldött, ezt Károly Emánuel ismét visszautasította. 1600 augusztusában Henrik hadat üzent. A királyi hadsereg elözönlötte Savoyát és Piemontot. 1601 január 17-én a legyőzött Károly Emánuel aláírta a lyoni békeszerződést, amelyben átengedte Franciaországnak Bugey, Valromey és Gex tartományokat, viszont Savoya végleg megtarthatta a Saluzzói Őrgrófságot.

Vereség Genf alatt (1602)

Károly Eménuel herceg ezután úgy döntött, ostrommal beveszi Genf városát, az ellenséges kálvinizmus szellemi–politikai központját. Utasítására Charles de Simiane d’Albigny gróf, a dauphiné-i Katolikus liga korábbi vezére zsoldos csapatot toborzott. Károly Emánuel sógora, III. Fülöp spanyol király is küldött egy zsoldos csapatot. A Julián-naptár szerint „az év legsötétebb napján”, 1602. december 11-én éjszakai rajtaütésre indultak Genf falai ellen. A csapatok az Arve folyó mentén észrevétlenül megközelítették a Genfet. A falakat ostromlétrákon tervezték megmászni (). Az előőrs be is jutott a városba, de egy éber őr riasztani tudta az alvó polgárőrséget. A falakra siető milícia visszaverte a támadást, az ostromlétrákon felfelé igyekvőket a vártüzérség tüze söpörte le. A támadás teljes kudarcba fulladt, a foglyul esett savoyaiakat a genfiek kivégezték. A rajtaütést genfi megtorló akció követte (), ezután Savoya tárgyalóasztalhoz kényszerült. 1603. július 12-én megkötötték a saint-julieni békeszerződést (Genf határában, a savoyai Saint-Julien-en-Genevois községben), amelyben Savoya lemondott Genf elleni igényeiről. Kölcsönös engedmények révén a szerződés tartós békét eredményezett a két fél között.

Genfben azóta is minden év december 12-én megünneplik az 1602-es győzelem emlékét, mely néven maradt fenn.

1610. április 25-én Károly Emánuel a piemonti Bruzolóban katonai szövetséget kötött IV. Henrik francia király teljhatalmú megbízottjával, Lesdiguières herceggel. A szövetkezés Spanyolország ellen irányult, és előirányozta (többek között) IV. Henrik (ekkor nyolcesztendős) leányának, Bourbon Erzsébet francia királyi hercegnőnek (1602–1644) házasságát Károly Emánuel legidősebb élő fiával, Viktor Amadé trónörökössel (1587–1637). A házasság azonban nem jöhetett létre, mert IV. Henrik királyt néhány héttel később, 1610. május 14-én egy merénylő meggyilkolta, a spanyol-ellenes szövetség semmissé vált. (Az özvegy anyakirályné, Medici Mária közvetítése révén Franciaország és Spanyolország között átmeneti együttműködés állt be, így 1615-ben Erzsébet hercegnőt IV. Fülöp spanyol királyhoz adták feleségül).

A monferratói örökösödési háborúban (1613–1617)

1612-ben férfi örökös nélkül elhunyt Károly Emánuel veje, IV. Gonzaga Ferenc (1586–1612), Mantova és Monferrato hercege, Savoyai Margit hercegnő férje. Károly Emánuel nyomban bejelentette igényét a Monferratói Hercegségre. Igényét egyfelől leányának özvegyi jogára, másfelől egy középkori szerződésre alapozta. 1330-ban Aymon savoyai gróf (1291–1343) feleségül vette Monferratói Jolanda (1318–1342) hercegnőt, I. Palailogosz Tivadar monferratói őrgróf (1290–1338) leányát. Após és veje örökösödési szerződést kötöttek, mely szerint ha Monferrato őrgrófjainak férfi ága kihal, a fejedelemséget Savoya uralkodója örökli.

Monferrato trónját azonban IV. Ferenc öccse, Gonzaga Ferdinánd bíboros foglalta el. Savoyai miniszterek olyan kompromisszumot javasoltak, hogy Ferdinánd bíboros-herceg vegye feleségül az özvegy Savoyai Margitot, és engedjen át néhány kisebb enklávé-területet Savoyának. Károly Emánuel azonban inkább hazarendelte leányát, Margitot és unokáját, Mantovai Máriát, de Ferdinánd visszatartotta őket. Károly Emánuel hadat üzent, a savoyai csapatok elfoglalták Alba városát. Kitört a monferratói örökösödési háború. 1613 első hónapjaiban a savoyai csapatok győzelmesen hatoltak előre.

Franciaország a Gonzaga-család oldalára állt, a dauphinéi francia hadsereg készülődése komoly savoyai erőket kötött le a nyugati határon. Spanyolország ragaszkodott a Mantovai Hercegség és a Monferratói Hercegség egységének fenntartásához. A Velencei Köztársaság és Toszkánai Hercegség Savoya oldalára állt. Trino elfoglalása után Károly Emánuel Casale Monferrato ostromát tervezte, de Milánó spanyol kormányzója ekkor katonai erősítést küldött a székváros védelmére, Károly Emánuel ezért inkább Nizza ostromára vonult. Rövidesen azonban spanyol és mantovai felmentő sereg érkezett, a savoyai hercegi csapatoknak vissza kellett vonulniuk saját területükre. Károly Emánuel ekkor Astiba rendelte hadseregét, és személyesen vezette katonáit Monferrato belsejébe. Csapatai véres harcokban leverték le az ellenük lázadó helyi erőket, elfoglalták Moncalvo, Calosso, Morano, Montemagno, Moasca, Camerana, Gottasecca, Roccavignale és Altare városokat.

Ekkorra már minden környező állam Savoya ellen fordult. A spanyol és mantovai seregekhez toszkánai és pápai csapatok csatlakoztak, Franciaország is támadásra készült. Savoya hercege súlyos helyzetbe került. Megmentésére hűbérura, Mátyás császár béketárgyalást ajánlott. Az 1613-as milánói békeszerződés Savoyát leszerelésre kötelezte, és Károly Emánuelnek bele kellett egyeznie, hogy özvegy leányát, Margitot feleségül adják Ferdinánd bíboroshoz, Monferrato új hercegéhez.