A barna vízipiton (Liasis fuscus) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Megtalálható Nyugat-Ausztrália északi részén, illetve a Sir Charles Hardy-szigeteken, a Cornwallis-szigeteken a Torres-szorosban és Pápua Új-Guineában. Indonéziában, Pápua tartomány déli részén is él.IUCN Red List - Liasis fuscus A legnagyobb populációsűrűség az Adelaide-folyó árterületénél található meg.
Alfajai
Jelenleg nem ismert alfaja.
Megjelenése
A kifejlett egyedek átlagosan 2 méter hosszúak, de akár a 3 métert is elérhetik. Robusztus testű. Hosszú fejjel rendelkeznek, amely kissé elkülönül a nyaktól. Fején hőérzékelő szerv található.Tierney G. 2000. Liasis fuscus. James Cook University, 2001. PDF at James Cook University.
Színe egységes, hátszíne irizáló sötét feketésbarna. Hasszíne fakótól az élénksárgáig terjed.
Viselkedése, életmódja
Hétköznapi nevével ellentétben sok egyed az év nagy részében a víztől távol él. Általában éjszaka aktív, nappal menedéket keres üreges rönkökben, a folyók partján és a növényzetben. Ha megijed, igyekszik elmenekülni a legközelebbi vízbe. Nem mérges.
Étrendje különböző gerincesekből áll. Madsen és Shine (1996) egyik tanulmánya szerint az Adelaide-folyó árterületén élő példányok elsősorban sötét patkányokon (Rattus colletti) élnek.
Szaporodása
A párzás júliusban és augusztusban zajlik, amely után a nőstények átlagosan kb. 12 tojást raknak. Az ivadékok az 57-61 napos keltetés után bújnak ki kb. 30 centiméteres hosszúsággal.
Jegyzetek
Források
Reptarium.cz hüllő adatbázis
Fordítás
Kategória:Pitonfélék Kategória:Hüllőfajok Kategória:Ausztrália hüllői Kategória:Pápua Új-Guinea hüllői