India nemzeti zászlaját Pingali Venkayya tervezte, és az 1947. július 22-én ad hoc jelleggel megtartott alkotmányozó gyűlés fogadta el. Az alkotmányozó gyűlést 24 nappal Indiának a Brit Birodalomtól történő, 1947. augusztus 15-én megvalósult függetlenedése előtt tartották. 1947. augusztus 15. és 1950. január 26. között ez volt az Indiai Domínium zászlaja, majd attól kezdve az Indiai Köztársaság lobogója. Indiában a trikolór szó (hindiül Tirangā – तिरंगा) majdnem mindig az indiai nemzeti lobogóra utal.
A zászló horizontálisan három részre tagolt, melyek közül a felső sáfrányszínű, a középső fehér, az alsó pedig zöld. Közepén foglal helyet a 24 küllővel rendelkező, Asóka csakrájaként ismert sötétkék kerék, amelynek eredeti ábrázolásaira Asóka oroszlános oszlopfőin leltek. Ennek a csakrának az átmérője a fehér sáv magasságának a háromnegyede. A zászló magasságának és szélességének aránya 2:3. A zászló az indiai hadsereg a katonai létesítményekre naponta felvont hadilobogója is.
Megjegyzendő, hogy a zászló ábrázolásaiban kivétel nélkül használt színárnyalat nem a sáfrány (ang.: saffron), vagy annak esetleg sötétebb változatai („aranyvesszőszín” [goldenrod] vagy „sötét aranyvesszőszín” [dark goldenrod]), hanem az égő narancssárga (blaze orange) vagy a sütőtökszín (pumpkin).
A zászló hivatalos meghatározás szerint csak egyfajta speciális, kézzel font fonál használatával készíthető el. A zászló használatát és megjelenítését az indiai zászlószabályzat pontosan részletezi.
Színei A következők az indiai zászló megközelítő színei eltérő színrendszerekben. A HTML, az RGB, a webes színkeverés (tizenhatos számrendszerben), a CMYK megfelelőket, illetve a színárnyalatokat és a Pantone egyenértékeseket. külön jelenítettük meg.
Minta HTML CMYK Szín neve Pantone Sáfrány #FF9933 0-50-90-0 Sáfrány 1495c Fehér #FFFFFF 0-0-0-0 Világosszürke 1c Zöld #138808 100-0-70-30 Indiai zöld 362c Tengerkék #000080 100-98-26-48 Tengerkék 2755c
A felső sáv színének hivatalos CYMK-értéke (0,50,90,0) – legközelebb a sütőtökszínhez áll, aminek a CYMK-kódja (0,54,90,0); míg a valódi sáfrány és a mélysáfrány (aranyvessző) kódja (4, 23, 81, 5)) és (0, 24, 85, 15)).
Története thumb|220px| Brit India zászlaja thumb|220px|right|Brit India kék hadi lobogója India csillagával. Tengerészeti zászlóként használták. thumb|220px|Kalkutta zászlaja thumb|220px|A berlini bizottság zászlaja. Először 1907-ben Bhikaiji Cama használta thumb|right|220px|Az Indiai Önkormányzati Mozgalom idején használt zászló thumb|220px|Az 1921-ben nem hivatalosan adoptált zászló, közepén a csakrával thumb|220px|Az 1931-ben tervezett sáfrány színű zászló a stilizált barna csakrával. thumb|220px|right|Az 1931-ben elfogadott zászló. Szintén ez volt az Indiai Nemzeti Hadsereg hadi lobogója. thumb|220px|right|Az Azad Hind zászlaja, először a Szabad Indiai Légió használta a Náci Németországban.
A 20. század elején, amikor az indiai függetlenedési mozgalom a brit gyarmati uralom alóli függetlenség gondolata testet öltött, igény mutatkozott egy nemzeti zászló iránt, amely a függetlenségi törekvéseknek erőteljes szimbóluma lehetne. 1904-ben Nivedita nővér, Szvámi Vivekánanda egyik ír tanítványa alkotta India első nemzeti zászlaját, amit később Nivedita nővér zászlajának hívtak. Ez egy vörös, négyzet alakú zászló volt egy sárga belső területtel, ami egy villámlást ábrázol egy fehér lótusszal. A „বন্দে মাতরম” (Bônde Matorom, jelentése „Anyaföld, meghajlok előtted!”) szavak voltak felírva a zászlóra bengáliul. A vörös jelképezte a szabadságharcot, a sárga a győzelmet, a fehér lótusz pedig a tisztaságot.
Az első trikolórt 1906. augusztus 7-én, a Bengália felosztása elleni tüntetésen Schindra Prasad Bose bontotta ki Kalkutta Parsi város Bagan nevű terén. Ez a zászló kalkuttai zászló néven vált ismertté. A zászló három egyenlő méretű horizontális sávból állt, melyek közül a felső narancssárga, a középső citromsárga, az alsó pedig zöld volt. A felső sávban nyolc, félig kinyílt lótuszvirág látható, az alsót pedig a Nap és egy félhold díszíti. Középen a „Vande Mataram” szavak vannak felírva dévanágari írással.
1907. augusztus 22-én Bhikaiji Cama Németországban, Stuttgartban egy másik trikolórt bontott ki. Ez a zászló felül zöld, középen sáfrány, alul vörös volt. A zöld az iszlámot, a sáfrány pedig a hinduizmust és a buddhizmust jelképezte. A zászló zöld sávjában nyolc lótusz van, amik Brit India nyolc tartományát jelképezték. A Vande Mataram szavak dévanágari írással szerepeltek a zászló közepén. Az alsó felén a zászlórúd felőli oldalon egy félhold, a másik részén pedig a Nap van. A zászlót Bhikaiji Cama, Veer Savarkar és Shyamji Krishna Varma közösen tervezte. Az első világháború kitörését követően a zászló berlini bizottsági zászló néven vált ismertté, miután a berlini bizottság ezt tekintette zászlajának. Ez a szervezet az Indiai Forradalmárok egyik összejövetele volt. Az első világháború alatt gyakran használták Mezopotámiában. Az Amerikai Egyesült Államokban rövid ideig a Ghadar Párt zászlaját használták India jelölésére.
A Bal Gangadhar Tilak és Annie Besant által 1917-ben alapított Önkormányzati Mozgalom új zászlót fogadott el, aminek öt vörös és négy zöld vízszintes sávja volt. A bal felső sarokban ott volt az Egyesült Királyság zászlaja, ami a domíniumi jogállást szimbolizálta, amit a mozgalom el akart érni. Egy fehér félhold és csillag helyezkedik el a zászló jobb felső oldalán. Hét fehér csillag a Nagy Medve csillagkép alakjában elrendezve, amit a hinduk szentnek tekintettek. Ez a zászló nem lett népszerű az emberek körében.
Egy évvel korábban, 1916-ban Pingali Venkayya megpróbált megszerkeszteni egy közös nemzeti lobogót. Erőfeszítéseit Umar Sobani és SB Bomanji észrevette, akik együtt megalapították az Indiai Nemzeti Zászló Missziót. Mikor Venkayya megkísérelte Mahátma Gandhi támogatását megszerezni a zászlóhoz, a Gandhi azt ajánlotta, vegyék bele a csakrát, a forgó kereket a zászlóba, ami India megtestesülését és minden szerencsétlenség kivédését jelképezi. Az egyszerű kerék az indiai gazdasági megújulás egyik megszentelt jelképe lett. Ez a fellendülés Gandhi idejében következett be, Pingali Venkayya egy olyan zászlót javasolt, amin a csakra vörös és zöld háttérben van. Azonban Gandhi úgy találta, a zászló nem képviseli India összes vallását.
Gandhi véleményét figyelembe véve egy új zászlót terveztek. Ez a trikolór felül fehér, középen zöld, alul vörös volt. Ez már jelképezte a kisebbségi vallásokat, a muzulmánt és a hindut is. Mind a három sávot részben fed egy csakra. Párhuzamot húztak azzal a ténnyel, hogy nagyon hasonlított Írország zászlajára, egy másik nagy, a Brit Birodalomtól történő elszakadásért vívott függetlenségi háborúval. Ezt a zászlót először a Kongresszusi Párt ahmadábádi gyűlésén használták. Bár a zászlót hivatalosan nem fogadták el az Indiai Nemzeti Kongresszus hivatalos zászlajaként, ennek ellenére széles körben használták az indiai függetlenségi mozgalmakon belül.
Azonban sokan voltak, akik nem voltak megelégedve a zászló mondanivalójával. Az 1924-ben Kalkuttába összehívott Összindiai Szanszkrit Kongresszus a sáfrányt vagy az okkert és Visnu jogarát, mint a hinduk jelképét ajánlotta. Még ebben az évben, de később azt ajánlották, hogy a gerut, egy földvörös színt használjanak. A szikheknek szintén volt egy kérésük, mégpedig az, hogy vagy vegyék bele a zászlóba a citromsárgát, ami őket jelképezné, vagy hagyjanak ki minden vallási jelképet.
Ezen fejlemények fényében A Kongresszusi Munkabizottság 1930. április 3-án kijelölt egy hétfős Zászlóbizottságot, hogy tárgyalja meg ezeket a kérdéseket, és válogassák ki a megvalósíthatókat. Az eredmény, amit letettek, az volt, hogy a három, a bizottság elé került szín ellen kifogással éltek. Ennek a nem kívánt eredménye az lett, hogy a következő zászló csak egy színt tartalmazott, az okkert, és a felső részen egy csakra jelent meg. Bár a bizottság ajánlotta, a kongresszus nem fogadta el ezt a tervet, mert kommunisztikus elképzeléseket szimbolizált.
Végül a kongresszus 1931-es karacsi ülésén fogadtak el végleges zászlót. Az akkor elfogadott zászlót Pingali Venkayya tervezte. Három vízszintes részből állt, a felső sáfrány, majd fehér és zöld következett lefelé, és középen egy csakra volt. A sáfrány a bátorságot, a fehér az igazságot, a zöld a hitet és a fejlődést jelképezte. A csakra az indiai gazdasági megújulást és az emberek szorgalmát szimbolizálta.
Ugyanekkor az Indiai Nemzeti Hadsereg egy másik változatát kezdte használni a zászlónak, amiben a csakra helyén egy ugró tigris, az alsó és felső sávban pedig az „Azad Hind” felirat egy-egy szava olvasható. A tigris Subhash Chandra Bose fegyveres erőit jelképezte, Mahátma Gandhi békés terveivel ellentétben. A zászlót India területén először Manipurban Subhash Chandra Bose húzta föl.
Néhány nappal India függetlenségének elnyerését megelőzően 1947 augusztusában megalakították az alkotmányozó nemzetgyűlést, amelynek az volt a feladata, hogy megvitassa India zászlaját. Rajendra Prasad vezetésével felállítottak egy ad hoc bizottságot, amelynek Maulana Abul Kalam Azad, Sarojini Naidu, C. Rajagopalachari, KM Munshi és B. R. Ámbédkar voltak a tagjai. A Zászlóbizottságot 1947. június 23-án hozták létre, amely el is kezdte a mérlegelést. Három héttel később, július 14-én dűlőre jutottak, részletes leírással letették az asztalra azt a zászlót, melyet az Indiai Nemzeti Tanács India zászlajaként elfogadhat; ez elfogadható volt minden pártnak és szervezetnek. Továbbá eldöntötték, hogy a zászlónak nem lehet semmi kommunisztikus üzenete. A csakra helyére dharmacsakra (tankerék) került, ami Szárnáth abakuszán látható volt. A zászlót először egy független állam zászlajaként 1947. augusztus 15-én bontották ki.
Készítésének folyamata + Zászlóméretek Méret mm 1 6300 × 4200 2 3600 × 2400 3 2700 × 1800 4 1800 × 1200 5 1350 × 900 6 900 × 600 7 450 × 300 8 225 × 150 9 150 × 100
right|200px|thumb|India legnagyobb zászlaja a minisztérium tetején Mumbaiban right|200px|thumb|Indiai zászló, a háttérben India szimbólumával.
Miután India köztársaság lett, 1950-ben létrehozták az Indiai Szabványügyi Hivatalt, mely először 1951-ben hozta nyilvánosságra a zászló pontos leírását. Ezt 1964-ben felülvizsgálták, és minden mértékegységet metrikus egységekkel adtak meg. A specifikációt ez után 1968. augusztus 17-én módosították. Ez a szabályozás minden, az indiai zászló előállításával kapcsolatos lényeges mozzanatot részletez, mint például a méretét, a színek árnyalatát, értékét, a világosságot, a fonalak számát, a kendert, a kötélzetét. Ezek az irányelvek rendkívül szigorúak, és bármilyen hiányosságról a zászlók gyártásában úgy vélik, hogy egy komoly sértés, amit bírsággal, börtönnel, vagy mindkettővel sújtani kell.
Az indiai pamut az egyetlen anyag, amit lehet használni a zászló készítésekor. Ennek alapanyaga kizárólag pamut, selyem és fa lehet. Ennek két fajtáját használják, az egyik a kádi drapéria, amiből a zászló testét készítik, és a másik egy bézs színű anyag, mely a zászlórúdnál tartja a lobogót. Ez utóbbi egy nem szokványos szövet, mely hálóba fog három fonalat, míg az elterjedt szövésnél kettőt fognak egybe. Ez a fajta szövés nagyon ritka Indiában, és csak néhány takács érzi képesnek magát erre. Az irányelv azt is kimondja, hogy négyzetcentiméterenként 150 fonálnak kell lennie, az öltésenként négy fonállal és egy négyzetlábnyi anyag tömegének pontosan 205 grammnak kell lennie.
A szőtt anyagot két helyről, a dharwadi Gadagból és Bagalkotból, Karnátaka északi területeiről szerzik be. Jelenleg csak egy olyan üzem van az ország területén, Hubliban, ahol zászlót lehet készíteni.