A Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság (rövidítve: Moldáv SZSZK , moldáv nyelven: Република Советикэ Сочиалистэ Молдовеняскэ; Молда́вская Сове́тская Социалисти́ческая Респу́блика Moldavszkaja Szovjetszkaja Szocialisticseszkaja Reszpublika), ismertebb nevén Szovjet Moldávia vagy Szovjet Moldova, a Szovjetunió egyik tagköztársasága volt 1940-től 1991-ig. A köztársaság 1940. augusztus 2-án jött létre a Román Királyságtól megszerzett Besszarábia és az Ukrán SZSZK-hoz tartozó Moldáv ASZSZK egyesítésével.
1990. május 23-án az ország elnevezése Moldovai Köztársasággá módosult, függetlenségét 1991. augusztus 27-én nyerte el.
Földrajzilag a Moldáv SZSZK-t nyugatról Románia, míg északról, délről és keletről az Ukrán SZSZK határolta.
Története
Létrehozása A Tatárbunár-felkelés leverése után a szovjetek 1924. október 12-én létrehozták a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot az Ukrán SZSZK-n belül, a Dnyeszter és a Bug folyók közötti területen, ahonnan a propaganda segítségével egy romániai kommunista forradalmat készíthettek elő. balra|bélyegkép|281x281px|Német térkép a frissen megalakult Moldáv SZSZK-ról, 1940-ből 1939. augusztus 24-én a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió egy 10 évre szóló megnemtámadási szerződést kötöttek, amely Molotov-Ribbentrop paktum néven vált ismertté. A felek a szerződéshez csatolt titkos záradékban megállapodtak Európa északi és keleti térségeinek érdekszférákra történő felosztásáról.Text of the Nazi-Soviet Non-Aggression Pact , executed August 23, 1939 A titkos záradék keretein belül a Román Királysághoz 1918 óta tartozó Besszarábia a szovjet érdekszférába került. Ezután a Szovjetunió és Németország is megkezdte a felosztott területek elfoglalását, amivel kirobbant a második világháború. Észtország, Lettország és Litvánia szovjet tagköztársaságokká váltak, míg Finnország elveszítette keleti határvidékét.Wettig, Gerhard, Stalin and the Cold War in Europe, Rowman & Littlefield, Landham, Md, 2008, , page 20-21Senn, Alfred Erich, Lithuania 1940: revolution from above, Amsterdam, New York, Rodopi, 2007
Június 26-án, négy nappal a Franciaországi hadjárat befejezte és Franciaország kapitulációja után a szovjet kormány ultimátumot küldött Romániának, amelyben Besszarábia és Bukovina átadását követelte. Miután a németek lemondtak Bukovina északi részéről, felszólították Romániát a jegyzék elfogadására, ami két nappal később megtörtént. A Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság a szovjet csapatok érkezésekor, 1940. június 28-án jött létre.
A régi Moldáv ASZSZK-t megszüntették, az új állam közigazgatását augusztus 2-án véglegesítették. 1940-től hat teljesen új, három besszarábiai töredék, és a hat legnyugatibb Moldáv ASZSZR megye alkotta az új országot.King, p.94 A Moldáv SZSZK 90%-a a Dnyesztertől északkeletre esett, amely a Szovjetunió és Románia 1940 előtti határvidéke, míg csupán 10%-a délnyugati volt. A Szovjetunió által 1940 júniusában elfoglalt területek kisebb, északi és déli területeit (a jelenlegi Csernyivci terület és Budzsák), amelyek etnikai szempontból heterogénebbek voltak, átkerültek az Ukrán SZSZK-hoz, habár 337 000 moldovai is a lakosok közé tartozott. Mint az ilyen, stratégiai fontosságú fekete-tengeri partvidék és a Duna torkolata is az Ukrán SZSZK-hoz lett csatolva, amely ilyen szempontból biztonságosabbnak volt tekinthető, mint a Moldáv SZSZK, amelyre Románia is igényt tartott.King, p.95
1941 nyarán Románia is csatlakozott a Tengelyhatalmakhoz a Szovjetunió elleni invázió során, majd visszafoglalta Besszarábiát, Bukovinát és megszállta a Dnyeszteren túli területeket. A második világháború végére a Szovjetunió ismét uralma alá hajtotta a korábban elveszett területeket, és ott helyreállította a hatalmát.
A sztálinizmus korszaka: elnyomás és deportálás Sok besszarábiait, akik Romániába menekültek az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől, végül a szovjet biztonsági erők fogták el, nagy részüket agyonlőtték vagy deportálták, mint a régi román kormány és a náci Németország támogatóit.King, p.96 1941. június 22-én a háború első napján szovjet katonák 10 răzeni lakossal végeztek, akiket tömegsírba temettek.Dumitru Lazur, Omorâți mișelește de bolșevici comuniști, Curierul Ortodox, nr 6 (191), 15 June 2007. 1941 júliusában, a Barbarossa hadművelet után emléktáblát avattak az áldozatok emlékére Răzeniben. A tábla felirata: "Aici odihnesc robii lui Dumnezeu Diomid, Niculai, Dănila, Nichita, Alexandru, Jurian, Alexandru, Ilie, doi necunoscuți. Omorâți mișelește de bolșevici comuniști. 12.VII.1941", magyarra fordítva: "Itt Isten szolgái, Diomid, Niculai, Danila, Nichita, Alexandru, Jurian, Alexandru, Illés, és két ismeretlen nyugszik. Öljétek a kommunista bolsevikokat. 1941. VII. 12."Dumitru Lazur, Omorâți mișelește de bolșevici comuniști, Curierul Ortodox, nr 6 (191), 15 June 2007. Az emlékhelyet 2009-ben nyitották meg újra.
A szovjet hatóságok több társadalmi és gazdasági csoportot bélyegeztek meg gazdasági helyzetük, politikai nézeteik, vagy a korábbi rezsimhez fűződő kapcsolatuk miatt. Többségüket Szibériába és Észak-Kazahsztánba deportálták vagy áttelepítették őket; egyeseket bebörtönöztek vagy kivégeztek. A romániai kommunista diktatúra tanulmányozásával foglalkozó bizottság jelentése szerint legalább 86 604 embert tartóztattak le és deportáltak 1940–1941 között. A modern orosz történészek ugyanezen időszakra a kivégzettek számát 90 000 főre becsülték.Mikhail I. Semenga, Tainy Stalinskoi Diplomatii, Moskva, Vysshaya Shkola, 1992, p.270 Az NKVD / MGB 1944 és 1952 között felszámolta az összes antiszovjet csoportot. A szovjetellenes szervezeteket, mint a Demokratikus Agrárpártot, a Szabadság Pártot, a Szabadság Demokratikus Szövetségét, az Arcașii lui Ștefant, a Vasile Lupu Gimnáziumot és a Vocea Basarabieit betiltották, vezetőiket üldözték.
A kulákellenes kampány a gazdag moldáv parasztcsaládok felé irányult, akiket Kazahsztánba és Szibériába is deportáltak. 1949. július 6. és július 7. között több, megközelítőleg 11 342 moldvai családot deportáltak az államtitkár, Ioszif Mordovec személyes parancsára, a "Déli-művelet" nevű terv alapján.
A szovjet megszállás alatt a vallási üldöztetések számos egyházi személyt céloztak meg.(románul)Martiri pentru Hristos, din România, în perioada regimului comunist, Editura Institutului Biblic și de Misiune al Bisericii Ortodoxe Române, București, 2007, pp.34–35 A szovjet megszállás után a vallási élet üldözése hasonló volt az oroszországi két világháború közötti üldözéshez.
A német kisebbségek ellen irányuló egyéb kitoloncolási kampányoknak köszönhetően az itt élő németek száma az 1930-as főről 1959-re 4000 főre csökkent a háború utáni erőszakos kitelepítés miatt. Emellett a vallási kisebbségeket (különösen Jehova tanúit) 1951 áprilisában Szibériába internálták az "Északi-művelet" keretében.
Kollektivizáció A kollektivizálást 1949 és 1950 között hajtották végre, bár már 1946 előtt is történtek kísérletek. Ez idő alatt nagy éhínség alakult ki: egyes források szerint legalább 115 ezer paraszti származású áldozata volt, akik az éhínség és az azzal összefüggő betegségek miatt haltak meg 1946 és 1947 decembere között. Charles King professzor sok bizonyítékot gyűjtött, hogy a szovjetek nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket készíttettek a vidéki moldvai emberekkel, de igen nagy hányadát később a Szovjetunióba szállították, mint hadizsákmányt.
Hruscsov időszak: 1956–1964 Nyikita Hruscsov uralma alatt a gulág táborok többségét felszámolták és az internáltak túlélői fokozatosan visszatelepültek a Moldáv SZSZK-ba. A politikai változás véget vetett az NKVD / MGB ellenőrizetlen hatalmának. A tervgazdálkodás olyan területeken fejlődött ki, mint az oktatás, a technológia, a tudomány, az egészségügy és az ipar (kivéve azokat a területeket, amelyek politikai szempontból érzékenyek voltak, például genetika vagy történelem).
Brezsnyev időszak: 1964–1982 1969 és 1971 között egy titkos nemzeti hazafias frontot hoztak létre több fiatal részvételével Chișinău-ban, összesen több mint 100 taggal, akik előbb a Moldovai Demokratikus Köztársaság létrehozását követelték, majd a Romániával való egyesülés támogatói lettek. 1971 decemberében Ion Stănescu, a Román Szocialista Párt egyik jelentése alapján Jurij Andropov, a KGB elnöke, felszámoltatta a Hazafias Frontot, Alexandru Usatiuc-Bulgár, Gheorghe Ghimpu és Valeriu Graur, a szervezet három vezetője, valamint egy negyedik személy Alexandru Șoltaianu, aki egy hasonló illegális mozgalom vezetője volt Észak-Bukovinában, letartóztatásra kerültek, majd később börtönbüntetésre ítélték őket.Unioniști basarabeni, turnați de Securitate la KGB bélyegkép|A győzelem napjának ünneplése 1980. május 9-én Az 1970-es és 80-as években Moldávia jelentős összegű beruházást nyert a Szovjetunió költségvetésétől, ami elősegítette az ipar, a tudományos létesítmények, valamint a lakhatás fejlesztését. 1971-ben a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot fogadott el Chișinău további fejlesztésére vonatkozó intézkedésekről, amely több mint egymilliárd rubel értékű beruházást biztosított a városnak a Szovjetunió költségvetéséből.Architecture of Chișinău on Kishinev.info, Retrieved on 2008-10-12 A későbbi döntéseknek köszönhetően a Szovjetunióból magasan képzett szakemberek költöztek a Moldáv SZSZK-ba, akik fellendítették a nehézipart és a tudományágakat. A Szovjetunióból érkezett támogatás ilyen elosztását részben befolyásolta az a tény, hogy Leonyid Brezsnyev (a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára 1964 és 1982 között) a Moldáv SZSZK kommunista pártjának első titkára volt 1950-től 1952-ig. Ezek a gazdasági megegyezések 1991-től, a Szovjetunió felbomlása után megszűntek, amikor Moldova függetlenné vált.
Út a függetlenség felé: 1985–1991 Bár Brezsnyev és más moldáv főtitkárok politikája sikeresen szorította vissza a moldáv nacionalizmust, Gorbacsov reformpolitikája megkönnyítette a nemzeti mozgalmak újjáéledését a térségben. A glasznoszty és a peresztrojka politikája olyan feltételeket teremtett, amelyekben a nemzeti érzelmek nyíltan kifejezhetőek voltak és a szovjet köztársaságok a központi kormánytól függetlenül dönthettek a reformok bevezetéséről.
A Moldáv SZSZK a Szovjetuniótól való függetlenség felé vezető útján a keleti konzervatív kommunisták (Tiraspol környékén), valamint a Chișinău-i kommunista párt aktivistáinak sztrájkja próbálta megállítani a függetlenedési törekvéseket. A nemzeti mozgalom legnagyobb sikere 1989. augusztus 31-én, a moldáv nyelv hivatalos elismerése és a latin ábécé bevezetése volt. 1990-ben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Moldávia végül elszakad, Szovjetunió-párti aktivisták egy csoportja Gagauziában és a Dnyeszteren túli régióban kikiáltották függetlenségüket annak érdekében, hogy a Szovjetunióban maradjanak. A Gagauz Köztársaság végül békés úton Moldovába olvadt, autonóm területként, de a Dnyeszter Menti Köztársasággal máig nem sikerült kiegyeznie, sőt rövid ideig háborúzni is kényszerült vele.
A függetlenség kikiáltása jobbra|bélyegkép|200x200px|A Moldáv SZSZK zászlaja 1990-től 1991-ig 1991. március 17-én Moldovában, a balti államokban, Örményországban és Grúziában támogatták a szakszervezeti népszavazás bojkottját 98,72%-kal, bármilyen szankció következménye nélkül.
1991. május 23-án a moldvai parlament megváltoztatta a köztársaság hivatalos nevét Moldovai Köztársaságra. Gagauzia 1991. augusztus 19-én kiáltotta ki függetlenségét.
Moldova ezután 1991. augusztus 27-én kilépett a Szovjetunióból és független államává vált a moszkvai sikertelen puccsot követően. Ezután 1991. augusztus 22-én, Chișinău-i idő szerint 12:15-kor a fővárosban tüntető tömeg ledöntötte Lenin szobrát.