Olekszandr Petrovics Dovzsenko vagy (oroszul) Alekszandr Petrovics Dovzsenko (ukrán: Олександр Петрович Довженко, orosz: Александр Петрович Довженко) (Orosz Birodalom, Csernyigovi kormányzóság, Szosznicja (oroszul Szosznyica), 1894. szeptember 10.; a juliánus naptár szerint: augusztus 29. – Moszkva, 1956. november 25.), szovjet (ukrán) filmrendező.
Élete, munkássága A némafilm korszaka Paraszti családban született. 1914-ben tanítóképzőt végzett. Volt falusi tanító és karikaturista is. 1926-ban felkereste az ogyesszai filmgyárat azzal, hogy filmes akar lenni. Két rövid komédiában és egy kalandfilmben szerepelt, majd 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) c. költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi.
Következő filmje, az Arzenál (Арсенал, 1929) az 1918-as kijevi nemzeti kormány elleni munkásfelkelésről szól. A filmben az első világháború rettenetének bemutatása az ukrán nacionalizmus ironikus ábrázolásával vegyül, a felkelést pedig patetikus tónusban mutatja meg.
1930-ban készült Föld (Земля) c. filmje, mellyel örökre beírta nevét a filmtörténetbe. A film a brüsszeli tizenkettő néven felállított 1958-as rangsorban a világ legjobb filmjei között a tizedik helyen áll. A film a kommunisták és a kulákok harcát ábrázolja az ukrán faluban. Történetében egy gyilkos kezétől meghal egy fiatal traktorista. A temetésén az egész falu ott van. A ma már mindenestül naivnak, elavultnak tekinthető történet ellenére a film patetikus költőisége, panteista szemlélete, kifejező ereje a filmet halhatatlanná teszi.
A hangosfilm korszaka Első hangosfilmje, az Ivan (Иван) a Dnyeperen folyó hatalmas vízerőmű építésének, az emberi alkotóerőnek állít emléket. Következő filmje nem az ismerős Ukrajnában, hanem a Távol-Keleten játszódik. Az Aerograd (Аэроград) egy fiktív szovjet város neve, melyet japán ügynökök mesterkedései közepette valahol az óceán partján építenek. A film egyik legnagyobb erénye a szibériai táj szépségének, éltető erejének lírai ábrázolása. A felvételeket Eduard Tissze, Eisenstein operatőre készítette. A háború előtt Dovzsenko még egy filmet rendezett, melynek témáját személyesen Sztálintól kapta. A Scsorsz (Щорс), az „ukrán Csapajev”-ről szóló film állandó ellenőrzés mellett készült el.
A második világháború idején Dovzsenko a front számára röplapokat, újságcikkeket írt, valamint szépirodalmi műveken dolgozott. Eközben több dokumentumfilm készítésében vett részt, megosztva a rendezői munkát feleségével, Julia Szolncevával.
Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel. Micsurin személye ekkor már politikailag „kényes” kérdésnek számított, és a film bemutatója után Dovzsenko hét évig semmit nem forgatott. A Dal a tengerről (Поэма о море) című filmet egy trilógia részének tervezte, melyben korábbi témájához, egy víztározó építkezéséhez tért volna vissza. Elkészítésére azonban nem maradt ideje, a felvételek előtt szívrohamban meghalt, tervei alapján a filmet felesége készítette el.
Filmjei bélyegkép|jobbra|200px|Dovzsenko emlékbélyeg 1926: Szerelmes virágszálam (Ягодка любви) 1926: Vaszja, a reformer (Вася реформатор), (forgatókönyvíró) 1927: A diplomáciai futár táskája (Сумка дипкурьера) 1928: Zvenyigora (Звенигора) 1928: Arzenál (Арсенал) 1930: Föld (Земля) 1932: Ivan (Иван), (első hangosfilmje) 1935: Aerograd (Аэроград) teljes film 1939: Scsorsz (Щорс) 1939: Bukovina, Ukrajna földje (Буковина, земля Украинская) 1940: Felszabadulás (Освобождение), (dokumentumfilm) 1943: Harc Szovjet Ukrajnánkért, (Битва за нашу Советскую Украину), (dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva) 1945: A drága haza (Страна родная) 1945: Győzelem a jobbparti Ukrajnában és a német rablók kiűzése a szovjet ukrán földről (Победа на Правобережной Украине и изгнание немецких захватчиков за пределы украинских советских земель), (játékfimes elemekkel kevert dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva) 1948: Micsurin (Мичурин), (színes) 1959: Dal a tengerről (Поэма о море), (a felvételek és az utómunkák rendezője Julia Szolnceva, Dovzsenko felesége)
Írásai Élniakarás
Magyarul Költő vagyok / A föld. Forgatókönyv; összeáll., ford., utószó Nemeskürty István; Gondolat, Bp., 1968
Emlékezete Közterület viseli nevét Moszkvában, Kijevben, Odesszában. Berlinben a Bismarckstraße-n emléket állítottak tiszteletére. 1994-ben az Ukrposta emlékbélyeget adott ki születésének 100. évfordulója alkalmából. A kijevi filmstúdió a nevét viseli.
Jegyzetek
Források Alekszandr Petrovics Dovzsenko az Internet Movie Database oldalain Életrajz oroszul Jay Leyda Régi és új (Az orosz és szovjet film története) Gondolat. Budapest, 1967 Ukrán elbeszélők, Európa Könyvkiadó, 1968
További információk Nemeskürty István: A filmvászon költője. Alekszandr Petrovics Dovzsenko; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1977 (Filmmúzeum) Jurij Barabas: Dovzsenko. Esztétikájának és költészetének néhány kérdése; ford. Tripolszky László; Gondolat, Bp., 1980
Kategória:Ukrán filmrendezők Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1956-ban elhunyt személyek Kategória:Szovjet filmrendezők Kategória:Lenin-renddel kitüntetettek Kategória:Némafilmrendezők Kategória:A Novogyevicsi temetőben eltemetett személyek