A Szigetköz (, ) a Győri-medence Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni-Duna által határolt kistája. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: . Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A lejtési viszonyok alapján két részre: a Felső- és Alsó-Szigetközre osztható fel. Tengerszint feletti magassága 110 métertől 125 méterig változik.
Keletkezése 250px|bélyegkép|A szigetközi kerékpárút A Szigetköz kialakulása a földtörténeti múltban 2,5-3 millió évvel ezelőtt a harmadkor (tercier) és a negyedkor (quartier) határán kezdődött. Ekkor ömlött le a Pannon-tenger elhagyatott medencéjébe az Ős-Duna roppant vízmennyisége. A síkságon szétterülő víz nem tudta hordalékát tovább görgetni és nagy részét lerakva szigeteket, zátonyokat épített. Közöttük sok ágra szétválva folyt tovább. Évezredekkel ezelőtt ezen a területen beltenger vize hullámzott. A geológiai körülmények folytán a víz (a Duna) megtalálta mai útját, illetve folytatódott a sík terület feltöltődése. A folyó nagy esésű része a hegyvidékről (Alpokból) itt a síkságra (Pannónia) került. A folyás lelassult, s ezzel a hordalékmozgató képessége is lecsökkent. Lerakta hegyvidékről görgetett kavicsot, amely több száz méter vastaggá vált. Ezen a hordalékkúpon szanaszét ágazó mederrendszer vonalai alakultak ki. A XIX. századi folyamszabályozás után ennek a csodálatos világnak egy része megmaradt. Ma is fészkelő helye a költöző madaraknak, rejtekhelye az állatoknak, mint például a szarvas.
A Szigetköz vízjárta vidéke limesként védte Pannóniát a Római Birodalom északi határaként. A népvándorlás hullámai is a terület peremvidékét érték, nem merészkedtek be az ingoványos mocsarak közé. A Szigetköz első állandó lakói a magyarok voltak. Lakossága ma is magyar, bár található itt besenyő, kun, török, itt-ott szláv családnév is. A folyam elképzelhetetlen ereje félelmetes pusztítást, de egyben építést is végzett az idők folyamán. Ez a területátalakítás a települések beépítési módját is befolyásolta. Így a kialakuló magaslatokon települtek le az emberek. A házak a hordalékdombok tetejére épültek, míg a kertek a dombok alja felé lejtettek.
A történelem folyamán nagy árvizes évek a következők voltak: 1242, 1426, 1760, 1809, 1845, 1850, 1862, 1883, 1954, 2002 és az eddigi utolsó 2013-ban.
Az utolsó szigetközi árvizet a még élő idősebb nemzedék nem felejti el. Ekkor az ár Ásványrárónál a Nagy Duna árvízi gátját a víz átszakította és a Szigetköz nagyobb része víz alá került. A Győr-Révfalut védő körtöltés is átszakadt és elöntötte Révfalut. Azóta megerősítették a gátakat. Állami támogatással, társadalmi összefogással eltüntették a pusztító árvíz nyomait. A Szigetköz újjáépült.
Az 1920-ban meghúzott országhatár a Nagy-Duna lett, és a csallóközi községek Szigetközbe eső határrészeit elszakította azoktól. Emiatt 1921-ben ezen a Magyarországon maradt területen három új község alakult: Vajka és Süly határából Cikolasziget, Keszölcés határából Sérfenyősziget, Doborgaz határából pedig Doborgazsziget.
Doborgazszigetet 1937-ben Sérfenyőszigethez csatolták, amely 1969-ben egyesült Cikolaszigettel Dunasziget néven.
A folyam a 19. század végén szenvedte el az igazán súlyos vereséget. Az 1886 és 1896 között elvégzett folyamszabályozás során kőhányásokkal biztosított partú főmedret alakítottak ki. A vízfolyásra merőleges lerakott kőgátakkal, a zárásokkal akadályozták a víz folyását, így minél több víz visszatartásával biztosították a hajózást. A megépült árvízvédelmi gátakon kívüli mellékágakból holtágak lettek, melyek nagy része napjainkra feltöltődött. Kialakult az áradásoktól védett úgynevezett mentett oldal, ahol megtalálhatók a síkvidékekre jellemző mezőgazdasági kultúrák. A gátak főmeder felüli oldalán megmaradt a morotvás, mocsaras, ligeterdős vadregényes vízivilág, jelentős részben alkalmanként árvízjárta hullámtér. A szabályozás, majd a Bős (Gabčíkovo) vízlépcső, végül a klímaváltozás ártalmaival sújtott őstáj ökológiai diverzitása mára alig néhány helyen ismerhető fel.Szávoszt-Vass Dániel - Megdőlhet a csehszlovák LKV a Szigetközben? (Dunai Szigetek blog, 2026.08.01.)
A Szigetköz flórája és faunája 250px|jobbra|bélyegkép|Őshonos a gólya 250px|jobbra|bélyegkép|Vidra 250px|bélyegkép|Holtág a Szigetközben 250px|jobbra|bélyegkép|Ártéri füzes
A Szigetköz közel -es területe kiemelkedő jelentőségű nedves élőhely, amelyen az egyedülálló geomorfológiai, klimatikus, talajtani és nem utolsósorban vízháztartási adottságok következtében különösen változatos élőhelyek alakultak ki, lehetőséget teremtve gazdag és sokszínű élővilág megtelepedéséhez. Ezen az ország területének alig 0,4%-át kitevő területen például megtalálható a teljes hazai edényes flóra 47%-a, a hazai halfajok 80%-a. A Szigetköz otthont ad számos különösen ritka növény- és állatfajnak, amelyek hazánkban máshol nem fordulnak elő.Magyar Tudomány, 2001. június
Fauna A Szigetköz a Duna halbölcsője volt a Bős (Gabčíkovo) vízlépcső megépítéséig és a víz 1992 októberi eltereléséig.Cséfalvay Attila - Nem hittek a szemüknek: harminc éve terelték el a Dunát (Telex.hu, 2022.10.24.)Riport a Magyar Televízió A Hét című műsorában 1993.10.22-én - [ VHS leletek ] Hírműsorok annó Youtube csatorna, 2021.09.23.Szávoszt-Vass Dániel - Előszó a Duna eltereléséhez (Dunai Szigetek blog, 2023.01.05.) 65 halfaj fordult itt elő, ez a hazai fajok 80%-a. Megtalálható itt, az eredetileg tiszta hegyi patakokban élő sebes pisztráng (Salmo trutta fario), éppúgy, mint a mocsarak, lápok védett fajai: a réti csík (Misgurnus fossilis), vagy a lápi póc (Umbra krameri). Még néhány a védettek közül: magyar bucó (Aspro singel), botos kölönte (Cottus gobio) selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer).
A kétéltűek csaknem valamennyi faja megtalálható a Szigetközben. Közülük gyakori a kecskebéka (Rana esculenta), a vöröshasú unka (Bombina bombina), és a mocsári béka (Rana arvalis). A hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, de jellegzetes fajuk, a vízisikló (Natrix natrix) itt is gyakori.
A védett lepkék közül a mocsarakra jellemzők: a mocsári bíbormoly (Ostrinia palustralis), a zanót- és vérfű boglárka (Macolinea nausithous, M. teleius), a fűz-nyár-ligeterdőkre jellemzők a kis színjátszólepke (Apatura ilia), c-betűs aranybagolylepke (Lamprotes c-aureum), kéköves bagolylepke (Catocala fraxini), a keményfa-ligeterdőkre a magyar tölgymakkmoly (Pammene querceti), a szilfa púposszövő (Dicranura ulmi), sőt a teljesen száraz területek képviselői is megtalálhatók: díszes medvelepke (Arctia festiva), fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera).
A madárfajok száma 230-ra tehető, közülük a Duna ágrendszerében járva először a gémfélék tűnnek fel. A nagyobb telepeken szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) költenek. A fokozottan védett fajok közül jellegzetesebb fészkelők a nagy kócsag (Egretta alba), barna kánya (Milvus migrans), hamvas rétihéja (Circus pigargus), fekete gólya (Ciconia nigra) és cigányréce (Aythya nyroca). A rétisas (Haliaetus albicilla) és a halászsas (Pandion haliaetus) is rendszeres vendég a területen.
A védett emlősállatok közül jellegzetesek a nyuszt (Martes martes), a vidra (Lutra lutra) és az északi pocok (Microtus oeconomus).
1991 óta természetes úton megtelepedett a száz éve kihalt hód (Castor fiber) is, Magyarországon először. Azóta úgy elszaporodtak, hogy a bővizűbb ágrendszerekben sokfelé megtalálhatók.
Flóra Láperdők A Szigetközben megtalálható mindháromféle láperdő. A szukcesszió első társulása a dárdás nádtippanos fűzláp (Calamagrostio-Salicetum cinereae), amit a feltöltődő részeken mocsári páfrányos égerláp (Thelypteridi-Alnetum) vált fel. A teljesen feltöltött szakaszon a mocsári sásos égerláp (Carici acutiformis-Alnetum) jelenik meg. Innen a szukcesszió a keményfaligetek felé vezet: a mocsári sásos égerlápból kialakul az égerfaliget (Paridi quadrifoliac-Alnetum), amit a további szárazodással szil–kőris–tölgy ligeterdő (Scillo vindobonensis-Ulmetum) vált fel. Pl:Hédervár – "Vadaskert", Máriakálnok-Arak – "Malomszer", Mosonmagyaróvár – "Parti-erdő"
Mocsárrétek A botanikailag legértékesebb mocsárrét (Alopecuretum pratense) a Felső-Szigetközben már csak egy helyen található meg, az Alsó-Szigetközben, elsősorban Lipót községtől délre, a Duna árvédelmi töltése mentén azonban még jelentős területeket borít gyep – ezek nagyobb része sajnos, nem védett. A szárazabb években egyre újabb és újabb területeket törnek fel.
A gyepeken sok védett növény- és állatfaj él, mint például: keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), mocsári kosbor (Orchis palustris), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), szibériai nőszirom (Iris sibirica), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe).
Ligeterdők A Szigetközi TK-ben megtalálható mindhárom ligeterdő társulás: bokorfüzes (Salicetum triandrae, Salicetum purpureae), puhafaliget (Salicetum albae-fragilis), keményfaliget (Fraxino pannonicae-Ulmetum).
Sajnos, a keményfa ligeterdő (Querco-Ulmetum) jelenlegi tudományos nevét adó Fraxinus angustifolia ssp. pannonicának alig néhány példánya él a területen; helyette magas kőris (Fraxinus excelsior) nő. Természetes, illetve természetközeli erdőtársulás még a gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum) és az égeres láperdő (Thelyptheridi-Alnetum).
A bokorfüzesekben és a fűz-nyár ligeterdőkben kiválóan termeszthető a gyorsan növő nemes nyár, aminek állománya országosan is drasztikusan csökken. Az egykoron az ország ötödét borító tölgy–kőris–szil ligeterdők mára annak 1%-ára szorultak vissza. Szinte teljesen eltűntek a gyertyános–kocsányos tölgyesek, és országszerte nagyon ritkák az égerlápok is.
Talajai A Szigetköz talajai elég homogének, leginkább öntéstalajokat találhatunk itt, zonális talaj nem alakult ki a területén. A talajfejlődésre két tényező volt hatással: a terület sztyepp klímája és a holocén alapkőzet. A réti típusú csernozjom talaj az újholocén során települt meg a medrekben és ártéri üledékekben.
A szigetközi talajtípusok szerinti talajjegyzéke:A Szigetköz meliorációs terve, 1989.
Fő talajtípus Talajtípus Altípus Terület (ha) % váztalajok Humuszos homoktalajokKarbonátos humuszos homoktalaj12,40,056 Nem karbonátos humusztalajok32,50,147 csernozjom talajok Réti csernozjomKarbonátos réti csernozjom273,91,239 TeraszcsernozjomKarbonátos teraszcsernozjom5256,323,793 Nem karbonátos teraszcsernozjom806,63,651 réti talajok Réti talajKarbonátos réti talaj1549,47,014 Öntés réti talajKarbonátos öntés réti talaj2111,19,556 Lápos réti talajKarbonátos lápos réti talaj49,40,223 Csernozjom réti talajKarbonátos csernozjom réti talaj830,03,575üledékes talajok Nyers öntéstalajokKarbonátos nyers öntéstalaj4034,818,264 Nem karbonátos nyers öntés talaj633,62,868 Humuszos öntéstalajokKarbonátos humuszos öntés talaj5511,224,948 Nem karbonátos humuszos öntés talaj188,80,855 Karbonátos többrétegű humuszos öntéstalaj796,83,606 Lejtőhordalék Deluviális és alluviális vegyes üledékek3,80,017
Társadalomföldrajz 250px|jobbra|bélyegkép|Alsó szigetközi falu: Nagybajcs 250px|jobbra|bélyegkép|Légifotó Mosonmagyaróvár váráról Lakói Az ember korán letelepedett a vízben, vadban gazdag területen, amely a megélhetés melletti védelmet is nyújtotta számára. Kialakultak a tájhoz és az élővilághoz kapcsolódó ősi mesterségek is. A környezet nemcsak a mesterségeket, hanem az építkezési módokat is meghatározta. Továbbá tükröződött a mondákban, mesékben, népdalokban, egyszóval a szellemi kultúrában is.