Az A Star Is Born a 2018-as Csillag születik című zenés film filmzenei albuma, amelynek előadói a főszereplők, Lady Gaga és Bradley Cooper. 2018. október 5-én jelent meg az Interscope Records kiadó gondozásában. Cooper a lemezen együttműködött Gaga régi producerével, DJ White Shadow-val, valamint számos country zenésszel, köztük Lukas Nelsonnal, aki maga is szerepel a filmben Cooper zenekarának tagjaként. Az albumon közreműködött továbbá Jason Isbell, Mark Ronson, Diane Warren, valamint Andrew Wyatt a Miike Snow-ból.

A filmzene pop és blues rock műfaji jegyeket visel, amelynek dalai elsősorban a szerelemről és annak nehézségeiről szólnak. Kereskedelmi szempontból az album több mint húsz országban vezette a slágerlistákat, számos arany- és platinalemez minősítést szerzett, és 2019 júniusáig világszerte több mint hatmillió példányban kelt el. Az album első kislemezeként 2018. szeptember 27-én jelent meg a Shallow, míg az Always Remember Us This Way és az I’ll Never Love Again limitált példányszámban, csak néhány országban került kiadásra.

Az A Star Is Born összesen hét Grammy-jelölést kapott, többek között Az év felvétele és Az év dala kategóriákban, miközben elnyerte A legjobb popduó vagy -együttes teljesítmény és A legjobb film- és más vizuális média számára írt dal díját a Shallow című számért. Egy évvel később újabb jelölést kapott az album Az év dala díjra az Always Remember Us This Way című dalával, miközben elnyerte A legjobb filmzeneválogatás (vizuális médiához) és A legjobb film- és más vizuális média számára írt dal díját az I’ll Never Love Again (Film Version) című dalával. A Shallow emellett elnyerte A legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat, A legjobb eredeti dalnak járó Golden Globe-díjat, A legjobb dalnak járó Critic’s Choice Movie Awardot, valamint a lemez 2019 februárjában elnyerte A legjobb filmzenének járó BAFTA-díjat.

Háttér és kidolgozás 2015 márciusában a Warner Bros. bejelentette, hogy Bradley Cooper rendezheti az 1937-ben azonos címmel bemutatott, Csillag születik harmadik feldolgozását. Lady Gaga 2016 augusztusában csatlakozott a stábhoz, majd nem sokkal később a stúdió is zöld lámpát adott a film forgatási munkálatainak megkezdéséhez, melyet 2017 elejére tűztek ki. A filmben Cooper a veterán countryénekest, Jackson Maine-t alakítja, aki felfedez, majd beleszeret egy ismeretlen, feltörekvő énekes-dalszerzőbe, Allybe (Lady Gaga). Gaga „segített Coopernek zenészként teljesíteni”.

A film és a karakterek kidolgozása mintegy két és fél évet vett igénybe Cooper számára. Számos zenésszel dolgozott együtt, illetve vokálisan is felkészítette magát Roger Love segítségével. Cooper azt mondta: „A végén már kezdett kialakulni a saját stílusa. Ha lett volna még egy évem a felkészülésre, akkor teljesen rockos lett volna, de így egyfajta hibrid lett belőle.”

Dalszerzés és felvételek

A filmzenét Cooper „egy kifejlődésként írta le, mint magát a történetet.” Gaga és Cooper a forgatás alatt írták a dalokat, ezáltal „minden egyes dalnak sokféle megtestesülései vannak”. Cooper hozzátette, hogy „a zene ténylegesen egy karakterré vált a filmben. Nincs olyan dalszöveg a film bármely pontján, amelynek ne lenne jelentősége a történetet illetően. Ez volt a kiinduló pontunk és csak ki kellett kísérletezni, hogy mely dalokat illesszük be a jó helyre.” Jason Isbell írt egy dalt Cooper karaktere számára, amely „az a kard lett, amelyből [Cooper] zenéjének nagy része származott”. Isbell a Nashville székhelyű producer, Dave Cobbon keresztül juttatta el a felvételt, akivel Cooper együtt dolgozott.

Cooper a country zenész Willie Nelson fiával, Lukas Nelsonnal is felvette a kapcsolatot, miután látta egy fellépését 2016 októberében a Desert Trip fesztiválon. Felkérte, hogy segédkezzen a filmzene elkészítésében, mint zenei tanácsadó. Nelson elárulta, hogy „minden komolyság nélkül elkezdett dalokat írni a film számára és elküldte a producereknek, akiknek megtetszett.” Miután Lady Gaga is csatlakozott a projekthez, Nelson és Gaga együtt dolgoztak tovább a filmzenén, amelyből Nelson elmondása szerint szoros barátság kötődött kettejük között. Gaga háttérvokálozott két dalon is, amelyek Nelson saját, 2017-ben megjelent albumán kaptak helyet. Nelson és bandája, a Lukas Nelson & Promise of the Real Cooper zenekaraként tűnik fel a filmben. Gaga ismét együtt dolgozott a producer Mark Ronsonnal és a dalszerző Hillary Lindsey-vel, akikkel korábban Joanne (2016) című albuma készítésekor kollaborált. Az album poposabb dalain régi producertársával, DJ White Shadow-val munkálkodott. A filmzene legnagyobb részét Gaga kérésére élőben vették fel.

Kompozíció A filmzenealbumot elsősorban pop és blues rock műfajú alkotásként jellemzik. Emellett tartalmaz country, rock, folk rock, elektropop és dance-pop elemeket is. A Paper magazin elemzése szerint az album dalai két fő kategóriába sorolhatók: egyrészt a Joanne című korábbi Lady Gaga-album gyökereit idéző, természetesebb hangzásvilágú számok, másrészt a filmben Gaga által megformált Ally karakteréhez illő, lendületes popdalok. A Billboard értékelése alapján a dalszövegek a változás iránti vágyat, a küzdelmet, a szerelmet, a romantikát és az érzelmi kötődést fejezik ki. A lap a zenét „időtlennek, érzelmesnek, nyersnek és őszintének” nevezte, hozzátéve, hogy „olyan előadók dalaira emlékeztet, akik bár rendkívül megtörtek, mégis mélyen megérintik a hallgatót”.

Dalok Az album több duettet tartalmaz Gaga és Cooper előadásában. A Shallow a country hangzásból fokozatosan alakul át rockballadává, amikor Gaga a refrénben magasabb énekregiszterbe vált. A Music To My Eyes country-rock stílusú szerzemény, mely az 1950-es évek zenéjéből merít ihletet. Ez egy lírai szerelmes ballada, amely azt mutatja be, miként hozza közelebb egymáshoz Allyt és Jacksont a közös zenélés élménye. A Diggin’ My Grave egy mély, groove-alapú blues szám, Cooper természetes blues-frázisaival és Gaga erőteljes éneklésével. A dal tematikája a halálról és azokról a szerettekről szól, akik hátramaradnak, hogy végső nyugalomra helyezzék az énekest. A I Don’t Know What Love Is egy lágyabb hangzású soft rock duett, amelyben Gaga vokális stílusa Amy Winehouse előadásmódját idézi.

Gaga szólódalai között szerepel Édith Piaf 1947-es klasszikusának, a La Vie en rose-nak kabaréjellegű feldolgozása, amelyben az énekesnő hátramaradó tempóval, vibratójának teret hagyva adja elő a dalt. A Look What I Found funky, zongoravezérelt popszám, amely a zenés színház világából merít, és Gaga felső énekregiszterére épít. A kritikusok szerint a dal hangzása Gaga korai, The Fame előtti anyagait, illetve Carole King stílusát idézi. A Heal Me melankolikus klubdal, amely az 1990-es évek R&B világát és Mariah Carey hangzását juttathatja a hallgató eszébe. A Hair Body Face basszusorientált popdal, „urban dance” lüktetéssel, amelyet több forrás Britney Spears zenéjéhez és Gaga The Fame albumához hasonlított. A szöveg Ally önbizalomhiányát dolgozza fel külsejével kapcsolatban, miközben a refrén a megerősödés pillanatát hangsúlyozza, ahogy a nő magabiztosan énekel szerelméről, aki arra biztatja, hogy ne törődjön mások véleményével. Az Is That Alright? zongorára épülő ballada, amelyet Adele dalaival állítanak párhuzamba. A Why Did You Do That? játékos, camp stílusú dance-pop, illetve retrodiszkó szám. Az Always Remember Us This Way és az I’ll Never Love Again rockballadák, amelyek a hetvenes évek zenei stílusát idézik. A Before I Cry felemelő, mégis szomorkás ballada, egy veszekedés utáni érzelmi állapotról.

Cooper szóló felvételei a blues rock műfajába sorolhatók. A Black Eyes rock’n’roll stílusú dal grunge-hatással, amely erőteljes elektromos gitárbevezetéssel indít. A Maybe It’s Time folk rock-country ballada, amelyben Cooper rekedtes bariton hangján énekel. Az Out of Time egy gitárinstrumentál, amely az Alibi felvezetése; ez utóbbi Cooper nyers énekével, zongorakísérettel és „sikító” gitárokkal készült, dalszövegei pedig betekintést engednek Jackson viharos életébe. A Too Far Gone rövid, érzelmileg finom country dal, amelyben Jackson beismeri hibáit, és arról vall, hogy Allyvel való kapcsolata miként hozta meg számára a megváltást. A felvételt slide gitár, lágy zongorafutamok és lassú ütemű dobalap jellemzi.

Kiadás és népszerűsítés A filmzene számlistáját és megjelenési dátumát 2018. augusztus 30-án hozták nyilvánosságra. Az Interscope Records közleménye szerint az album „19 dalt sorakoztat fel, amelyek széles zenei spektrumot ölelnek fel, valamint 15 dialógusrészletet tartalmaz, amelyek hallgatása során a közönség a film megtekintéséhez hasonló élményben részesülhet”. Az AllMusic kritikája megjegyezte, hogy e koncepció miatt az album hangulatában az 1960-as és 1970-es évek klasszikus Disney-lemezeit idézi, amelyek gyakran tartalmaztak párbeszédet a filmélmény újrateremtésének céljából.

Kislemezek, videóklipek és előadások

A Shallow 2018. szeptember 27-én jelent meg a filmzenealbum első kislemezeként, és széles körű kritikai elismerést váltott ki. A felvétel a rádiós játszási listák történetének egyik leghosszabb ideig szereplő kislemeze lett, több hónapon át a toplisták első tíz helyezettje között maradva számos országban. 2018 decemberében Gaga a dalt az Enigma című Las Vegas-i koncertrezidenciájának zárószámaként vette fel repertoárjába. A 2019. január 26-i koncerten Cooper is színpadra lépett, hogy közösen adja elő Gagával a dalt. Ugyanebben az évben Gaga a 61. Grammy-díjátadón szólóban, glam rock feldolgozásban énekelte el a Shallow-t, majd a 91. Oscar-gálán ismét Cooper oldalán adta elő a dalt.

Az Always Remember Us This Way és az I’ll Never Love Again 2019. január 4-én, illetve május 27-én jelentek meg kizárólag rádiós kislemezként, néhány európai országban. A három kislemez mindegyike legalább egy Grammy-jelölést kapott. Mindhárom dalhoz, valamint a Look What I Found-hoz videóklip is készült, amelyek a film részleteit tartalmazzák.

Kritikai fogadtatás

A filmzenei album pozitív fogadtatásban részesült a kritikusok felől. Az értékeléseket összegző Metacritic oldalon 78 pontot kapott a maximális 100-ból, így az album az „általában kedvelt” besorolást kapta.

A The Washington Post kedvezően írt a lemezről és „ötcsillagos csodának” nevezte, ami nagy esélyesként indulhat a Grammy-díjért. Stephen Thomas Erlewine az AllMusic portálon megjelent írásában megjegyezte, hogy „valamennyi dal narratív és önálló formában is értelmezhető, így az album egységes és kiváló filmzeneként működik”, ugyanakkor bírálta az albumon szereplő párbeszédes betéteket. A Rolling Stone magazin kritikusa, Brittany Spanos öt csillagból négyet adott a filmzenére, megjegyezve, hogy „Gaga az Ally karrierjének ezen szakaszához írt zenékkel gyönyörű, romantikus, de nem közhelyes, ugyanakkor erőteljes művet alkotott”. Nick Reilly, az NME újságírója az album „érzelmileg telített, a tragikus szerelmi történethez tökéletesen illő dalaikat” dicsérte, és „az utóbbi évek egyik legjobb hollywoodi filmzenéjének” nevezte az alkotást.

Wren Graves, a Consequence kritikusa szerint az album sikerét elsősorban Gaga és Cooper közti zenei összhang biztosítja. Elismeréssel szólt Cooper „professzionális minőségű hangjáról” és Gaga képességéről, hogy „különböző zenei műfajokban is hitelesen alkot.” Megjegyezte azonban, hogy a párbeszédek és köztes tételek időnként „megtörik az album érzelmi lendületét”, ám végül úgy értékelte, hogy az „alkotás öröme” és „őszinte művészi kifejezésmódja” hiteles és élvezetes filmzenét eredményez. Ben Beaumont-Thomas, a The Guardian újságírója elismerte, hogy „Bradley Cooper bebizonyítja, képes énekelni, színészkedni és rendezni is”, ugyanakkor kiemelte, hogy „Lady Gaga popzenei virtuozitása emeli magasabb szintre a dalokat, legyen szó látványos zongoraballadákról vagy megható duettekről.” George Fenwick, a The New Zealand Herald kritikusa különösen az album második felét dicsérte, és úgy vélte, bár Cooper hangja erőteljes, végül Gaga „átveszi az uralmat a teljes filmzene fölött”.