Európa túlnyomó része a mérsékelt övezet éghajlatok tartományában helyezkedik el és a Föld éghajlati képének áttekintése során a kontinens nagy részét a hűvös vagy enyhe éghajlatok tartományaiba sorolhatjuk.
thumb|right|680px| Európa Köppen-féle éghajlati osztályozása (angol nyelvű)
Általános jellemzés bélyegkép|right|350px|Európa természetföldrajzi övei
Európa éghajlatának kialakításában a földrajzi szélesség mellett legnagyobb szerepe az Atlanti-óceánnak van. A Golf-áramlatban sodródó meleg víztömegek nemcsak a kontinens nyugati partvidékének éghajlatát szabályozzák, hanem az óceáni klímahatás messze behatol a szárazföld belsejébe is, mivel a kontinens törzse nyugatról nyitott, hegységrendszerei nyugat-keleti irányban húzódnak.
A földrajzi övezetek közül Európában a hideg és a mérsékelt övezet alakult ki. Mindkét övezete éghajlataira nagy hatása van az óceánnak, illetve az Észak-atlanti- (Golf-) áramlatnak. Utóbbi miatt Európa északnyugati partvidékén még a sarkkörnél sem fagynak be a kikötők, s a kontinens mérsékelt övezetének évi középhőmérséklete más kontinensek hasonló fekvésű területeinél magasabb. Ez különösen télen mutatkozik meg.
Európa legészakibb pereme a poláris éghajlati övbe tartozik, délen jelentős viszont a szubtrópusi éghajlati öv előrenyomulása. Ez a klímaterület az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Pireneusok, Alpok és Dinaridák vonulata miatt a hideg sarkvidéki légtömegekkel szemben védelmet élvező meleg Földközi-tenger és melléktengerei partvidékén egészen a 40°-50°Földrajzi szélességig terjeszkedik ki.
Az óceáni éghajlatú tájakon, az Atlanti-óceán partvidékén a nyár hűvös, a tél enyhe, a hőingás kicsi. Az óceán felől a nyugati szél minden évszakban páradús légtömegeket szállít, ezért sok a csapadék és az egyenletesen oszlik el. A folyók bővizűek és egyenletes vízjárásúak. A természetes növénytakaró a lombhullató erdő. Helyükön ma már többnyire legelőket, szántókat, réteket találunk.
Az óceántól távolodva, kelet felé az éghajlat nedves kontinentális. Az óceáni éghajlatnál melegebb nyarak, hidegebb telek jellemzik. A csapadék kevesebb, és a legtöbb nyár elején hull. Magyarország éghajlata is ilyen. A természetes növénytakaró a lombhullató erdő.
A kontinens egészen belső területein száraz kontinentális éghajlat alakult ki. Itt már nagyobb az évi közepes hőingás, a csapadék pedig egyre kevesebb. A természetes növénytakaró az erdős vagy füves puszta, de az eredeti növénytakaró helyét ma már szántóföldek foglalják el. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt a folyók vízjárása is ingadozó.
A meleg mérsékelt övben Európa déli részén mediterrán éghajlat van. A nyár forró és száraz. A kisebb folyók a száraz évszakban kiszáradnak, télen viszont áradnak. Ősszel és télen az óceán felől fújó nyugati szél csapadékot hoz. A természetes növénytakarót, a keménylombú erdőket legtöbb helyen kiirtották. Helyüket szúrós, örökzöld cserjék és szántóföldek foglalták el.
Európa hideg mérsékelt övének tajga éghajlata a sarkkörtől délre húzódik. A kontinens viszonylag kis területén, a sarkkör tájékán megtalálható a hideg övezet éghajlata és természetes növényzete, a tundra is.
A magashegységekben hegyvidéki éghajlat van. A nyár itt hűvös, a tél hideg, a csapadék sok és egyenletesen oszlik el. A nagyobb magasságokban gyakori, hogy a hó nyáron sem olvad el. A növényzet a magassággal övezetesen változik.
Észak-Európa Izland A sziget az Golf-áramlat útjában található, amely jóval enyhébbé teszi a sziget éghajlatát, mint amilyen az a hasonló szélességi körön fekvő egyéb területek éghajlata. A szigetország alig valamivel az északi sarkkörtől délre fekszik. A Golf-áramlat nyugatra forduló leágazása, a Irminger-áramlat enyhébbé teszi az ország éghajlatát. Az időjárás azonban meglehetősen változékony az országban.
Norvégia Norvégia partvidékén a Golf-áramlat hatására az enyhe telű óceáni éghajlat majdnem a 65° szélességig felhúzódik. A tengerpartokon sokkal enyhébbek a telek, mint az azonos szélességi körökön a szárazföld belsejében.
Norvég városok éghajlattáblázata
Svédország
Svédország három éghajlati egységre osztható : A déli országrész, nagyjából a 60° szélességig nedves kontinentális éghajlatú rövidebb meleg évszakkal. Ez a terület átmenet az óceáni és a szárazföldi klíma között. Az ország legnagyobb része (a középső területek teljes egésze, északi tájainak alacsonyabban fekvő területei) a szárazföldi szubpoláris éghajlati típushoz tartozik. Jellemző itt az október közepétől április közepéig tartó zord tél és a rövid, de eléggé meleg, napsütésben gazdag nyár. A legészakibb domb- és hegyvidéki területek tundra éghajlatúak. A hótakaró hosszan tart, a 20. század végén átlagosan 200-260 napig borítja hóréteg a talajt.
Svéd városok éghajlattáblázata
Finnország Az ország túlnyomó része szubpoláris kontinentális éghajlatú, csupán a déli partvidéke tartozik a rövidebb nyarú, hideg telű nedves kontinentális éghajlathoz, legészakibb tájain pedig már tundra éghajlat alakult ki.
Helsinki éghajlattáblázata
Brit-szigetek Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság területe a Golf-áramlat hatása alatt áll, s az enyhe telű óceáni éghajlathoz tartozik. Az ország változatos domborzata és jelentős észak-déli irányú kiterjedése miatt azonban jellegzetes éghajlati különbségek mutathatók ki.
A csapadék mennyiségének eloszlása a földrajzi fekvés és domborzat szerint változatos képet mutat. Az ország nyugati felén 800- fölött vannak az évi összegek, míg keleten, elsősorban Kent és a Londoni-medence területén viszonylag szárazabb éghajlatra utaló, 600 mm alatti évi összegeket találunk. A domborzat helyenként jelentős csapadékgócokat hoz létre. Az ország nagy részén ritkán képződik tartós hóréteg, csak az északi hegyvidéki tájakon jelentősebb a hótakarós napok száma.
A napfényellátottság a gyakori ködök miatt mostoha, főként az északi területek tűnnek ki kevés napsütésükkel. A Shetland- és Orkney-szigetek, valamint Észak-Skócia térsége évi 1000-1200 órás napsütésükkel Európa napfényben egyik legszegényebb területe. A szigetország középső és déli tájain az évi napsütés 1400-1600 óra között alakul.
Brit városok éghajlattáblázata
Írország Az enyhe telű óceáni éghajlat sajátosságai Európában legjellegzetesebben Írország területén érvényesülnek. A tél rendkívül enyhe a földrajzi szélességhez viszonyítva, az Ír-sziget déli partjain szubtrópusi klímára emlékeztető. A nyár hűvös, az országban 14-16 °C közötti júl.-aug.-i középhőmérséklet jellemző, a legmagasabb hőmérséklet igen ritkán éri el a 30 °C-ot. A csapadék bőséges, évi összegei 700- között változnak, az alacsonyabb értékek a keleti partvidékre jellemzők. Legtöbb csapadék október-január között, a legkevesebb tavasszal hull, de az éven belüli eloszlás nagyon egyenletes. A sziget napsütésben szegény, a napfényes órák évi összege 1300-1450 között változik.
Dublin éghajlattáblázata Kontinentális Európa: Nyugat-ÉNy
Franciaország
Túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni éghajlat, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban fokozatosan megjelennek a kontinentális éghajlat sajátosságai is. A földközi-tengeri partvidék jellegzetesen mediterrán klímájú, míg a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpesi területeken változatos magashegységi éghajlat alakult ki. A Pireneusokban és a Központi-hegyvidéken (Massif Central) és a Jura területén is magashegységi az éghajlat. a hőmérséklet átlagos függőleges menti csökkenése télen 0,4 °C/100 m, nyáron 0,6 °C/100 m körül alakul.
A földközi-tengeri partvidék éghajlata élesen különbözik a többi területétől. Itt a legenyhébb a tél; a Nyugati_Alpok védelmét élvező riviérai partok tele különösen enyhe, ott mínusz 5 °C-nál alacsonyabb hőmérséklet nem fordul elő. A Rhône-delta vidékén ezzel szemben már keményebb fagyok is fellépnek, mivel az Alpok nyugati peremét megkerülő kontinentális hideg téli légtömegek a folyó völgyén végighaladva itt érik el a Földközi-tenger térségét. A Rhône völgyében kialakuló szélcsatornához kapcsolódik a sokszor napokon át fújó kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori és Provence egyik jellegzetes időjárási sajátossága.
A csapadék évi összegei általában 600- között változnak az ország területén, de Bretagne-ban, a Központi-hegyvidéken, a Pireneusok lejtőin és az alpi területeken 1200- évi összegek is előfordulnak.
Francia városok éghajlattáblázata
Belgium és Luxemburg Éghajlatuk alapvetően enyhe telű óceáni, az átlagosan 500–600 m magas Ardennek területe azonban már átmenet az óceáni és kontinentális klímaterületek között. Szélsőséges nyári felmelegedések során a hegyvidéki területeket kivéve mindenhol számíthatunk 35 °C-ot meghaladó hőmérsékletre. Télen a legerősebb lehűlés a partvidéken mínusz 15 °C körüli lehet, az Ardennekben azonban mínusz 20-25 °C is bekövetkezhet. A csapadék mennyisége a partvidéktől az Ardennekig fokozatosan növekszik és 600- között változik, a hegység délkeleti oldalának szélárnyékában Luxemburg területén azonban 700–900 mm-ig csökken.
Városok éghajlattáblázata
Hollandia Enyhe telű óceáni éghajlat jellemzi. Az évi átlagos csapadék 700–900 mm között változik az ország területén. Éven belüli eloszlása nagyon egyenletes, de azért felismerhető a csapadékhajlam nyár végi-őszi megerősödése és tavaszi visszaesése. Jellemző az élénk széljárás, legszelesebbek a téli hónapok. A borultság mértéke egész évben jelentős, még a nyári félévben is 75-80 % a felhőzet átlagos mennyisége, míg a téli hónapokban 85-95 % között változik. A borongós, gyakran csapadékos időjárás miatt kevés a napsütés, a napfénytartam évi összegei csak 1400-1650 órát tesznek ki.
Amszterdam éghajlattáblázata
Dánia Dánia egész területén enyhe telű óceáni éghajlat van. Az ország kicsiny kiterjedése és egynemű síksági felszíne miatt lényeges éghajlati különbségek nincsenek.
Koppenhága éghajlattáblázata
DNy-Európa Portugália Mediterrán éghajlat jellemzi, az északi partvidéken annak hűvös nyarú változatával találkozunk, az ország túlnyomó részén azonban a meleg nyarú változat alakult ki.
Lisszabon éghajlattáblázata
Spanyolország Az ország területének csaknem teljes egésze a szubtrópusi klímaövben fekszik, mindössze a Vizcayai-öböl spanyol partvidékének keleti része tartozik az enyhe telű óceáni éghajlathoz. Spanyolország nagy részéra meleg nyarú mediterrán éghajlat jellemző, a Vizcayai-öböl partvidékének nyugati részén azonban a hűvösebb tenger miatt ennek hűvös nyarú változata alakult ki, míg az Ibériai-félsziget belső területein a hegyláncok közé zárt Ó-Kasztília, Aragónia-medence térségében, valamint a Betikai-Kordillerák hegységcsoportja alatti földközi-tengeri partvidéken száraz szubtrópusi sztyepp éghajlat jelenik meg.
Spanyol városok éghajlattáblázata
Olaszország Az ország túlnyomó része a meleg nyarú mediterrán klímaterülethez tartozik. Északon a Pó-síkság átmenetet képvisel a mediterrán és a nedves kontinentális éghajlat között, míg az alpi területeken és az Appenninek magasabb szintjeiben magashegységi éghajlat alakult ki. Az ország jelentős észak-déli irányú kiterjedése, valamint a változatos domborzata miatt a hőmérsékletben elég nagy területi eltérések tapasztalhatók.
Olasz városok éghajlattáblázata
DK-Európa A volt Jugoszlávia
Északnyugaton, ahol az Alpok nyúlványai hálózzák be az éghajlat hegyvidéki. Az Adria menti parti sáv Isztriában és Dalmáciában és a szigetek mediterrán éghajlatúak. A volt Jugoszlávia területének legnagyobb részére a szárazföldi éghajlat jellemző, hosszabb meleg évszakkal. A kontinentális klíma sajátosságai a hegyvidékek között elterülő medencékben (pl. Ljubljanai-medence, Kosovo Polje, Tetovói-medence) felerősödnek.
Városok éghajlattáblázata
Románia Túlnyomó részének éghajlata nedves kontinentális hosszabb meleg évszakkal, a Keleti- és Déli-Kárpátok térségében magashegységi, az ország keleti peremén, Dobrudzsában, a Fekete-tenger partvidékén pedig mérsékelt övi sztyepp éghajlat alakult ki.