Dezséri Gyula, névváltozatok: D. Horváth, Dezsény, született: Horváth Gyula Lajos Miklós (Takácsi, 1852. január 24.Pápai evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve 5/1852. – Budapest, Kőbánya, 1928. december 5.)Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 822/1928. folyószáma alatt. színész.
Életútja Apja, Horváth József jómódú kereskedő, anyja Beöreöndy (Böröndi) Erzsébet. Szülei akarata ellenére lett színésszé, 1873-ban, Lászy Vilmos társulatánál. Működött majdnem az egész országban. Pályája első évtizedét Győrött és Aradon töltötte azután 15 éven át egyik társulattól a másikhoz került, 1893-95-ben Szegeden 1895-96-ban Pécsett, majd 1896-97-ben Krecsányi Ignác temesvári társulatánál már a vidék legjobb nevű színészei köze számított. A maga művészi területét is voltaképp életének derekán találta meg, érettebb karakter-alakok (ú. n. apaszerepek) megformálásában.
Az újonnan megnyílt budapesti Magyar Színháznak tagja volt két évadon át, innen Janovics Jenő igazgató 1900-ban a kolozsvári Nemzeti Színházhoz hívta meg, bemutatkozása ott ez év április 17-én volt Herczeg Ferenc »Három testőr« c. bohózatának Pollacsek borkereskedő szerepében. A következő húsz év alatt ennek a műintézetnek kötelékében bontakozott ki valójában eredeti tehetsége, itt szerzett országraszóló hírt és tekintélyt. Egyik erőssége lett a jeles együttesnek, kiemelkedő alakjává az egész kolozsvári színjátszásnak. Gyökeres magyarsága, férfias ereje, közvetlen, mélyen emberi játékstílusa erős rokonságban volt Szentgyörgyi Istvánéval. Működése a jellemszerepek széles területére terjedt ki, leggazdagabban mégis a genre felé hajló alakokban színezett, melyekben a Szentpétery és Szigeti József hagyományának volt kitűnő folytatója. 1914-ben elnyerte a színház örökös tagságát.
Az összeomlás után hontalannak érezte magát a régi falak között, 1920-ban végleg búcsút vett művészi otthonától és Budapestre költözött. Ez év őszén vendégszerepelt a budapesti Nemzeti Színházban s jóízű, tőről metszett Peleskei nótáriusával a közönségnél lelkes tetszésre, a kritikában osztatlan elismerésre talált. 1921. április 15-én a Renaissance Színház tagja lett; életkora, valamint a színház játékrendje itt már jobbára csak epizódszerepekre szorította, de művészetének egyéni zamatával ezekben is magára vonta a figyelmet és méltánylást. Működésének utolsó hónapjait a pécsi színház kötelékében töltötte, 1924. január 1-én pedig nyugalomba vonult. Utolsó éveit a fővárosban élte le, itt is temették el a budapesti színészvilág és a legszélesebb körű közönség igaz részvéte mellett. Gyomorrákban hunyt el. Haláláról az Országos Színészegyesület meleghangú gyászjelentést bocsátott ki.
Neje Gerzsán (Genzau/Gensau) Mária Ludovika (Pest, 1849. augusztus 18.Pest-Deák téri német evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve 170/1849. – Kolozsvár, 1919. január)Szinészek Lapja, 1921. április 1., 6. old. színésznő volt, aki 1868 és 1905 között működött a színpadon. Genzau Mária lánya Genzau Olga, s utóbbi lánya Dezséri (Genzau) Emma, aki szintén a színipályára lépett, majd Gálosi Zoltánnak, a Nemzeti Színház tagjának lett a felesége.
Fontosabb színházi szerepei
Lear király (William Shakespeare) Kányai (Szigligeti Ede: Liliomfi) Montague (William Shakespeare: Rómeó és Júlia) Főúr (Bródy Sándor: A tanítónő) Mikhál bán (Katona József: Bánk bán)
Filmszerepei
Sárga csikó (1913) A börzekirály (1915) Éjféli találkozás (1915) Leányfurfang (1915) Liliomfi (1915) Petőfi dalciklus (1916) A dolovai nábob leánya (1916) A gyónás szentsége (1916) A peleskei nótárius (1916) Ártatlan vagyok! (1916) A szerzetes (1917) Hotel Imperial (1917) A tanítónő (1917) A megbélyegzett (1917) A vén bakancsos és fia, a huszár (1917) A vadorzó (1918) A métely (1918) A kancsuka hazájában (1918) A csodagyerek (1923) Leánybecsület (1923)
Jegyzetek
Források
Magyar színházművészeti lexikon Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
Hangosfilm.hu
Kategória:Magyar színészek Kategória:1852-ben született személyek Kategória:1928-ban elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek