Dickinsonia

A Dickinsonia az Ediakara-fauna egyik jellegzetes élőlénycsoportja. Méretük pár milliméter és mintegy másfél méter között változott. A kövületek alapján leginkább egyfajta soklebenyes ceruzának tűnnek. Sokáig vitatott volt a hovatartozása, Több kutató is a gombák közé sorolta a lenyomatok képzőit, sőt, egyes kutatók egyenesen egy „kihalt birodalom” képviselőjének tartották. A késő ediakarában élt. Egy 2018. szeptember 21-én publikált kutatás alapján biztosan állati szervezet volt, ezzel a közvetlen bizonyítékok alapján bizonyított legősibb állati kövületté lépett elő.

Felfedezése

bélyegkép|balra|Néhány Dickinsonia fosszília

Az első ilyen fosszíliákat a dél-ausztráliai Flinders hegységben találták. Hasonló fajokat találtak Ukrajnában, a podóliai Dnyeszter-medence Mogilev-formációjában, az Arhangelszki területen, itt a Fehér-tenger melletti Ljamca, Verhovka, Zimnyije Gori településeknél a Jorga formációkban, valamint a Csernokamen formációban az orosz közép-uráli régióban. Ezeket 558-555 millió évesre becsülik.

Az Ediakara-fauna felfedezője, Red Sprigg írta le először az állatot, és a dél-ausztrál bányaigazgató, Ben Dickinson után nevezte el, aki egyben Sprigg munkaadója is volt.

Testfosszíliák

A Dickinsonia fosszíliái homokkőágyakban található negatív lenyomatok. Az ilyen nyomok a fenéklakó szervezetek felső részét mutatják, ami az élőlény testére rakódó homok révén alakul ki. Ezek a lenyomatok a homokkő cementálódása révén keletkeznek, a testet alkotó szövetek lebomlását megelőzően. Ennek folyamata nem teljesen tisztázott, történhetett akár a test bomlásakor felszabaduló anyagok miatt is, de lehet karbonátos folyamatok eredménye is. A lenyomatok gyakran torzultak, összenyomódottak, illetve kiterjednek a fedő kőzetre is, ez arra utal, hogy a lény megpróbált kijutni a ráomló üledék alól.

Esetenként a Dickinsonia más élőlényekkel, például Rangeákkal és Pteridiniumokkal együtt nagyméretű homoklencsék kitöltéseiként találhatóak meg. Ezek a leletek úgy jöhettek létre, hogy az állat elsodródott a helyéről, majd homokfolyamok által összegyűlt egy mélyedésben. Ilyenkor a fosszíliák nagymértékben torzultak, sérültek, ennek köszönhetően az első ilyen leleteket egy külön csoportba sorolták, Chondroplon bilobatum néven, és csak később azonosították Dickinsoniaként.

Nyomfosszíliák

Számos nyomfosszíliát, ilyen például az Epibaion vagy a Phylozoon, azonosítottak a Dickinsonia és rokonai táplálkozási nyomaiként. Ezek nagy, kerek benyomódásuk az állatok alsó felén. Ezek talán a szervezet nyomai, ahogy hevert az üledék felszínén, és nyálkát választott ki a mikrobiális rétegen, vagy amint feloldotta azt a felszíváshoz. Az is lehetséges, hogy ezek valamiféle "gördülési nyomok", amiket az élőlény hagyott maga után, miközben táplálkozott, vagy igyekezett félrelökni a konkurenciát. Időnként ezek a lenyomatok átfedik egymást. A hosszanti gerincek mindazonáltal arra utalnak, hogy ezek valóban táplálkozási nyomok, mivel ilyet inkább az emésztőrendszerből távozó anyag hagy maga után, és a gördülés okozta üledékfelkavarodás nem figyelhető meg.

Fajok

1947 óta a következő Dickinsonia fajokat azonosították: D. costata Sprigg, 1947 (típusfaj) D. minima Sprigg, 1949 D. spriggi Harrington et Moore, 1955 D. elongata Glaessner et Wade, 1966 D. tenuis Glaessner et Wade, 1966 D. lissa Wade, 1972 D. brachina Wade, 1972 D. menneri Keller, 1976 =Vendomia menneri Keller, 1976, 2007-ben Ivancov besorolta a Dickinsonia csoportba D. rex Jenkins, 1992

Ugyanakkor nincs kizárva, hogy ezek közül mindössze négy vagy öt ténylegesen különálló faj, ezek: D. costata. (fiatalabb szinonímái D. minima, D. spriggi, and D. elongata; holotípus). Más fajokkal ellentétben a D. costata kevesebb és szélesebb szegmensekkel rendelkezett. D. tenuis (fiatalabb szinonímája D. brachina). Erősen emlékeztet a D. costata fajra, de több és vékonyabb szegmense volt, valamint enyhén megnyúlt alakja. D. lissa szélsőségesen megnyúlt alakú faj (egészen -ig), egészen szalagszerű testtel és számos szegmenssel. A fej szegmensei rövidek a test többi részén található szakaszokhoz képest. A fejrésztől a test végéig két kiemelkedés fut végig az állaton. D. menneri (ifjabb szinonímája Vendomia menneri) a kevés szegmense és a jól elkülönülő fejrésze alapján a D. costat ifjabb alakjának tűnő, alig -es állatka. D. menneri mindössze a kissé elnyúlt formája miatt különbözik D. costata ifjabb formájától. D. rex eredetileg a D. elongata paratípusból lett kiemelve. Igazából csak a kiugróan nagy méretük miatt lettek a többi fajtól elkülönítve, más eltérés a leírásukban nincs. A fajnak tekintés is mindössze ezen alapul. A D. rex egyedei azonban lehetnek nagyra nőtt D. costata vagy D. tenuis fajba tartozók is.

Szervezet

bélyegkép|jobbra|A Dickinsonia costata egyedfejlődése

A Dickinsonia fosszíliái kizárólag lenyomatok és mélyedések formájában ismertek. Ezen hosszúkás kerekded formák hossza a pár millimétertől a mintegy másfél méterig (1.4 m) terjed, vastagságuk pedig a milliméter törtrészétől a pár milliméterig.

Az élőlény teste kétoldali szimmetriát mutat, szakaszolt, kerek vagy ovális formájú, az egyik végén enyhén megduzzadva, amitől kissé tojásszerűvé válik. A bordaszerű, sugárirányú szeletek a test végei felé hajlanak, a test szélesebb végén vastagabbak, a túloldalon keskenyebbek. A szegmenseket egy vékony hasadék vagy barázda osztja a test tengelyében bal és jobb félre, amelyek azonban nem szimmetrikus párjai egymásnak, inkább egyfajta csúsztatva tükrözésként értelmezhető. Ugyanakkor ezek a szeletek egymás izomerjei. Hasonló szerkezet található a Sprigginia nevű, szintén rejtélyes kövületen, így nem zárható ki a két csoport közötti kapcsolat. Adolf Seilacher szerint ezek a szeletek valójában egyfajta pneumatikus kamrák, amiket a környezetinél nagyobb nyomású folyadék töltött ki, hasonlóan egy varratolt légágyhoz.

Néhány látványos fosszília alapján sejthető a Dickinsonia belső felépítése is. Eszerint egyetlen belső üreg felelős a táplálék emésztéséért és szervezeten belüli elosztásáért.

A Yorgia hasonló fosszíliáin megkülönböztethető egy szegmentálatlan rész is, amit általában fejnek tekintenek. Egy másik hasonló fosszília a Rutgersella, amelynek a központi mélyedése nem húzódik a test teljes hosszában végig.

Az Oroszország északnyugati részén felfedezett Dickinsonia fosszíliákban sikerült állati sejteket jellemző koleszterinmolekulákat is kimutatni, ez alapján a korábbi viták az élőlény mibenlétéről eldöntettek - a Dickinsonia egyértelműen egyike a legősibb ismert többsejtű állatoknak.

Besorolása

A Dickinsonia hovatartozása bizonytalan. Tekintették már medúzának, korallnak, soksertéjű féregnek, turbelláriának, gombának, xenophyophyorának, protisztának, tengeri virágállatnak, zuzmónak,Retallack, Gregory J. (2004) "Death, Decay and Destruction of Dickinsonia". Geological Society of America Abstracts with Programs, Vol. 36, No. 5, p. 521 és a gerincesek egy közeli rokonának is.Dzik, Jerzy. (2000) "The Origin of the Mineral Skeleton in Chordates." in Max Knobler Hecht, Ross J. MacIntyre and Michael T. Clegg, eds. Evolutionary Biology Vol. 31. Pp. 105-46. Springer. – URL retrieved February 10, 2007 A Rutgersella, Yorgia és Marywadea nemek is valószínű rokonai. Ugyanakkor lehetséges, hogy a Dickinsonia egy már kihalt Kambrium előtti állatcsoport tagja. A felépítése lazán idézi más élőlények felépítését az Ediakara faunából, így lehetséges, hogy egy kládot alkotott a Charniával és a rangeafélékkel. Adolf Seilacher még tovább ment elképzeléseivel. Szerinte a teljes Ediakara fauna egy külön országot alkot, ami régebben Vendozoa, manapság Vendobionta néven emlegetnek, és a modern többsejtű állatok megjelenése előtt virágzott.

Az állat sokkal több, mint egy tengeri szivacs, de kevesebb, mint a valódi szövetes állatok bármelyike. A lény bizonyítottan mozgásra képes volt, ezt a táplálkozási nyomfosszíliák támasztják alá. Ugyanakkor nincs nyoma szájnak, végbélnyílásnak vagy zsigereknek, ez arra utal, hogy az állat a hasi oldalának szövetén keresztül szívta fel a táplálékát. A korongállatka mutat hasonló tulajdonságokat, továbbá a szivacsok és a valódi szövetes állatok között találhatóak a rendszertanban, így lehetséges, hogy a Dickinsonia egy külcsoportjuk, esetleg belcsoportja a kládnak.Sperling, Erik; Vinther, Jakob; Pisani, Davide; Peterson, Kevin (2008). "A placozoan affinity for Dickinsonia and the evolution of late Precambrian metazoan feeding modes" (PDF). In Cusack, M.; Owen, A.; Clark, N. (eds.). Programme with Abstracts. Palaeontological Association Annual Meeting. https://www.palass.org/?name=annual_meeting&page=1 Vol. 52. Glasgow, UK. p. 81.

Greg Retallack szerint egyes Ediakara fosszíliák leginkább zuzmók lehettek, erre utal a testük ellenállása az eltemetődés utáni folyamatokkal szemben. Érvelése szerint ezek bomlási mintája inkább a levelek, gombák vagy zuzmók bomlására hasonlít, mintsem a lágy állati szervezetek bomlására, amik eltorzulnak ennek során. Az ősi üledékek vizsgálata szerint a Dickinsonia elképzelhetően a szárazföldön élhetett, ezt azonban a tudományos közösség vitatja. Egy 2018 szeptemberében megjelent írás szerint a Dickinsonia koleszterint tartalmazott - a zuzmóalkotó gombák ergoszterolt termelnek, így a fosszíliáikban is jellemzően ez a vegyület található meg, míg a Dickinsonia kövületeiben semmi, vagy legfeljebb 0,23% ergoszterol mutatható ki.

2017-ben megállapították, hogy a Dickinsonia a valódi szövetes állatok közé tartozott, de pontosabb rokonságot nem határoztak meg. Hoyal Cuthill és Han 2018-as kutatása a Dickinsoniát a kihalt Petalonamae csoportba helyezte, ami a valódi szövetes állatok testvércsoportja. Ebbe a csoportba tartoznak a Stromatoveris, Arborea és Pambikalbae nemek is, akárcsak a rangeomorfák és erniettomorfák.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Fosszilis állatok Kategória:Élővilág az ediakara korban