Nagymegyeri Besnyei György (Nagymegyer, 1675 vagy 1676 – 1749. április 9.) református bibliafordító és mátyusföldi esperes. Takács Ádám lelkész nagyapja, Karacs Teréz ükapja.
Élete A keleti nyelvekben volt járatos. Farkasdi, kamocsai, majd madari prédikátor volt (1737-től.) Midőn mint madari lelkész a tilalom ellenére Komáromban papi öltözetben megjelent és talán a protestantizmust is terjesztette, elfogták, és valamelyik határszéli várban szabadságvesztés-büntetését töltötte, mígnem a felesége közbenjárására szabadon bocsátották.
Művei Kis biblia az az a szent Dávid százötven zsoltarainak könyve. Miapolisban, 1740. (Zsidó nyelvből fordítva.) Keresztényi közönséges könyörgések. Hely és év n. (Irattak Madaron 1743.) Háborui könyörgések. H. n., 1745. Kézirati munkája: Szent Biblia az az Ó és Uj Testamentomi Szent Irás az eredeti zsidó, káldi, görög nyelvből magyarul leirt maga és mások hasznára Madaron 1737. (Végrendeletileg a debreceni református iskolának hagyta és Weszprémi által 1749-ben beíratott a katalógusba; az Ótestamentum 63 ív 1006 l., az Újtestamentum 21 1/2 ív 344 lap.) Valesius János Antal nagykeszi prédikátorhoz fontos levelet írt 1744. február 29. Madarról, melyet az Egyházi Almanak (Pest, 1820) említ, ahol aláírásának hasonmása is van.
Források
Paraméter - Besnyei György Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon PIM adattár
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:1675-ben született személyek Kategória:1749-ben elhunyt személyek Kategória:Nagymegyeriek