A Pesti Sakk-kör az első magyar sakkegylet, amely egyes vélemények szerint 1839-ben alakult meg, de bizonyíték csak arra van, hogy 1842-ben már biztosan létezett a Wurm kávéházban.
Alapítói a kor legismertebb magyar sakkozói, Szén József, Grimm Vince és Löwenthal János Jakab voltak. Első elnöke Grimm Vince. 1849-ben a sakk-kört feloszlatták, újjáalakítását csak 1864-ben engedélyezték. Ez utóbbi első elnöke gróf Széchenyi Ödön mint alapító, alelnöke Erkel Ferenc volt. Később, 1865-től 1893-ig, haláláig Erkel Ferenc lett a kör elnöke. 1894-ben alakult meg a Pesti Sakk-kör és a Budapesti Sakkozó Társaság egyesülése révén a Budapesti Sakk-kör, mint a Pesti Sakk-kör jogutódja. A Budapesti Sakk-kört a Belügyminisztérium 1951 augusztusában oszatta fel.
Megalakulása Az önálló sakk-egyletek nyugaton is a kávéházakból nőttek ki, a kávéházak különszobáiban voltak e helyiségek. Londonban 1776-ban, Párizsban 1783-ban, Berlinben 1803-ban alakult meg az első sakkegylet. A híres Berliner Schachgesellschaft 1830-ban kezdte működését, a hamburgi ugyanakkor. Londonban a Westminster Chess Club, George Walker sakk-könyvíró köre 1831-ben kezd működni.
Szén József az 1830-as években többször járt Bécsben, Párizsban, Londonban és Berlinben, és az ottani tapasztalatait használta fel a sakk-kör megalapítása során. 1836−1839 között is külföldön járt, és több páros mérkőzést játszott a kor legerősebb sakkmestereivel Párizsban és Berlinben. Többek között 13−12-re legyőzte az akkori kor nemhivatalos világbajnokának tekintett Louis-Charles Mahé de La Bourdonnaist is. Külföldi útja során merült fel egy levelezési játszma lehetősége Pest és Párizs között. A játék lefolytatásához szervezeti keretekre volt szükség, mivel a győztesnek járó pénzdíjat letétbe kellett helyezni, de ezt az összeget (ezer forintot), csak részvénytársasági alapon lehetett előteremteni. Ezért legerősebb tanítványával Löwenthal János Jakabbal, valamint a korábban Bécsből Pestre települt Grimm Vincével és több más lelkes sakkozóval, akik közül még egy dr. Schenk nevű orvos, továbbá Heinrich Levitschnigg nevű német (osztrák) költő, aki a Wurm-házban lakott, nevét örökítette meg az utókor.Berger Jahrbuch, 1899. 140. oldal, Grimm névnél. 1839-ben a ma Dorottya-palotának nevezett Wurm-udvar kávéházábanA három utcára is nyíló ház ma az V. kerületben a Szende Pál u. 4., a Dorottya u. 6. és az Apáczai Csere u. 15. számokat viseli. Az eredetileg kétemeletes épület földszintjén volt az a kávéház, ahol a sakk-kör 1839-ben megalakult, s mintegy másfél évtizedig működött. A Wurm-udvarnak nevezett ház 1810 körül épült és a Wurm-kávéház 1824-ben nyílt meg. Ebben a házban lakott abban az időben Kossuth Lajos is. megalapította az első magyar sakkegyesületet, a Pesti Sakk-kört. A kör első elnöke Grimm Vince lett.
A kör és tagjainak eredményei A Pesti Sakk-kör kiemelkedő eseménye volt, amikor az 1843 májusától 1845 márciusáig tartó levelezési mérkőzésen 2−0 arányban legyőzték Párizs legerősebb sakkozóit. Magyar oldalról a Pesti Sakk-kör három legjobb játékosa: Grimm Vince, Szén József, valamint az ő tanítványa Löwenthal János állt ki. Őket támogatta a levelezési mérkőzésre javaslatot tevő bizottság, amelynek tanácskozásain Erkel Ferenc is gyakran részt vett. Ezen a mérkőzésen vetették be először a magyar megnyitást (1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Fc4 Fe7). A győzelem értékét különösen növelte, hogy a Café de la Régence-ben székelő párizsi sakk-kör korábban még egyetlen levelezési játszmát sem vesztett el. E győzelem a teljesen ismeretlen magyar sakkozást egyszerre ismertté és megbecsültté tette az akkori sakkvilág előtt, ami elég nagy publicitást jelentett, mert már volt sakklap, sakkrovat napi és heti lapokban, így a hír elég hamar elterjedt. A győzelmen felbátorodva 1848-ban a londoni sakk-kört akarták kihívni, de közbeszólt a forradalom és szabadságharc.
A Pesti Sakk-kör 1840-es évekbeli élgárdájához tartozott Erkel Ferenc, a kiváló karnagy és zeneszerző, aki később, 1850 körül már az egyik legerősebb játékosunk volt, valamint Oberbauer Jenő, aki gyakran szerepelt a bécsi sakk-kávéházakban is, neve a bécsi és berlini újságokban többször olvasható volt. Szén József a világ első nemzetközi sakktornáján, amely nemhivatalos világbajnokságnak tekinthető, 1851-ben Londonban az ötödik helyet szerezte meg úgy, hogy csak a győztes Adolf Anderssentől kapott ki. 1857-ben bekövetkezett halála után már Erkel Ferencet tekintették a legerősebb magyar sakkozónak.
Löwenthal János Jakab 1846-ban Bécsbe költözött, majd a szabadságharc leverése után, mivel tisztséget viselt a magyar kormányban, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1857-ben megnyerte a Manchesterben rendezett első brit sakkbajnokságot, az elődöntőben legyőzve Adolf Anderssent, akit akkor a világ legjobbjának tartottak. 1858-ban megvédte bajnoki címét. 1858−1859-ben a világ második legerősebb játékosának számított Paul Morphy mögött. Chessmetrics Player Profile: Johann Löwenthal 1865-ben az újjáalakult Pesti Sakk-kör tiszteletbeli tagjává választották.
Grimm Vince, aki térképész és litográfiai intézet tulajdonosa volt, a szabadságharc lelkes híveként 1848-ban az állami nyomda vezetője lett. Kossuth Lajos őt bízta meg a Kossuth-bankók nyomtatásával, amelynek litográfiáját is ő készítette. A Szent Korona elásásánál is ott volt Orsova közelében, és a bankóügy miatt elsőrendű főbűnösnek számított az osztrákok szemében, ezért a szabadságharc bukása után neki is emigrálnia kellett. Murad bej néven a török térképészeti intézet vezető állású tisztje lett őrnagyi rangban, az aleppói intézetben. 1868-ban hazatért Pestre, ahol a sakk-kör 1869-ben tiszteletbeli elnökévé választotta.
A sakk-kör újjáalakulása bélyeg|bal|264px|Széchenyi Ödön, az újjáalakult Pesti Sakk-kör első elnöke az 1860-as években bélyeg|264px|Erkel Ferenc, a Pesti Sakk-kör elnöke 1865-től haláláig Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után mindenféle klubtevékenységet betiltottak, köztük a sakk-klubokat is, így a Pesti Sakk-kört 1849-ben feloszlatták.
A sakk-kört betiltották, de a magyar sakkozók továbbra is lelkesen űzték a játékot. Az 1850-es években a merészebb tagok az Európa Szálló kávéházát kezdték látogatni,A mai Zrínyi utca, a Széchenyi István tér és a Vigyázó Ferenc utca által határolt telken állt az egykori Európa Szálló. ügyelve arra, hogy sokan egyszerre ne legyenek. Szén József a világ első nemzetközi sakktornáján, 1851-ben Londonban az ötödik helyet szerezte meg, ahol csak az első helyezett Adolf Anderssentől kapott ki.
A Pesti Sakk-kör tagjai 1859 óta már erősen szorgalmazták az egyesületalakítási, illetve újjáalakítás! szándékukat. 1859 májusában Erkel Ferenc vezetésével 23 taggal formailag meg is alakultak, majd kérelmüket beadták. Ezt azonban azzal az indoklással utasították el, hogy nem látható be, miért kell a sakkozóknak egyletbe tömörülniük, mikor két sakkozó bármikor, bárhol sakkozhat egymással. Ezt követően Széchenyi István fia, gróf Széchenyi Ödön a tagok kérelmére több éven át ostromolta a hatóságokat a kör engedélyezéséért. Végül Pest város főkapitánya 1864. június 23-án adta meg az engedélyt. A Nádor és a Vigyázó Ferenc utca sarkán a volt Velence kávéházAz épület ma is áll. külön termében alakult meg újra a Pesti Sakk-kör 72 taggal 1864. október 16-án. A Velence Kávéház volt a magyar Café de la Régence, csaknem negyedszázadig a magyar sakkozók otthona. Az alakuló ülésen megegyeztek abban, hogy a tisztikar megválasztására a közeli közgyűlésen kerül sor. Ez a közgyűlés 1865. január 22-én elnöknek választotta gróf Széchenyi Ödönt, alelnöknek Erkel Ferencet. A magyar sakkozás fejlesztése körüli érdemeikért tiszteletbeli taggá választották Löwenthal János Jakab sakkmestert, valamint Willmers Rudolf zongoraművész bécsi lakost, híres sakkfeladványszerzőt.
A sakk-kör első versenyét 1865. február 2. és március 12. között rendezték 21 résztvevővel. A versenyt Cseresnyés István nyerte. Győzelmét 1866-ban 16 játszmából szerzett 16 ponttal, 100%-os teljesítménnyel megismételte.
1865. november 12-én Széchenyi Ödön elfoglaltságára hivatkozva lemondott elnöki tisztségéről, helyette Erkel Ferencet választották meg. Ebben az évben ifjabb gróf Bethlen János két aranyat ajánlott fel valamilyen sakkpályázat céljára. Megállapodtak, hogy az összeget egy „probléma-torna” díjazására fordítják, és gróf Bethlen-díj címen annak második helyezettje számára ajánlják fel. (Az első díjat a Pesti Sakk-kör adta volna.) Ez azonban nem valósult meg, a probléma-torna helyett egy rendes versenyt rendeztek 1866-ban, amelyet ebben az évben is Cseresnyés István nyert meg.
1866 januárjában a sakk-kör a Velence kávéházból átköltözött a Hajó és Sütő utca sarkán levő Korona kávéházba, majd 1867-ben visszaköltöztek régi helyükre, amelynek ekkor már új tulajdonosa volt. Ebben az évben Erkel Ferencet meghívták az 1867-es párizsi sakktornára, aki azonban a meghívást nem fogadta el, mert akkoriban már kevesebbet játszott.
1868. novemberben a sakk-kört meglátogatta a 20 év után hazatelepülő Grimm Vince, és a hónap végén a 19. század egyik legerősebb versenyének tartott 1867-es párizsi torna pozsonyi magyar születésű győztese, Kolisch Ignác. A kör éves versenyét Jacobi Samu nyerte. Az 1869-es közgyűlés Grimm Vincét tiszteletbeli elnökévé, Kolisch Ignácot tiszteletbeli tagjává választotta. Az 1870-es versenyt ismét Jacobi Samu nyerte, aki eredménye alapján meghívást kapott az 1870-es badeni tornára, részvételére azonban nem került sor. Anyagi okok miatt a kör nem tudta képviseltetni magát az 1870-es grazi kongresszuson sem. Ezen a kongresszuson egy tervezetet vitattak meg, amely egy osztrák–magyar sakkszövetség megalapításáról szólt. A tervek szerint a sakkszövetség első kongresszusát Pesten, a másodikat Prágában, a harmadikat Bécsben tartották volna. A Pesti Sakk-kör a kongresszus megszervezését anyagi okok miatt nem tudta vállalni, bár a sakkszövetség létrehozását támogatták. A sakkszövetség végül nem alakult meg. 1870-ben három kieséses rendszerű versenyt is rendeztek. Az első kettőt Taraba Károly nyerte, a harmadikat Schwarz Adolf.
1872. január 15-én hunyt el a Pesti Sakk-kör első, és akkori tiszteletbeli elnöke Grimm Vince. 1874 októberében Budapesten ifjúsági sakk-kör alakult 23 taggal.
1884-ben a budai oldal sakkozói Erkel-sakktársaság néven megalapították saját sakk-körüket a II. kerület Corvin tér 13-ban.
Az 1885-ös országos kiállítás alkalmából a Pesti Sakk-kör egy nemzetközi versenyt tervezett, azonban ez nem valósult meg.
1887-ben a kör választmányi tagjává választották Ziegler Gézát (Gárdonyi Géza), aki aktív sakkversenyző, és korábban a győri sakkélet egyik szervezője volt. A tagság ekkor mindössze 26 fő, és az arra az évre eltervezett két esemény is elmaradt az érdeklődés hiánya miatt. A sakk-kör 1889 januárjában a Zrínyi utca és a Bálvány utca sarkán levő Mocca-kávéházba költözött, mert a Velence-kávéház a tulajdonos halála miatt megszűnt. Az átköltözés után a sakkélet némileg felpezsdült, több versenyt is rendeztek.
A Budapesti Sakk-kör létrejötte A Budapesti Sakkozó Társaság 1889. augusztus 15-én a Nádor utca 5. alatti Tigris Szálló kávéházában megalakult a Budapesti Sakkozó Társaság (BST), amelynek első elnökévé Lehner Vilmos tanárt választották. A BST népszerűsége egyre nőtt, míg a Pesti Sakk-kör tagjai megfogyatkoztak. Az új kör 1889. szeptembertől egy szaklapot adott ki Makovetz Gyula szerkesztésében Budapesti Sakk-Szemle címmel, ezt a Pesti Sakk-kör évtizedek alatt nem tudta megvalósítani. Az Erkel-társaság hamarosan beolvadt az új sakk-körbe. A BST-nek 1889-ben már 80 tagja volt, és sok vidéki tag is jelentkezett. 1890-ben átköltöztek a Velence Kávéházba, ugyanoda, ahonnan a Pesti Sakk-kör korábban kiköltözött. Az azévi versenyükön 40 játékos vett részt. 1889. október 20-án a BST első közgyűlésén megválasztották a kör vezetőségét, amelynek elnöke Jónás Ödön országgyűlési képviselő lett.