Grimm Vince (a külföldi szakirodalomban Vincent Grimm és Vincenz Grimm néven is szerepel) (Bécs, 1801. március 15. − Pest, 1872. január 15.) osztrák születésű magyar litográfus, nyomdaigazgató, sakkozó, sakkfeladványszerző.
Az 1839-es alapítású első magyar sakkegyesület, a Pesti Sakk-kör első elnöke; az első magyar sakksiker, az 1842–1845 közötti Pest–Párizs levelezési sakkjátszma magyar főjátékosainak egyike. Sakkfeladványszerzőként két műve ma is világrekordnak számít. A sakkmegnyitások között a Grimm-támadás (az elfogadott királycsel egyik alváltozata) viseli a nevét. Az emigrációjából történt 1868-as visszatérése után az akkor Erkel Ferenc elnöklése alatti Pesti Sakk-kör tiszteletbeli elnökévé választotta.
Trefort Ágostonnal a Pesti Műegylet megalapításának egyik kezdeményezője. Az 1848−49-es szabadságharc idején a Magyar Álladalmi Bankjegynyomda igazgatója, a Kossuth-bankók litográfusa, a magyar államjegyek és a kormány minden sajtótermékének kinyomtatója.
1849. augusztus 20-án Orsován jelen volt a Szent Korona és a koronázási jelvények elásásánál, és arról helyszínrajzot készített. A szabadságharc bukása után Törökországba menekült, áttért az iszlám vallásra, és felvette a Murad bej nevet. Aleppóban a török vezérkar térképészeti intézetének vezető állású tisztje lett őrnagyi rangban, ahol a török bankjegyek nyomtatása is a feladata volt.
Maradandót alkotott litográfusként is, művei a Magyar Nemzeti Galériában találhatók.
1872-ben, magányosan hunyt el, sírját a Kerepesi úti temetőben 1910-ben felszámolták.
Élete az 1840-es évekig Az anyakönyvi bejegyzés szerinti nevei: Vincentius, Ignatius, Leopoldus. Édesapja id. Vinzenz Grimm a csehországi Napagedlből származott, akit jómódú bécsi nagykereskedőként tartottak számon, de egész Európára kiterjedő üzleti kapcsolatokkal rendelkezett. Édesanyja, Josepha Wolff maga is kereskedőcsalád leszármazottja volt. Szülei házasságából a bécsi anyakönyvi források szerint 8 élő gyermek: 6 lány és 2 fiú született, Vince a család második gyermeke volt. Későbbi életében és pályafutásában fontos szerepet töltött be testvérei közül az 1800. február 23-án született nővére, Leopoldina, 1806. június 27-én született húga, Paulina, és az 1815. december 19-én született öccse, Gustav Viktor.Wien I. Sankt Augustin Pfarre, Buchnr. : 6. 21. p születési anyakönyv
Szülei jól ismerve gyermeküket, ügyes rajzkészsége alapján a litográfusi szakmát sajátíttatták el vele. 1823-ban települt át Magyarországra, Pestre.[BFL IV. 1202. g / 69/9457/1835 Budapest Fővárosi Levéltár anyaga] Nevelői állást vállalt, majd a Duna–Tisza-Csatorna Társulatnál írnokként dolgozott. Özveggyé vált édesanyja 1829-ben települt át Pestre és költözött fiához.
1831 áprilisában átvette Lichtl Károly műkereskedő üzletét, ebben 1832-ben hangjegy-kölcsönkönyvtárat is alapított. A helytartótanács csak 1834-ben hagyta jóvá a vételt. Grimm, aki hivatására nézve kőrajzoló és rézmetsző volt, abban reménykedett, hogy mint műkereskedő meg fogja kapni a kőnyomdai jogot. Ekkor azonban már minden sokszorosító géptől nagyon félt a cenzúra, s csak hosszas utánjárással kapta meg 1842-ben litográfiai sajtó felállítására a királyi szabadalomlevelet. Nagy zenebarát is volt, ezért 1842-ben hangjegynyomdára kért engedélyt, és ezzel kiszorította a rendkívül költséges réznyomatú kottát. Ekkor már jónevű litográfus volt. Műkereskedésében festmények, szobrok, apróbb műtárgyak, régiségek, kották, hangszerek (főleg zongorák), valamint ecsetek, festék, rajzpapír stb. is kaphatók voltak. Zeneműveket és képeket is árult boltjában. Célját elérve, hogy kedvenc foglalkozásának szentelhesse minden idejét, a Dorottya utca sarkán álló műkereskedését 1843-ban eladta, és kőnyomatos könyvnyomdát létesített.
Az ő nyomdájában nyomták 1844-től a Pesti Divatlapot, amelyben Petőfi Sándor János vitéz című költeménye először megjelent. A kőnyomat minőségének bemutatására jelentek meg a Pesti Divatlapban Czuczor Gergely és Rózsavölgyi Gyula kőnyomatú arcképei, melynek litográfiáját Barabás Miklós rajza alapján maga Grimm készítette. Sok időt és pénzt költött a színes nyomás megteremtésére, amit később aztán mások kidolgoztak.
Litográfiai intézetében tanult többek között Kanitz Fülöp neves térképész, régész és etnográfus is. Grimm Vince háza tudósok és művészek gyakori találkozóhelye lett, akik közül különösen kettő hatott Kanitzra: József nádor legkisebb fia, József főherceg nevelője, Häufler József Vince, az ismert topográfus és etnográfus, valamint Kiss Ferenc, a kiváló régész, egyetemi tanár. Utóbbi számára Kanitz már 1845-ben, 16 éves korában elkészítette néhány archeológiai illusztráció rajzát és kővésetét.
1839-ben gróf Dessewffy Aurél, Eckstein Fridrik, báró Eötvös József, Jósika Miklós, Lukács Móric, báró Prónay István, Rupp János, gróf Serényi László és Trefort Ágoston mellett a Pesti Műegylet megalapításának egyik kezdeményezője, melyet 1839. november 10-én a német Kunstvereinok mintájára meg is alakítottak. Az alapítótagok elsősorban a magyar politikai és társadalmi életben fontos szerepet játszó személyek voltak. A Műegylet „műtárosa”, egyben pénztárnoka Grimm Vince lett. A tíz alapító közül ő volt az egyetlen, aki a művészetekhez és az üzlethez is értett. Einsle Antal, Ferenczy István, Hild Károly, Hermann Neefe, Wagner Sándor és Schedius Lajos mellett őt is beválasztották a héttagú műbíráló választmányba. A Műegylet első kiállítására elsősorban Grimm Vince szervező tevékenységének köszönhetően került sor: a Redoute épületének első emeletén 1840-ben megnyílt az első magyar képzőművészeti tárlat. A kiállítást követően Grimm Vincének „példás buzgóságáért és költséggel járó iparkodásáért – mivel neki köszönhető a kiállítás váratlan sikere – és az alapszabály szerint neki járó tiszteletdíjakról lemondott – egy képet ajándékoztak”.
1843-ban mint kőnyomda-tulajdonost a Magyar Védegylet iparmű-kiállításán bronz érdempénzzel jutalmazták. bélyegkép|A János vitéz első kiadásának címlapja Grimm Vince rajzával A Kossuth-féle védegylet alapításakor hosszas rábeszélés után nyomtatási engedély nélkül, kőnyomatos úton kinyomtatta Kossuth programját és körleveleit, melyeket a cenzúra nem engedélyezett. Egy Bécsből Pestre kiküldött rendőrbiztos, akit azzal bíztak meg, hogy a Kossuth szolgálatában dolgozó litográfiai intézményt derítse fel, hamarosan rátalált a helyes nyomra, így nem maradt más a több barátja által figyelmeztetett Grimm számára, mint hogy az egész intézményt a Pesten letelepedett Welzel úr litográfiatulajdonosnak szerződésileg átadja. Ez aztán a legnagyobb sietséggel meg is történt, és midőn az intézmény bezárására felhatalmazott bizottság megjelent, a lemondás formaságai már megtörténtek. Grimm ezután csendestársként átvette az intézmény vezetését. Ez az eset is közrejátszhatott abban, hogy a szabadságharc idején Kossuth őt nevezte ki az állami bankjegynyomda igazgatójává.
Ő készítette a János vitéz 1845-ös első kiadásának rajzait és annak kőmetszeteit.Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban - Petőfi Társaság kiadása, Budapest, 1911. Nr. 07 melléklet, 63. l. Az ő rajza Petőfi A helység kalapácsa című kötete 1847. évi első kiadásának címlapja is. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött számos más litográfia is a keze munkáját dicséri, több esetben a rajzot is ő készítette. A Charivari című folyóiratba készített úgynevezett gúnyképeket (karikatúrákat) is, amelyek abban az időben kezdtek divatba jönni. Több más alkotása is fennmaradt: ezek közt van politikai karikatúra, városkép, bankjegyrajz és a történelmi Magyarország postakocsitérképe. Ez utóbbi rajza úgyszint roppant érdekes, és a címnek is megvan a maga zamata: „MAGYAR és ERDÉLY-ORSZÁGI Posta ’s vontató-járások’ Földképe a’ legújabb Kútfők szerint rajzolva GRIMM V. által 1836.”
Grimm irodalmi téren is működött. Szellemes és gyilkoló gúnnyal írt a titkos utakon járó osztrák politika, főleg a Zsófia főhercegnő által szított aknamunkák ellen. Írásai sok finomságot, felvilágosodottságot, előkelő és alapos műveltséget mutatnak. Heine és Voltaire hatása érződik rajtuk, emellett mindig eredetien hatnak.Theorie der nützlichen Künste. Pest, 1849. Jellaschichiade Ein Heldengedicht Pest, 1849. u. az Leipzig, 1850.
Finom modorú, ábrándos, szórakozott ember volt; élete végéig nőtlen maradt. Sokat utazott, bejárta egész Európát. Mint pesti polgár német anyanyelvén kívül kifogástalanul beszélt és írt magyarul, franciául, angolul, törökül és olaszul. Emlékiratai arról tanúskodnak, hogy a reformkorszak vezetőihez meleg és közvetlen viszony fűzte. Tanult iparosból az ország szellemi arisztokráciájának sorába küzdötte fel magát.
A kor egyik legerősebb sakkozójának tartották, de nemcsak a sakkjátékban jeleskedett. A negyvenes években Monarchia-szerte emlegették nevét: a kávéházak zöld asztalainál úgy tartották, hogy az egyik legjobb whist- és a legügyesebb biliárdjátékos.
A sakkozó A Pesti Sakk-kör első elnöke bélyegkép|150px|Szén József, a Pesti Sakk-kör alapítója, a Pest–Párizs levelezési sakkmérkőzés résztvevője bélyegkép|150px|Löwenthal János Jakab, a Pesti Sakk-kör alapítója, a Pest–Párizs levelezési sakkmérkőzés résztvevője Szén József az 1830-as években többször járt Bécsben, Párizsban, Londonban és Berlinben, és ottani tapasztalatait használta fel a sakk-kör megalapítása során. Külföldi útja során merült fel egy levelezési játszma lehetősége Pest és Párizs között. A játék lefolytatásához szervezeti keretekre volt szükség, mivel a győztesnek járó pénzdíjat letétbe kellett helyezni, de ezt az összeget (ezer forintot) csak részvénytársasági alapon lehetett előteremteni. Ezért legerősebb tanítványával, Löwenthal János Jakabbal, Grimm Vincével és több más lelkes sakkozóval – akik közül még egy dr. Schenk nevű orvos, továbbá Heinrich von Levitschnigg nevű osztrák költő, aki a Wurm-házban lakott, nevét örökítette meg az utókorBerger Jahrbuch, 1899. 140. oldal, Grimm névnél. – 1839-ben a ma Dorottya-palotának nevezett Wurm-udvar kávéházában megalapították az első magyar sakkegyesületet, a Pesti Sakk-kört. Első elnöke Grimm Vince lett.
Grimm Vincét az emigrációból történt hazaérkezése után, 1869-ben az 1864-ben újjáalakult Pesti Sakk-kör (Erkel Ferenc elnökletével) a kör tiszteletbeli elnökévé választotta.
A sakkjátékos Az 1840-es években az akkori idők legerősebbnek tartott magyar játékosa, Szén József egyenlő rangú ellenfelének tartották, akivel a Wurm kávéházban sokat játszott tétre menő játszmákat.
Sakk-karrierjében az elegáns játék mestere volt, kedvencei a futók voltak. Gárdonyi Géza egy eredetileg 1888-ban megjelent írásában szintén elegáns játékmodorú sakkmesternek nevezte.
Az 1843−1845 között Pest és Párizs sakkozói között lefolytatott levelező mérkőzés során Pest játékosai 2−0 arányban legyőzték Párizs sakkozóit, Európa legjobbjait. A tanácskozási alapon lefolytatott viadal magyar csoportjának irányítói Szén, Löwenthal és Grimm voltak. Az előbizottságban Czéner, Openheim és Pollák nevű jó játékosok elemezték a párizsiak lépéseit, és ők tettek ajánlatot, előterjesztést a főbizottságnak: Szénnek, Grimmnek és Löwenthalnak.
A sakkvilágra éveken át nagy hatással lévő halhatatlan sakkjátszmának elnevezett Adolf Anderssen–Lionel Kieseritzky-játszma után divatba jött a királyfutócsel, melyben aztán a pesti sakkozók számos újítást hoztak. Grimm Vince játékmódja például (1.e4, e5 2.f4, exf 3.Fc4, Vh4+ 4.Kf1, g5 5.Hc3, Fg7 6.d4, d6 7.Hf3, Vh5 8.e5, dxe 9.h4, h6 10.Hd5, Kd8 utáni 11.Kg1!) mint „remek támadás” került az akkori sakkelmélet anyagába. A királyfutócsel 1.e4 e5 2.f4 exf4 3.Fc4 Vh4+ 4.Kf1 g5 5.Hc3 Fg7 6.d4 d6 7.e5 lépéssorrendje ma is a Grimm-támadás nevet viseli.
Korábbi kedvenc időtöltésétől száműzetésének ideje alatt sem szakadt el, sőt kereste a külföldi kapcsolatokat. Fennmaradt egy nemzetközi hírnevű angol sakkújsághoz küldött tájékoztató levele, melynek keltezése: Aleppo, 1850. szeptember 17. Ebben saját nyert játszmáját és elméleti feldolgozását ismerteti, amit a szerkesztőség készséggel adott közre.