A céhek működését a helyben illetékes hatóság (király, világi vagy egyházi földesúr, városi tanács, vármegyei közgyűlés stb.) céhlevélben (privilégium, illetve szabadalom) engedélyezte és szabályozta. A szabadalomlevél szövege, illetve artikulusai az egyes céhek sajátosságainak, illetve a környezetnek megfelelően változtak. Mindenképpen szabályozták: a tagok felvételének rendjét, az inasok és a legények ügyeit (munkaidejüket, jogaikat és kötelmeiket, a képzés idejét és módját), az inasévek után kötelező vándorlást (tanulmányutat), a céh tisztségviselőinek feladatait, a gyűlések és választások rendjét, a mesterek szakmai és vallási magatartását; védték a céh és termékeinek érdekeit; megszabták: a piaci árusítás rendjét, a belépés feltételeit, a céhremek (mestermunka) elkészítésének feltételeit, a mesterlakomát.
Fentieken túl rendszerint kitértek: a kontárok elleni harc módjaira, a céhtagok elvárt életvitelére, a céhtagok temetésének módjaira, a szabályszegések büntetésének módjaira stb.
A céhlevelet a céh legfontosabb iratait gyűjtő céhládában őrizték.
Erdélyben a tagok felvételének rendjét a 16. századtól a fejedelem hagyta jóvá.
Jegyzetek
Források
Kategória:Céhes gazdálkodás