A nyelvészetben a prozódia (vö. francia prosodie < latin prosodia < ógörög proszoidía „líra játékát kísérő ének; a hang magasságának variációja”Bussmann 1998, 962. o.) terminus a hangtan azon ágát nevezi meg, amely a nyelv ún. szupraszegmentális tényezőinek tanulmányozásával foglalkozik.TLFi prosodie szócikk, C. pont. Ez a terminus jelentése a francia nyelvészetben. A szakirodalomban szupraszegmentális tényezőkként megtalálhatók a hangerő, a hangmagasság, a tónus, a hangszínezet, a hang időtartama, a hangsúly, a szegmentumok közötti határjegy (junktúra) és szünet, a szónál nagyobb szegmentumok hanglejtése, ritmusa és tempója,Crystal 2008, 466. o.A. Jászó 2007, 17. o.Dubois 2002, 458. o.Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 496. o. de nem mindegyiket tartja mindegyik nyelvész szupraszegmentális tényezőnek, hanem egyiket vagy másikat ez vagy az a szerző nyelven kívüli elemnek tekinti.Vö. Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 350. o.

Az angol nyelvű nyelvészetben több megfelelője van a „prozódia” terminusnak. A prosody terminus a szupraszegmentális tényezők összességét jelenti. Ez az értelmezés megtalálható a magyar nyelvű szakirodalomban is.Például Gósy 2006-ban: „beszédprozódia torzítás” (596. o.), „sérülhet a prozódia” (602. o.). Annak a tudományágnak, amely a szupraszegmentális tényezőkkel foglalkozik több más angol elnevezése van: prosodics „a prozódia tudománya”, suprasegmental phonetics „szupraszegmentális fonetika”, prosodic phonology „prozódiai fonológia”.Crystal 2008, 393. o.

A „prozódia” szónak az ókorban két jelentése volt: „a szavak szabályos, a hangsúlyok és az időtartamok helyes alkalmazásával való kiejtése, ami a verselés alapját képezi; szöveg rendezése a magánhangzók és a mássalhangzók szempontjából”.Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 394. o. A költészettan átvette ezt a szót azon szakszavaként, amely a verselés ritmikai szabályainak összességét nevezi meg.Tótfalusi 2008, prozódia szócikk.

A prozódia egyrészt a fonetikához tartozik, mivel a szupraszegmentális tényezőket lehet alaki szempontból vizsgálni (például az akusztikai tulajdonságaikat), másrészt pedig a fonológiához, mivel ezeknek a tényezőknek is lehet jelentésmegkülönböztető funkciója úgy lexikai, mint nyelvtani téren. Analógia útján a fonémákkal mint a fonológia tárgyával, egyes szerzők prozodémáknak nevezik a szupraszegmentális tényezőket ebből a szempontból.A. Jászó 2007, 74, 115. o.

Jegyzetek

Források

A. Jászó Anna. Hangtan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 73–162. o. (Hozzáférés: 2019. október 4.) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2019. október 4.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. október 4.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2019. október 4.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 14.) Gósy Mária. 27. fejezet – A beszéd zavarai. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 596–607. o. (Hozzáférés: 2023. június 14.) Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár . Digitális tankönyvtár. Letölthető PDF (Hozzáférés: 2023. június 14.)

Kapcsolódó szócikk

Szupraszegmentális tényezők

Kategória:Hangtan