Pčelić falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.
Fekvése Verőce központjától légvonalban 12, közúton 14 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység előterében és annak északi lejtőin, Borova és Budanica között fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Pčelić területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A település déli részén a régi, elhagyott téglagyár közelében fekvő Dakino brdo régészeti lelőhely a közelében fekvő Medakuša lelőhellyel és a szomszédos Pepelana területén fekvő lelőhellyel együtt rejti három kőkorszaki településnek a maradványait. Az itt előkerült kőkorszaki és újkőkori cseréptöredékek, kőszekercék, különféle kisméretű kőszerszámok, őrlőkövek és más, a földműveléshez használt eszközök töredékei az egész Szlavónia területén egyedülálló, kőkorszaki településláncolaton élt emberek mindennapjairól mesélnek.
A mai települést a 17. században Hercegovinából, Montenegróból és Kelet-Boszniából betelepült pravoszláv szerbek alapították. A 19. században és a 20. század elején nyugatról horvát, majd magyar lakosság is települt be melléjük. Neve a „pčela” (méh) főnévből származik.
A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Cselich” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pcselich” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 500. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pcselich” néven 109 házzal, 38 katolikus és 625 ortodox vallású lakossal szerepel.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829. Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 682, 1910-ben 1.039 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a szerb, 31%-a horvát, 16%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején az üldöztetés elől elmenekült magyar lakosság helyére a háború után horvátok és szerbek érkeztek. 1991-ben 565 főnyi lakosságának 52%-a horvát, 35%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 407 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 682 723 716 923 946 1.039 1.036 1.196 1.024 1.049 999 845 648 565 481 407
Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus haraglába. A település déli részén a Dakino brdo nevű hegy északnyugatról délkeleti irányban a Pčelićről Pepelanára vezető út felé teraszosan lejtő oldalában az egykori téglagyár közelében kőkorszaki településre utaló leleteket találtak.Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-658. A terület régészeti feltárása még nem történt meg. A Dakino brdo lelőhely közelében a Medakuša lelőhelyenÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5183. egy másik kőkorszaki település nyomai találhatók számos kőkorszaki és újkőkori régészeti lelettel.
Oktatás Az iskolai tanítás 2008-ig az 1947-ben épített régi iskolaépületben folyt. Ebben egy osztályterem volt, ahol egyidejűleg több osztálynak történt a tanítás. Az új iskolaépületet 2010. szeptember 6-án adták át. Itt az elsőtől a negyedik osztályig alsó tagozatos oktatás folyik.
Jegyzetek
Források Suhopolje község hivatalos honlapja A suhopoljei római katolikus plébánia honlapja Suhopolje turisztikai irodájának honlapja Az első katonai felmérés térképe Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Bus.hr:Kulturna dobra općine Suhopolje A suhopoljei elemi iskola honlapja
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Verőce-Drávamente megye települései