Nógrádi Sándor (Fülek, 1894. május 14. – Budapest, 1971. január 1.) magyar politikus, katona, diplomata.
Származása, tanulmányai Grünbaum Simon pék és Kohn Záli gyermekeként zsidó családban született. 1918-tól a Nógrádi nevet használta.Belügyminisztérium 34421/1918. sz. határozata.
Szécsényben járt elemi iskolába, utána Losoncon végzett négy gimnáziumi osztályt, majd apja versegi pékségében inaskodott tíz hónapig. 1909-ben rézesztergályos tanoncnak szegődött Budapestre. 1911 őszén tüdőbetegsége miatt visszatért szüleihez Losoncra, és villanyszerelő-tanonc lett. 1912 tavaszán a losonci mezőgazdasági gépgyárban helyezkedett el. Magánúton tanult németül és franciául. 1914 nyarán levizsgázott a felső kereskedelmi iskola első osztályának anyagából.
Pályafutása 1915-ben hadiüzemi műszaki alkalmazott lett, ezért felmentették a hadkötelezettség alól. 1916-ban szakszervezeti főbizalmivá választották munkahelyén. 1918 áprilisában önkéntesként bevonult katonának, frontszolgálatot nem teljesített, 1918 novemberében leszerelték.
1918 végén belépett az MSZDP-be, majd az Ipari és Közlekedési Tisztségviselők Országos Szövetsége helyi szervezete titkáraként részt vett a kommunista párt losonci csoportjának megalakításában. 1919 februárjában részt vett a dél-szlovákiai általános sztrájk szervezésében, majd Budapestre menekült, ahol belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején tisztviselő, majd az Országos Statisztikai Hivatal ellenőre lett. 1919 májusában a Vörös Hadsereg szakaszparancsnokaként került a frontra. A Tanácsköztársaság leverése után visszament Losoncra, ahol kommunista propaganda terjesztése miatt 1921 februárjában három hónapra bebörtönözték. 1922-től Prágában a cseh kommunista ifjúsági szövetség egyik titkára volt. A kommunista párt vezetése 1923 májusában Berlinbe küldte, ahol egy német kommunista lap szerkesztőségében dolgozott. 1923. októbertől Moszkvában a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága titkárságának munkatársa volt. 1924 szeptemberében Bécsbe, onnan Bukarestbe utazott, ahol illegális kommunista tevékenység miatt letartóztatták, de sikerült megszöknie. 1925-től a moszkvai pártiskolában tanult. 1928 őszétől Csehszlovákiában egy német nyelvű napilapot szerkesztett.
1931-től a Fasizmus- és Háborúellenes Világbizottság titkáraként Nyugat-Európában, főként Franciaországban dolgozott. A spanyol polgárháború kezdetétől a Fegyvert Spanyolországnak nevű mozgalmat szervezte. A polgárháborút követően Franciaországban internálták. A második világháború kitörésekor visszatért a Szovjetunióba, s az 1940 őszén a Moszkvába érkező Rákosi Mátyás kérésére átlépett a magyar pártba. A világháború idején a moszkvai magyar nyelvű Kossuth Rádió bemondója, szerkesztője, majd a Kijev mellett megszervezett partizániskola magyar tagozatának parancsnoka volt. 1944. októbertől maga is részt vett a Felvidéken zajló partizánharcokban, egysége 1944. december végén csatlakozott a 2. Ukrán Front csapataihoz.
A második világháború után 1945. január közepétől Magyarországon Borsod, Nógrád, Heves és Abaúj-Torna-Zemplén vármegyéket átfogó régiótitkárként szervezte a Magyar Kommunista Pártot. 1945 májusában a párt Központi Vezetőségének tagja lett. Beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, s ettől kezdve 1967-ig folyamatosan részt vett a magyar országgyűlés munkájában. 1945. novembertől 1947. januárig az Iparügyi Minisztérium államtitkára volt. 1947. januártól a KV Propaganda Osztályát vezette, egyúttal tagja lett a KV Szervező Bizottságának. 1947. novembertől a Miniszterelnökség politikai államtitkáraként dolgozott, decemberben kinevezték az Elhagyott Javak Kormánybiztossága Elnöki Tanácsának elnökévé.
1948. decemberben altábornagyi rangban honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, és megbízták a Honvédelmi Minisztérium akkor megalakított Politikai Főcsoportfőnöksége vezetésével. Köze volt a koholt katonaperek megrendezéséhez bírósági ülnökként, viszont később őt magát is Puskin szovjet nagykövet és Farkas Mihály közbenjárása mentette meg a letartóztatástól. 1955 júliusától vezérezredesi rangban, a honvédelmi miniszter első helyettese lett. 1955. decemberben innen tartalékállományba került, mert átvette a KV Agitációs és Propaganda Osztályának vezetését. 1956. március 13-án tagja lett a Farkas Mihály ügyének kivizsgálására alakított bizottságnak.
Az 1956-os forradalom idején 1956. október 26-ig tagja volt az MDP KV Katonai Bizottságának. 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága Szervező Bizottsága tagja és az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője volt. Kádár Jánosnak fenntartásai voltak vele szemben, ezért diplomáciai pályára irányították. 1957. május 1-jén főosztályvezetőként a Külügyminisztérium állományába vették, s május 9-én megbízták a pekingi nagykövetség vezetésével. Szerepe volt az akkoriban felívelő kínai-magyar kapcsolatok fejlesztésében. Az 1957. júniusi pártértekezleten bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1959. decemberben megválasztották az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elnökévé, ezért visszatért diplomáciai szolgálatából. 1962-ben Aczél Györggyel együtt felkereste a Szovjetunióban „száműzetésben” élő Rákosi Mátyást, hogy kikérdezze a koncepciós perekben játszott szerepéről .
1962 novemberében kimaradt a KB-ból. 1963. márciusban az Elnöki Tanács tagjává választották. 1966. decemberben a KEB éléről vonult nyugállományba, ugyanakkor újra KB-tag lett. A kollektív államfői testületnek 1967. áprilisig, a KB-nak, a „pártparlamentnek” élete végéig tagja maradt.
Főbb tisztségei Az MKP, illetve MDP KV tagja 1945. május 21.–1956. október 31. Az Iparügyi Minisztérium politikai államtitkára 1945. november 23.–1947. január 16. Az MKP Propaganda Osztálya vezetője 1947. január–1947. november Az MKP KV Szervező Bizottsága tagja 1947. január 10.–1948. június 14. A Miniszterelnökség politikai államtitkára 1947. november 12.–1948. december Az MDP KV Szervező Bizottsága tagja 1948. november 28.–1953. június 28. Honvédelmi miniszterhelyettes 1948. december 3.–1955. február 10. A honvédelmi miniszter első helyettese 1955. július–1955. december Az MSZMP IKB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetője 1956. november 21.–1957. február 19. Az MSZMP IKB Szervező Bizottsága tagja 1956. november 26.–1957. február 6. Pekingi és hanoi nagykövet 1957. május 9.–1960. január Az MSZMP KB tagja 1957. június 29.–1962. november 24. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnöke 1959. december 5.–1966. december 3. Az MSZMP KB tagja 1966. december 3.–1971. január 1.
Művei A politikai tiszt; Szikra Ny., Bp., 1949 A marxizmus-leninizmus tanítása az igazságos és igazságtalan háborúkról; H. M., Bp., 1951 (A honvédség politikai kiskönyvtára) A Bolsevikok Pártja a külföldi intervenció és a polgárháború szakaszában; Szikra, Bp., 1951 (A Magyar Dolgozók Pártja Pártfőiskolájának előadásai) Az európai kollektív biztonság és Németország egysége; Szikra, Bp., 1956 (Az MDP Politikai Akadémiája) Emlékeimből; Kossuth, Bp., 1961 Új történet kezdődött; Kossuth, Bp., 1966 Történelmi lecke; Kossuth, Bp., 1970
Emlékezete Salgótarjánban múzeumot neveztek el róla, az intézmény mai neve Dornyay Béla Múzeum. A tatai katonai kollégium az ő nevét viselte, az intézmény a rendszerváltás után megszűnt. Szécsényben a Nógrádi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola kapta róla a nevét. A Budapest VI. kerületi Szív utcai általános iskola úttörő csapatát nevezték el róla (629.sz. Nógrádi Sándor úttörő csapat)
Jegyzetek
Források Magyar Életrajzi Lexikon (fényképpel) Nemzeti Emlékezet Bizottsága Nemzeti Emlékezet Bizottsága (fényképpel)
1956 – MTI
További információk
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerkesztette Nyírő András. Interart Stúdió, Budapest, 1989. 301. Az 1947. szeptember 16-ra összehívott Országgyűlés almanachja. 1947. szeptember 16.–1949. április 12. Főszerkesztők: Marelyn Kiss József, Vida István. Szerkesztette Horváth Zsolt és Hubai László. Magyar Országgyűlés, Budapest, 2005. 291–292. Maruzs Roland: Tábornoki kar, 1945–1956. HK Hermanos Kiadó, Budapest, 2011. 95–97. Kékesdi Gyula: Egy kommunista életútja. Nógrádi Sándor 75 éves (Népszabadság, 1969. máj. 14.); Szemes Imre: Nógrádi Sándor emlékezete (Népszava, 1974. máj. 14.).
Kategória:Kommunista politikusok Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1971-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar diplomaták Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:MKP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Magyarország államtitkárai Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:A Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjai Kategória:Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés) Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Fülekiek Kategória:Magyarország követei és nagykövetei Kínában Kategória:Magyarország követei és nagykövetei Vietnámban Kategória:Magyar partizánok Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek Kategória:A magyar Vörös Hadsereg tagjai Kategória:Magyar antifasiszta ellenállók