Franklin Delano Roosevelt (ejtsd: frenklin delenó rouzvelt)Funeral of President Roosevelt (youtube.com) (New York, 1882. január 30. – Warm Springs, 1945. április 12.), a sajtóban gyakran FDR, amerikai politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke, akit négy terminusra választottak meg. 1933–1945 között volt elnök, és ő az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. A 20. század egyik központi alakja volt.

Apja, James Roosevelt, és anyja, Sarah Ann Delano, mindketten tehetős New York állambeli családok tagjai voltak, amelyek francia és holland ősökkel bírtak. Franklin volt az egyetlen gyermekük. Anyai nagyapja, Warren Delano (a Mayflower egyik utasának, Richard Warrennek leszármazottja) a kínai ópiumkereskedelemből szerezte vagyonát. 1921-ben deréktól lefelé lebénult, ezután már csak segédeszközzel tudott – nehezen – járni. Állapotát járványos gyermekbénulás következményének tartották, bár újabban felvetették, hogy esetleg Guillain-Barré szindróma okozta. Ezután évekig elfordult a politikai élettől.

Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke 1933-tól haláláig. Egyedülálló módon négyszer választották meg. Elnöksége kezdetén 1933-ban feloldották a szesztilalmat,Sárosi Péter: Egy „nemes kísérlet” kudarca (Beszélő, 12. évfolyam, 2. szám, 2007 február) majd az 1930-as években a kormány a nagy gazdasági világválság ártalmait enyhítő New Deal elnevezésű szociálpolitikai programjával segítette a munkanélkülieket, valamint a gazdaság talpra állítását, illetve megvalósította a gazdaság és bankrendszer reformját. Jóllehet a gazdaság talpra állása nem fejeződött be 1940-ig, a Roosevelt-adminisztráció idején megkezdődött programok nagy része az USA kereskedelmét a mai napig is meghatározza. Agresszív szövetségi kormányzati módszerével új lendületet adott a Demokrata Pártnak, amely az 1960-as évek végéig domináns szerepet töltött be.

1938 után elérte az USA újra fegyverzését, és kivezette országát az izolacionizmusból, miközben a világ a háborúra készült. A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az atlanti chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naivnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.

Széles körű támogatást nyújtott Winston Churchillnek, és segítette az Egyesült Királyság háborús erőfeszítéseit, mielőtt a Pearl Harbor elleni japán támadás a hadba lépésre késztette volna az USA-t. A második világháború alatt Roosevelt (tanácsadója, Harry Hopkins segítségével) határozottan vezette országát a nemzetiszocialista Németországgal szemben, és az Egyesült Államokat a szövetségesek első számú fegyverszállítójává és finanszírozójává tette. Az USA Roosevelt vezetésével vált a „demokrácia fegyvertárává” és 16 millió amerikai öltött egyenruhát.

Elnöksége idején az ipar óriási növekedésnek indult, megvalósult a teljes foglalkoztatottság, helyreállt a jólét és új lehetőségek nyíltak meg a nők, illetve az afroamerikaiak előtt. Ugyanakkor minden bevételi csoportra kiható új adókat vezettek be, árszabályozás és jegyrendszer valósult meg. A szövetségesek győzelméhez közeledve Roosevelt komoly szerepet játszott a háború utáni világ megformálásában, elsősorban a jaltai konferencián való részvétellel, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozásával. A roosevelti adminisztráció újra definiálta a liberalizmus fogalmát a következő generációk számára, és megteremtette a Demokrata Párt új irányvonalát, mely a New Deal kapcsán a szakszervezetek, farmerek, etnikai és vallási kisebbségek, az értelmiség, a Dél, a nagyvárosi civil szervezetek és a munkások között létrejövő koalíción alapult.

Fiatalkora és házassága

Ifjúsága és kezdeti karrierje balra|bélyegkép|Szülőhelye a Hyde Parkban Franklin Delano Roosevelt 1882. január 30-án született a New York állambeli Hyde Park-ban, egy gazdag család leszármazottjaként. Édesapja, James Roosevelt üzletember 1851-ben végezte el jogi tanulmányait a Harvard Law School egyetemen, de szakmájában nem dolgozott, miután megkapta örökségét nagyapjától, James Roosevelttől. Apja kiemelkedő demokrata párti politikus volt, aki egyszer elvitte Franklint a Fehér Házba, hogy tárgyaljon Cleveland elnökkel. Korai éveiben nagy hatást gyakorolt rá édesanyja, Sara Ann Delano, aki egyszer ezt állította: „A fiam, Franklin egy Delano, egyáltalán nem Roosevelt.” Jamest – aki Franklin születésekor 54 éves volt – néhányan távolságtartó apának tekintették, bár James MacGregor Burns életrajzíró szerint apa és fiú között bensőséges volt a viszony.

Roosevelt apai ági őse a 17. században Új-Amszterdamba (a mai New Yorkba) költözött és a Rooseveltek kereskedőként és földbirtokosként tevékenykedtek. A Delano család felmenője a Mayfloweren utazott az Újvilágba, ahol kereskedőként és hajógyártóként szerezték vagyonukat. Franklinnak apja korábbi házasságából egy féltestvére volt, James.

Franklint nagyon érdekelte a lovaglás, az evezés, valamint a lawn teniszezés. Tinédzser korában kezdett el golfozni. Késő tizenéves éveiben golfklubbajnok is lett a kanadai Új-Brunswick-ben, Campobello szigeten, családja nyaralóhelyén. Korán megtanult vitorlázni, 16 évesen apjától egy vitorlás hajót kapott.

Roosevelt hét és tizenöt éves kora között minden évben elutazott szüleivel Európába, így egyre jobban tudott beszélni németül és franciául. 14 éves koráig magántanuló volt, kivéve, mikor kilenc évesen tanult egy németországi állami iskolában. Ezután a massachusettsi Grotonban, egy püspöki bentlakásos iskolába járt.

Mint a legtöbb grotoni osztálytársa, a Harvard Főiskolába ment. Közepes tanulmányi eredményei voltak és később kijelentette: „Négy éven át folytattam a közgazdaságtant és a kurzusokat a főiskolán, és mindent, amit tanítottak, rossz volt.” Az Alpha Delta Phi diákszövetség és a Fly Club tagja volt. Bár Roosevelt diákként tanulmányi eredményeit illetően egyáltalán nem tűnt ki iskolatársai közül, ám a Harvard Crimson főiskolai napilap főszerkesztőjeként tevékenykedett, amely pozíció nagy ambíciót és energiát igényelt.

Apja 1900-ban bekövetkező halála lesújtotta a 18 éves Franklint. A következő évben ötödik unokatestvére, Theodore Roosevelt lett az Egyesült Államok elnöke. Theodore erőteljes vezetési stílusa és megújító buzgalma hatására Franklin példaképeként és hőseként tekintett fel rá. 1903-ban végzett a Harvardon, majd a következő évben a Columbia Law School-ban tanult tovább, de 1907-ben kilépett, miután letette New York-i ügyvédi vizsgáját. 1908-ban a Carter Ledyard & Milburn rangos ügyvédi irodájában kezdett el dolgozni, és a cégvezetés jogi részlegén dolgozott. Házassága, családja és szerelmi viszonyai 1902 közepén kezdett el Franklin udvarolni a leendő feleségének, a regnáló elnök Theodore Roosevelt unokahúgának, Eleanor Rooseveltnek. Eleanor és Franklin ötödik unokatestvérek voltak és már gyermekkoruk óta ismerték egymást, 1903 októberében tartották eljegyzésüket.

1905. március 17-én – anyja heves tiltakozása ellenére – összeházasodott Eleanorral New Yorkban. Sara Roosevelt – aki azt hitte, hogy Franklin túl fiatal a házassághoz – többször is kísérletet tett fia házassága ellen. Eleanort, fiatalon elhunyt édesapja helyett Theodore Roosevelt elnök kísérte oltár elé. Az ifjú pár családja birtokára, a Hyde Park-i Springwoodba költözött. A ház Sara Roosevelt tulajdonában állt egészen 1941-es haláláig. Sara a házaspár számára építtetett egy lakást New Yorkban is. Eleanor soha nem érezte otthon magát sem a Hyde Park-i, sem a New York-i lakásban, de annak örült, mikor a családdal nyaralhatott a Campobello-szigeten.bélyegkép|Franklin és Eleanor első két gyermekükkel (1908)

James MacGregor Burns életrajzíró szerint a fiatal Roosevelt magabiztos és nyugodt természetű volt. Ezzel szemben Eleanor akkoriban félénk és nem szerette a társadalmi életet, eleinte otthon maradt, hogy gyermekeiket nevelje. Franklin a gyermekek nevelését feleségére bízta, míg Eleanor nagyrészt dajkákra támaszkodott. Anyjára való korábbi tapasztalataira hivatkozva később kijelentette: „Egyáltalán nem tudok semmit a csecsemők kezeléséről vagy táplálásáról.” A házaspárnak hat gyermeke született: Anna (1906–1975), James (1907–1991), Elliott (1910–1990), Franklin (1909, csecsemőkorában elhunyt), Franklin (1914–1988) és John (1916–1981).

Rooseveltnek számos házasságon kívüli viszonya volt felesége mellett, köztük Eleanor rendezvényszervezőjével, Lucy Mercerrel. 1918 szeptemberében Eleanor megtalálta férje bőröndjében Roosevelt és Mercer leveleit. Franklin és Eleanor házassága majdnem válással végződött, kapcsolatuk megromlott, és Roosevelt pedig megígérte feleségének, hogy soha többé nem fog találkozni szeretőjével. Eleanor soha nem bocsátott meg neki, és a házasságuk ettől kezdve inkább politikai partnerségként működött. Eleanor ezt követően külön otthonba költözött a Hyde Parkban, a Val-Kill rezidenciába, és férjétől függetlenül egyre inkább különféle társadalmi és politikai ügyeknek szentelte életét. A házasságuk érzelmi szakadása annyira súlyos volt, hogy amikor Franklin 1942-ben kérte Eleanort – egészségi állapotának fényében – hogy jöjjön haza és éljen vele újra, a nő ezt elutasította.

Franklin eleget tett Eleanornak való ígéretének. Ő és Lucy hivatalos levelezést folytattak és 1941-ben, vagy talán még korábban ismét megismerkedtek egymással. Lucy Roosevelt mellett volt azon a napon, amikor 1945-ben meghalt. Ennek ellenére viszonyát az 1960-as évekig nem ismerték széles körben. Fia, Elliott azt állította, hogy apja húsz éves kapcsolatot tartott fenn egy titkárával, Marguerite LeHanddal is. Másik fia, James azt jelentette ki, hogy „valódi esély van arra, hogy romantikus kapcsolat állt fenn” apja és a norvég trónörökös felesége, Márta hercegnő között, aki egy rövid ideig a Fehér Házban tartózkodott a második világháború idején. Kettejük feltételezett romantikus viszonyáról számos pletyka keringett a bulvársajtóban, ahol többen „az elnök barátnőjeként” is hivatkoztak rá.

Politikai karrierje kezdetén New York szenátora bélyegkép|249px|Theodore Roosevelt elnök, Franklin unokatestvére, aki nagy befolyást gyakorolt karrierjére