A tapírfélék (Tapiridae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe tartozó család. Egy nem és négy ma élő faj tartozik a családba.

Rendszerezés A család az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában:

Tapirus (Brünnich, 1772) - 4 faj közép-amerikai tapír (Tapirus bairdii) ázsiai tapír, (Tapirus indicus) hegyi tapír, (Tapirus pinchaque) közönséges tapír, (Tapirus terrestris)

Testfelépítésük Disznónál valamivel nagyobb állatok, testüket rövid szőr fedi. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló ormányt alkot. Mellső lábukon 4, a hátsón 3 ujjuk van.

Az orrszarvúfélékhez ma az állatvilágban a tapírok állanak a legközelebb, de koponyájuk alkata mégis nagyon különböző. Az orrszarvúak meghosszabbított és megvastagodott orrcsontjukon tülköket viselnek, a tapírok orrcsontja ellenben magasabbra feltolódott, ami a rövid, mozgékony ormány kifejlődésével függ össze. Bár ez az ormány aránylag rövid és nem feltűnő, mégis nagyon jellemző a tapírokra. Fejük keskeny és megnyúlt, az arckoponya méretei jelentékenyen meghaladják a kétoldalt összenyomott agykoponyáéit; a széles, erős járomív előfelé erősen lehajló. A nagy szemüregek szélesen nyílnak a mély halánték-gödörbe, mert nincs köztük semmi választófal és e csont hiánya, valamint a nagyon széles orrlyukak igen jellemzőek a tapírok koponyájára. A felső állkapocsban 6 metszőfog, 2 szemfog, 8 elő- és 6 utózápfoguk, az alsóban 6 metsző-, 2 szem-, 6 elő- és 6 utózápfoguk van. Más fosszilis páratlanujjúakéhoz hasonló csontvázukat aránylag könnyed felépítés jellemzi. Patáik meglehetősen fejlettek, végtagjaikon kérges talpgumó hordja a testsúlyt. Ujjai száma négy, a második azonban nagyobb és erősebb a többinél, és ennélfogva ezt a családot is a páratlanujjúakhoz kell sorolnunk. Az elülső végtagok kicsiny külső ujja csak akkor érinti járáskor a földet, ha a talaj nagyon puha és ruganyos. Hátulsó végtagjukon egy fő- és két mellék-ujj található. Fő- és támasztóujj mind a négy végtagon egy-egy tökéletes szarupatába burkolt. Ez a pata mind külső alakjában, mind belső szerkezetében a lópatához hasonlít. Ugyancsak a lovakra emlékeztet a nagy, szőrtelen szarukéreg a tapír elülső végtagjainak könyökizűlete felett.

Kialakulásuk A tapír a földtörténet hosszú szakai során jóformán semmint nem változott; felépítése még ma is azokat az alakbeli sajátosságokat tünteti fel, amelyeket a lófélék régen kihalt fajai képviselnek. Sokan „eleven fosszíliának” nevezik a tapírt, és az állat középnagyságú, kevéssé tagolt testével, sokujjú végtagjaival és rövid ormányával valóban „vízözön előtti” időből származónak látszik. Laikusok nem is igen tudják, hogy a tapír igazán a legrégibb emlősök közül való, s a harmadidőszak közepe óta változatlanul maradt fenn. A maihoz hasonló alakjában a régmultban Európában, Kínában és Észak-Amerikában volt honos, s csupán a ma élő néhány faja szóródott szét Hátsó-Indiába és Szumátrába, úgymint Közép- és Dél-Amerikába. Feltételezhető, hogy a patás állatok ősei a harmadidőszak elején tapírszerűek lehettek. E felfogás helyessége mellett szól Weber számítása is. Szerinte a tapír agyvelejének súlya a testsúly 1/947-ed része, s ez egy miocénbeli patás agyvelejének felelhet meg.

Életmódjuk

A tapír sokat és szívesen tartózkodik a vízben, kiválóan úszik, hosszú percekig képes a víz alatt maradni. Tápláléka vízinövényekből, falombból, hajtásokból és gyümölcsökből áll. A tapír nagyon értékes állatkerti állat, születése nemzetközi téren is eseménynek számít.

Források Brehm, Alfred Edmund: Az állatok világa Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás)

Kategória:Emlőscsaládok