A nyúlalakúak (Lagomorpha) az emlősök (Mammalia) osztályának (modern rendszertanokban az Euarchontoglires öregrend Glires rajának) egy, a rágcsálókkal közeli rokonságban álló rendje, amelybe 2 élő család és mintegy 91 ma élő faj tartozik. (A hagyományos rendszertan egészen a múlt század közepéig a rágcsálók rendjének dupla metszőfogúak alrendjébe sorolta őket.)
Az üregi és a házi nyulat jellegzetes zápfogaik alapján első pillantásra a rágcsálókhoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizsgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlalakúak felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az alsó állkapocs megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlalakúak kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlalakúakat és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk (konvergens evolúció), és a természetes rendszertani besorolásnál el kell választanunk egymástól. A két rend számtalan további felépítés- és viselkedésbeli sajátosságban is egyértelműen elkülönül. Így például a nyúlalakúak mellső lábukat ütésre, mintegy fegyverként használják vetélytársaikkal, illetve ellenségeikkel szemben. A táplálékot viszont nem ezzel fogják meg. Mivel testfelépítésük elsősorban a menekülést szolgálja, lábuknak ilyen, többirányú felhasználása már nem volna lehetséges. Viszont a mezei nyúl futáskor olyan sebességet képes elérni, hogy még egy agár is alig tudja utolérni.
A nyúlalakúak tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú vakbélben a nyúllal szimbiózisban élő baktériumok ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világra jöttükkor még nem rendelkeznek ezzel a fontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák egy különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak el, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális ürülék ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál.
A szaglás a nyulak életében fontos szerepet játszik. A család vagy a kolónia tagjai erről ismerik fel egymást, a hierarchia rendszer is erre épül, de a házi nyúl is gondozója szagát jegyzi meg.
Valamennyi házi nyúl az üregi és nem a mezei nyúl leszármazottja. Bámulatos, hogy a néhány évszázados tenyésztés alatt az ember milyen forma- és színgazdagságot ért el: vannak hosszú, selymes bundájú angóranyulak; német óriástarkák, amelyek messze meghaladják még a nagy mezei nyúl súlyát is; de létezik hófehér törpenyúl és még sok egyéb fajta is. Újabban mezei nyulakat is kezdtek háziasítani, de ez összehasonlíthatatlanul nehezebb. Sokáig azt hitték, hogy fogságban egyáltalán nem is nevelhető.
Rendszerezés A rendbe az alábbi családok, alcsaládok és nemek tartoznak (a rendben manapság csak két élő család van; a két élő család fejlődése ezelőtt mintegy 40 millió évvel, a földtörténet késő eocén időszakában vált külön):
Nyúlfélék (Leporidae) (Fischer, 1817) – 61 élő faj †Archaeolaginae †Archaeolagus Dice, 1917 †Hypolagus Dice, 1917 †Notolagus Wilson, 1938 †Panolax Cope, 1874 Valódi nyulak (Leporinae) Trouessart, 1880 †Alilepus Dice, 1931 Brachylagus Bunolagus Caprolagus Blyth, 1845 Lepus Linnaeus, 1758 Nesolagus Forsyth Major, 1899 †Nuralagus Quintana et. al., 2011 Oryctolagus Lilljeborg, 1874 Pentalagus Lyon, 1904 †Pliolagus Kormos, 1934 †Pliosiwalagus Patnaik, 2001 Poelagus †Pratilepus Hibbard, 1939 Pronolagus Lyon, 1904 Romerolagus Merriam, 1896 †Serengetilagus Dietrich, 1941 Sylvilagus Gray, 1867 †Palaeolaginae Dice, 1929 †Dasyporcina Gray, 1825 - nemzetség †Agispelagus Argyropulo, 1939 †Aluralagus Downey, 1968 †Austrolagomys Stromer, 1926 †Aztlanolagus Russell & Harris, 1986 †Chadrolagus Gawne, 1978 †Coelogenys Illiger, 1811 †Gobiolagus Burke, 1941 †Lagotherium Pictet, 1853 †Lepoides White, 1988 †Nekrolagus Hibbard, 1939 †Ordolagus de Muizon, 1977 †Paranotolagus Miller & Carranza-Castaneda, 1982 †Pewelagus White, 1984 †Pliopentalagus Gureev & Konkova, 1964 †Pronotolagus White, 1991 †Tachylagus Storer, 1992 †Trischizolagus Radulesco & Samson, 1967 †Veterilepus Radulesco & Samson, 1967 Bizonytalan helyzetű nemek a Palaeolaginae alcsaládban †Litolagus Dawson, 1958 †Megalagus Walker, 1931 †Mytonolagus Burke, 1934 †Palaeolagus Leidy, 1856
Pocoknyúlfélék (Ochotonidae) Thomas, 1897 – a családban már csak 1 élő nem van 30 fajjal †Alloptox Dawson, 1961 †Amphilagus Tobien, 1974 †Bellatona Dawson, 1961 †Cuyamalagus Hutchison & Lindsay, 1974 †Desmatolagus Matthew & Granger, 1923 †Gripholagomys Green, 1972 †Hesperolagomys Clark et al., 1964 †Kenyalagomys MacInnes, 1953 †Lagopsis Schlosser, 1894 Ochotona Link, 1795 †Ochotonoides Teilhard de Jardin & Young, 1931 †Ochotonoma Sen, 1998 †Oklahomalagus Dalquest et al., 1996 †Oreolagus Dice, 1917 †Piezodus Viret, 1929 †Russellagus Storer, 1970 †Sinolagomys Bohlin, 1937 †Titanomys von Meyer, 1843
†Prolagidae Gureev, 1964 - 17 kihalt faj †Prolagus Pomel, 1853
Bizonytalan helyzetű nemek a nyúlalakúak rendben †Eurymylus - eddig a legősibb felfedezett nyúlalakú, Kelet-Ázsiából származik, a paleocén-eocén korok határán élhetett †Eurolagus Lopez Martinez, 1977 †Hsiuannania Xu, 1976 †Hypsimylus Zhai, 1977 †Lushilagus Li, 1965 †Shamolagus Burke
Források
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Paleobiology Database , 2009: A new species of Gomphos (Glires, Mammalia) from the Eocene of the Erlian Basin, Nei Mongol, China. American Museum Novitates 3670: 1-12.
Kategória:Emlősrendek Kategória:A 19. században leírt rendek