Hangyafa

A hangyafaCsathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) . Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, p. 1. (Cecropia) a rózsavirágúak (Rosales) rendjében a csalánfélék (Urticaceae) családjának egyik nemzetsége több mint hatvan fajjal.

Származása, elterjedése

Eredeti előfordulási területe az Amerikákban van. Megtalálható az Amerikai Egyesült Államok déli határától Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Dél-Amerika legnagyobb részéig; csak Patagóniából, az Andokból és a hegylánc nyugati oldaláról hiányzik. Afrika néhány országába és Délkelet-Ázsiába, valamint Indonéziába betelepítették.

Megjelenése, felépítése

Gyűrűs törzse magas. Törzse és ága is odvas, üreges. Apró virágai füzérvirágzatba állnak össze (Pallas).

Életmódja, termőhelye

Neve arra utal, hogy ez a fa a a hangyakedvelő növények közé tartozik és eredeti élőhelyén az aztékhangyákkal (Azteca spp.) él szimbiotikus kapcsolatban.

Az együttműködés részeként a fa hangyafészeknek kiválóan alkalmas üregeket alakít ki törzsében, és a hangyák ezekbe költöznek be — ez a jelenség a mürmekodomácia. A fa nemcsak fészkelőhelyet „kínál fel” a hangyáknak, de úgynevezett Müller-féle tápláléktestecskéket is (SZTE7).

„Cserébe” a hangyák megvédik a gazdanövényeiket azok különféle (főleg rovar-) kártevőitől és egyúttal átterelik utóbbiakat a gazdanövény kompetítoraira (versenytársaira). A 2020-as évek elején mutatták ki, hogy a hangyák emellett a fatörzs sérüléseit is befoltozzák, sokszorosára növelve a növényi szövetek regenerálódó képességét. Különösen akkor javítják aktívan a fa sebeit, ha utódaikat közvetlen veszélyben érzik. A kutatók úgy vélik, hogy ez a viselkedés eredetileg a lajhárok és hangyászok kártételei miatt alakulhatott ki — ezek az állatok ugyanis gyakran a hangyafák törzsén élesítik karmaikat, komoly sérüléseket okozva (Landy).

Gyümölcse a lajhárok fő tápláléka (Pallas).

Felhasználása

Több faj borízú gyümölcse ehető. Fája rendkívül és könnyű, ezért tutajokat építenek belőle. Egyúttal nagyon puha is, ezért a hagyományos (kétféle fa összedörzsölésével végzett) indián tűzgyújtás egyik alapanyaga volt. Kérgéből cseranyagot főznek, hársa fonás-szövésre alkalmatos (Pallas)

A népi gyógyászatban a guarumbo Cecropia obtusifolia és néhány más faj leveléből állítólag vérnyomáscsökkentő és egyéb célokra is használt teát főznek.Guarumbo tea

Rendszertani felosztása

A 2020-as évek elejéig leírt 62 faj:

Cecropia albicans Trécul Cecropia andina Cuatrec. Cecropia angulata I.W.Bailey Cecropia angustifolia Trécul Cecropia annulata C.C.Berg & P.Franco Cecropia bullata C.C.Berg & P.Franco Cecropia chlorostachya C.C.Berg & P.Franco Cecropia concolor Willd. Cecropia dealbata B.S.Williams Cecropia distachya Huber Cecropia elongata Rusby Cecropia engleriana Snethl. Cecropia ficifolia Warb. ex Snethl. Cecropia gabrielis Cuatrec. Cecropia garciae Standl. Cecropia glaziovii Snethl. Cecropia goudotiana Trécul Cecropia granvilleana C.C.Berg Cecropia herthae Diels Cecropia heterochroma C.C.Berg & P.Franco Cecropia hispidissima Cuatrec. Cecropia hololeuca Miq. Cecropia idroboi Cuatrec. Cecropia insignis Liebm. Cecropia kavanayensis Cuatrec. Cecropia latiloba Miq. Cecropia litoralis Snethl. Cecropia longipes Pittier Cecropia marginalis Cuatrec. Cecropia maxima Snethl. Cecropia megastachya Cuatrec. Cecropia membranacea Trécul Cecropia metensis Cuatrec. Cecropia montana Warb. ex Snethl. Cecropia multisecta P.Franco & C.C.Berg Cecropia mutisiana Mildbr. Cecropia obtusa Trécul guarumbo Cecropia obtusifolia Bertol. Cecropia pachystachya Trécul Cecropia palmata Willd. Cecropia pastasana Diels ujjas hangyafa Cecropia peltata L. - típusfajMagyar Donát: Allergén növények I. Cecropia pittieri B.L.Rob. ex A.Stewart Cecropia plicata Cuatrec. Cecropia polystachya Trécul Cecropia purpurascens C.C.Berg Cecropia putumayonis Cuatrec. Cecropia reticulata Cuatrec. Cecropia sararensis Cuatrec. Cecropia saxatilis Snethl. Cecropia schreberiana Miq. Cecropia sciadophylla Mart. Cecropia silvae C.C.Berg sátonyfa Cecropia strigosa TréculTakuna Nutramedix csepp Cecropia subintegra Cuatrec. Cecropia tacuna C.C.Berg & P.Franco Cecropia telealba Cuatrec. Cecropia telenitida Cuatrec. Cecropia ulei Snethl. Cecropia utcubambana Cuatrec. Cecropia velutinella Diels Cecropia virgusa Cuatrec.

Jegyzetek

Források

Cecropia Loefl. Plants of the World Online Accepted species Plants of the World Online Alvarez-Buylia, Elena and Andriana A. Garay. “Population Genetic Structure of Cecropia obtusifolia, A Tropical Pioneer Tree Species” Evolution , Vol. 48, No. 2 (Apr., 1994), pp. 437–453. https://www.jstor.org/stable/2410103 Backes, Paulo & Irgang, Bruno - Mata Atlântica: as árvores e a paisagem. Porto Alegre, Paisagem do Sul, 2004. Berg, C.C. and Pilar Franco Rosselli and Diane W. Davidson. 2005. “Cecropia” Flora Neotropica, Vol 94 pp. 1–230. New York Botanical Garden Press. https://www.jstor.org/stable/4393938 Burger, W. 1977. Flora Costaricensis, Family #52, Moraceae. Fieldiana, Botany 40:94-215. Engler, A 1964. Syllabus der Pflanzerfamilian, H.Melchior (ed.), 12th ed., vol. 2 Borntraeger, Berlin Frisch, J.D. & Frisch, C.D. - Aves Brasileiras, 3rd. edition, S.Paulo, 2005, Lok, A. F., Chong, K.Y, Nghiem, T. P, and H. T. Tan. “The Distribution and Ecology of Cecropia Species (Urticaceae) in Singapore” Department of Biological Sciences, National University of Singapore. Nature in Singapore 2010 pages 199-200. Print. Longino, John T. "The Cecropia-Azteca association in Costa Rica." Olympia, WA: The Evergreen State College, 2005. Print. Longino, John T. "Cecropia of Costa Rica." Academic Program Pages at Evergreen. N.p., n.d. Web. 4 Nov. 2011. https://web.archive.org/web/20170923073928/http://academic.evergreen.edu/projects/ants/ANTPLANTS/CECROPIA/Cecropia.html Judd, et al. Plant systematics. 2. ed. Sunderland: Sinauer Associates, 2002. Print. (2007): Antidepressant-like effect of Cecropia glazioui Sneth and its constituents – In vivo and in vitro characterization of the underlying mechanism. Phytomedicine 14(6): 396-402. (HTML abstract) Thorne, R. F. 1976. A phylogenetic classification of the Angiospermae. pp. 35–106. In: Hecht, Steere, & Wallace, eds. Evolutionary Biology, Vol. 9. New York: Plenum Press. Landy: Landy-Gyebnár Mónika: Unatkozó tinik tettek izgalmas felfedezést SZTE7: 7. Fészkelési szokások, fészektípusok Pallas:

Kategória:Csalánfélék Kategória:Növénynemzetségek Kategória:Kozmopolita növények

Hangyafa

Źródło i licencja