Bácskai Tamás (Burger Tamás) (Budapest, 1925. május 30. – Budapest, 2007. december 21.) közgazdász.
Családja 1945-ig Burger Tamás. Apja Burger Dénes ügyvéd, anyja Wohl Ibolya volt. Apai nagyszülei Burger Vilmos és Rothman Rozália, anyai nagyszülei Wohl Károly (1874–1951) államvasúti felügyelő és Spitzer Erzsébet (1880–1946). Dédszülei, anyai: Wohl József, Schön Emma; Spitzer József, Schön Terézia.
Első felesége 1947–1948: Gál Éva (1928. márc. 12. Bp.) történész, levéltáros, kandidátus. Elvált. Gál Éva 2. férje: Litván György (1929. febr. 19. Bp.–2006. nov. 8. Bp.) történész. Második felesége Bárkány Júlia általános iskolai tanár. Testvére: Bácskai Vera (1930–2018) történész. Leányai: Bácskai Anna (1952–) és Bácskai Julianna (1957–).
Ifjúsága, tanulmányai Színészi pályára készült, a Vajda János Társaság színházi kollégiumában megismerkedett Jákó Pállal és Major Tamással is. Itt került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Magyarország német megszállása után deportálták. Ács községnél megszökött, és a szovjet csapatok bevonulásáig elrejtőzött.
1945 és 1947 között a Színiakadémia hallgatója volt, majd az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett (1959). 1973-ban a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1973) lett. Angol, francia, német és orosz nyelvismeretet szerzett.
Élete és oktatói munkássága Pályáját kulturális területen kezdte. A MADISZ kulturális előadója volt 1945-ben, majd a Szikra Könyvkiadó munkatársa (1946–1947). Ezután a Jóvátételi Hivatal orosz nyelvű kereskedelmi levelezője és tolmácsa lett (1947–1948). A Gazdasági Főtanács Sajtóosztályának vezetője (1948–1949), a Külügyminisztérium Politikai Főosztályának szovjet referense (1949), a Pénzügyminisztérium munkatársa, miniszteri titkára (1949–1950).
1950-ben kezdte meg tudományos pályáját a Budapesti Corvinus Egyetem előd-intézményénél, a Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen, (később Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) ahol adjunktus, (1950–1958), docens (1958–1985), illetve egyetemi tanár (1985–1995) és tanszékvezető (1984–1995) lett.
A Nemzetközi Bankárképző Intézet oktatási igazgatója volt 1988 és 1992 között. 1988-ban az Indianai Egyetem, 1990-ben a St. Gallen-i Főiskola vendégprofesszora volt.
Állambiztonsági tevékenysége 2005-ben nyilvánosságra került, hogy 1957-től titkos megbízottként dolgozott az egykori állambiztonságnak. A „hazafias alapon” beszervezett Bácskai azzal indokolta az együttműködés elvállalását, hogy az 1956-os forradalom kirobbanásakor a Bem téren radikális műegyetemi fiatalok közelében tartózkodott, akik „erősen antiszemita jelszavakat” hangoztattak. Bácskait a hírszerzés szervezte be, de jelentett az úgynevezett „belső reakció” elleni részlegnek is.
1962-ben a Béke Világtanács titkára lett Bécsben, ezt a posztot 1968-ig töltötte be.
A Magyar Nemzeti Bank vezetésében 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus bevezetése idején a közgazdasági pályán aktivizálta magát, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöki tanácsadója lett (1968. ápr. 1.–1968. szept. 1.), majd az MNB Közgazdasági Főosztályának megbízott vezetője (1968. szept. 1.–1968. dec. 31.), vezetője (1969. jan. 1-jétől), egyúttal az MNB ügyvezető igazgatója (1972. jún. 15.–1984), majd ismét az elnök tanácsadója volt 1990 és 1995 között.
1990 körül az egyik kezdeményezője és szervezője volt a Budapesti Értéktőzsde újjáélesztésének, éveken át vezette a népszerű Bankárklubot.
Kutatási területe Fő kutatási területe a pénzügypolitika, a pénzügyi rendszer fejlődése volt. A szocializmusban, a tervgazdaságban is közel állt hozzá a polgári közgazdaságtan, a piacgazdaság, Korának egyik kiemelkedő reformközgazdásza lett Magyarországon.
Társadalmi funkciói Az MTA Pénzügytani Bizottsága tagja A Magyar Tőzsdealapítvány Bizottság elnöke (1988-tól) A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke (1994–1996). A TIT budapesti szervezete közgazdasági szakosztályának elnöke.
Díjai, elismerései Szocialista Munkáért Érdemérem (1955) Munka Érdemrend (ezüst, 1966 és 1972) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Popovics Sándor-díj (1993) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000)
Szerkesztői tevékenysége A Pénzügyi Szemle szerkesztője (1952–1958) Az Acta Oeconomica és a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja (1992–1997) A Figyelő szerkesztőbizottságának elnöke (1997–2007) A Hitelintézeti Szemle szerkesztőbizottságának tagja (2001–2005) A Magyar Közgazdasági Társaság aranyérme és a Közgazdász-díj I. fokozata
Főbb művei Cikkeinek, tanulmányainak tucatjai jelentek meg többek között a Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemlében (1953–1954), az Állam és Igazgatásban (1953-tól), a Társadalmi Szemlében (1954-től), a Statisztikai Szemlében (1954-től), a Gazdasági Figyelőben (1957-től), a Közgazdasági Szemlében (1961-től), a Pénzügy és Számvitel (1962-től), a Befektetés (1988-tól), a Bankrendszer (1988-tól), a Stádium (1988-tól) és az Aula (1991-től) című periodikákban. Számos szakkönyvet és tanulmányt fordított le, oktatói tevékenysége során tankönyvek, jegyzetek hosszú sorát írta. Szerkesztette a Fejlődő országok lexikonát és szócikkeket írt abba.
Jegyzetek
Források
A Bankszövetség nekrológja, 2007 A Népszabadság nekrológja (fényképpel)
Kategória:Magyar közgazdászok Kategória:1925-ben született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Titkosszolgálati személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek