A tintahalgomba (Clathrus archeri) a szömörcsögfélék családjába tartozó, szaprofita gombafaj.

Egyéb elnevezései: ördög ujjai, polipgomba, virággomba, óriás büdös szarv.

Először 1860-ban Miles Joseph Berkeley brit mikológus írta le ezt a fajt és adta neki a Lysurus archeri tudományos nevet. 1980-ban Donald Malcolm Dring monográfiája alapján került a Clathrus nemzetségbe és a neve Clathrus archeri lett.

Az Archeri nevet az ír mikológus W. Archer tiszteletére kapta, az Anthurus jelentése pedig viráglevél.

Előfordulása

Tasmániából származik, de Ausztráliában és Új-Zélandon is őshonos. Észak-Amerikában (elsősorban Kaliforniában), először 1982-ben találták meg, el is terjedt, amit David Arora és William R. Burk mikológusok hivatalosan be is jelentettek. A kutatók szerint egzotikus növényeken átvitt spórákról sikerült elszaporodniuk.

Indiában is elterjedt, Nagy-Britanniában a globális felmelegedés hatására is egyre gyakrabban fordul elő. Európában először Franciaországban Vogézekben találták 1914-ben. Feltételezik, hogy az első világháború idején a katonai felszerelésekkel, esetleg gyapjúszállítmányokkal érkeztek a távoli vidékekre.

Nyugat- és Közép-Európában (Ausztria, Belgium, Spanyolország, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Csehország) is terem. Csehországban ezt a fajt először 1963-ban észlelték Prachatice-ben.

Hazánkban is folyamatosan terjedőben van, ma már elérte hazánk északkeleti határát is.

Először a hatvanas években fedezték fel a nyugati országrészben.

A Mikológiai Közlemények - Clusiana (1965) szerint 1965-ben még nem észlelték Magyarországon, első tudományos leírása 1967-ben történt.

Főleg a nyugati országrészben bukkan fel (Őrség), bár már fotózták a Zempléni-hegységben is.

Élőhelye

Leggyakrabban nedves, árnyékos, jól szellőző, kötött-, kissé savanyú talajú lombhullató-, vagy tűlevelű erdőkben, szerves anyagban, korhadó farönkökön, faforgácson, avarban találhatóak meg. Egyre gyakrabban parkokban, kertekben, mulcsozott virágágyásokban, nyílt mezőgazdasági területeken, vagy jó csapadékellátottságú réteken is.

Júniustól októberig található meg.

Megjelenése

Külleme a gombáktól általában megszokott külsőtől nagyon eltérő.

Fejlődése a talajban kezdődik, majd kiemelkedve a talajba kissé besüllyedő, gombafonalakkal (micélium) rögzített, népies nevén boszorkánytojásban folytatódik, melynek felülete sima, és barnafoltos, szürkés-, vagy fehéresrózsaszín burok (peridium) fed. Mérete 2,5-4 cm, magassága 3-6 cm, puha, kissé hengeres, tojásformájú, enyhén nedves tapintású, kettévágva egy kocsonyás rétegben a kemény termőtest rózsaszínes kezdeti stádiuma látható.

Éretten a burok (exoperídium) felszakad, és egytőről eredő, 4-8 darab, 5-10 cm hosszúságú narancs- vagy skarlátvörös, feketés mintázatú, polipkarokra emlékeztető képződmények emelkednek ki belőle. A törékeny karok szerkezete méhsejtszerű, kezdetben össze vannak nőve hegyes csúcsuknál, de fejlődésük során szétválnak és csillagszerűen hajolnak széjjel a föld felé. A karok belső felületén sötétzöldes, barnás színű nyálkaréteg (gleba) található, melyben a gomba spórái úsznak. A termőtest alján fehéres bocskor található, mely a burok maradványa. A burokból egy maximum 2 cm-es "tönkrész" marad.

A spórák hengeres alakúak, hosszúkásak, sima körvonalúak, méretük 3,5-5,5 x 1,5-2,0 µm.

Szaporodása Nemcsak külseje miatt egyedi ez a gombafaj, hanem sajátos szaporodási módja is ritkaságnak számít a gombák között, mivel spóráinak terjesztése nem a szél, hanem a rovarok (általában döglegyek) útján történik. Vöröses színe és rothadó húsra emlékeztető szaga odacsalogatja a rovarokat, melyek a spórákat tartalmazó nyálkából esznek, közben testükre tapad a spóra, amit távozásukkor magukkal visznek. Mivel egyetlen gombát akár több száz rovar is meglátogathat, így a szaporodásnak ez a módja nagyon hatékony.

Fogyaszthatósága Nem mérgező, de az ehetetlen kategóriába sorolják élvezhetetlensége miatt. Szaga és íze a rothadó élelmiszerre hasonlít. Kinyílás előtti állapotban, a boszorkánytojás a zselatin rétegtől megtisztítva, felszeletelve, megsütve fogyasztható. A nyers tojásokat néhány országban csemegének tekintik.

Veszélyeztetettsége Korábban fenyegetettként tartották számon, manapság viszont sikeres szaporodásuknak köszönhetően a világ egyre több területén jelennek meg és terjednek tovább.

Veszélyként az urbanizáció, az idegenforgalom, a fakitermelés, a faültetvények terjedésével bekövetkező élőhelyvesztés, valamint a talajszennyezés említhető a legfőbb okokként.

Hasonló fajok

A Pseudocolus fusiformisnak csak 3 vagy 4 karja van, ezek a karok vékonyabbak, általában nem válnak szét egymástól, hanem a csúcsukon összenőve maradnak.

Az Aseroe rubra hasonló méretű, mint a tintahalgomba, de a spórák a középpont körül helyezkednek el, a karok dombornyomottak a csúcsuk felől behasadtak, törzse hengeres.

Jegyzetek

Kategória:Gombafajok Kategória:Európa gombái Kategória:1859-ben leírt fajok